|
|
|
Első Csörgő modellemet mutathatom be, nagyjából azután, hogy sikerrel
értékesítettem a gyűjteményem majd' 90%-át. Részben újrahasznosítottam a
forrásokat és megfogadva modellezőtársaim javaslatát, inkább a magyar témájú
modellekre fókuszálok és igyekszem a hazai kisszériás műhelyek munkásságát
bemutatni az oldalon.
Varga Zsolt neve nem ismeretlen a TT-s modellezők körében. Öreg motoros a
szakmában, ahogy mondani szokás. Zsolt, a VaTT fantázianevű márkájával
stabil minőséget képvisel a magyar modellek iránt áhítozók körében.
Éppen kapóra jött karácsony környékén, hogy készül az új Csörgő sorozata,
ezért beneveztem egyre. Az előző Púpos, illetve a villanyok között az egyik
Szili is az ő keze munkája.
Leírásaimban igyekszem tárgyilagosan megközelíteni az adott modellt, hisz
csak így van értelme képet adni róluk. Ahogy a Szilinél is feltártam a
modell előnyeit és hátrányait, úgy itt is szeretnék pár szót ejteni pro és
kontra egyaránt.
A modell első pillantásra hozza a klasszikus formát, az arányok jól el
lettek találva. Alapvetően idegenkedem a gyantaöntvény kasztniktól, de ebben
az esetben némileg átsiklok e fölött, bár sajnos a felületi hiányosságok jól
kijönnek a súrló fényben. Talán ezért is kérte Zsolt viccesen, hogy ne
fotózzam a modellt macro-val. Mostanában nem is tudom így, mert a fotózáshoz
használt gépnek nincs macro funkciója...
A közeli kép viszont zoom és némi "fotosopp" eredménye.
Egy-egy modell neuralgikus pontja lehet akár a forgóváz is. Ha itt szépen
kijönnek a részletek, visszakapjuk az alaktrész sajátosságát, arculatát,
akkor nagy baj már nem lehet a modellel. A VaTT Csörgője hasonló
praktikummal és funkcionalitással közelíti meg a forgóvázat, mint a
nagyvasúti eredeti. A Ganz fejlesztésű UFB 2-3 típusú, ingás
szekrényfelfüggesztésű, csuklós lemniszkáta vonóerő-átadó szerkezettel
ellátott forgóváz az egyszerűségéből adódóan nagyszerű. A pocsék
pályaviszonyok miatt lágyuló karakterisztikájú laprugókat és a ferde helyett
egyenes csavarrugókat is alkalmaztak, melyek később a tunéziai kontingens
maűszaki paramétereit is javították.
Persze a modellezésben ezek a futómű-változatok nem érvényesülhetnek, marad
a szimpla, legoptimálisabb leképzés. Zsolt mozdonyán ezt láthatjuk. A főbb
elemeiben kidolgozott mesterdarab öntéses sokszorosítással készült, így
kerültek fel a kevésbé áttört, de ezért a sérülésre egyáltalán nem érzékeny
maszkok a mozdonyra.
Valahol a Tillig vs. Kühn analógia jut eszembe, ahol a szász gyártó minden
apró finomságot felrakott a 103-as sorozatú villanygépre, beleértve a
váltókon rendre törő homoklócsöveket is. Míg a Kühn ezt a részét
leegyszerűsítve inkább egy napi játékra szánt modellel rukkolt elő.
A VaTT modell ebben a megközelítésben valóban a mindennapi, magyar
vasútüzemet játszani kívánó modellező terepasztalára termett.
A közeli képek viszont betekintést engednek a nem igazán korszerű
megoldásokba is, nevezetesen a forgóvázzal elforduló kotró és kapcsoló
összhatásába. A TT méret már megengedi a finom közelkapcsoló kinematikák
használatát, pláne hogy egy-egy ilyen alkatrész fillérekért elérhető, ezek
alkalmazása nem befolyásolhatja a modell végárát.
Információim szerint egyre több hazai kiszsériás gyártó hajlik az ilyen
apróságok modellbe tervezésére, illetve a gyári elemek egyre nagyobb körű
felhasználására.
A mozdonyszekrény eredendően is egyszerű, sok sallangot nem hordoz magán,
viszont tele van számos olyan elemmel, ami a modellen is vissza kell, hogy
köszönjön. Az öntvénybe karcolt ajtók, fedapok jól sikerültek. Az
oldalszellőző markáns része a mozdonynak, nagyon nehéz megtalálni azt a
finomságot, ami jól visszaadja a lamellákat. Szerintem ezt már sima
gyantaöntéssel nem lehet reprodukálni. Ide maratott réz kell. Zsolt letraset-et
használ feliratozáshoz, ami ugyan szebb, mint a matricázás, de sajnos
bizonytalanabb is annál, hisz egyenként kell felvinni a karaktereket és
ezért nem garantált az egyenes felirat. Az ablakkeretek festésére már
kialakult pár korszerű megoldás: szitázás, fújásos festés. Az ecsettel, vagy
filctollal körülrajzolás sajnos kicsit szőrössé teszi a néhány tizedes
vonalat. Bár a tankimitáción ott a betöltő nyílás, illetve az akkuláda
ajtajai is, az öntésből fakadó elnagyoltság eléggé tettenérhető ezen az
alkatrészen is.
Ugyancsak markáns részlet a mozdony orra, homloklemeze.
A fekete kihúzással kicsit nagyobb lett az ablak, főleg keresztirányba. De
ez nem rontja az összhatást. Modellezésben nem feltétlenül az a jó, ha
minden a pontos aránypár szerint alakul. A kisebb felületen másként jelennek
meg a részletek és egy jó modelltervezésnél ez is szempont. Ezért a VaTT
Csörgő "arca" nem is ezen méretváltozások miatt furcsa, hanem az
elnagyoltság miatt. A valaha jó mesterdarab sokadik leképzése már koptatja a
szerszámot, bizonytalan, elfolyósodott végeredményt produkálva. Ezt erősíti
a részben kézi ecseteléssel kiegészített festés. A sárga "mellény" alsó
része finoman áttört lemezfelület, itt ügyes maszkolással, vagy rézből
maradtott alaktrésszel lehett volna visszaadni ezt az izgalmas részt. A
fényszórók Zsolt "szabadalma". A gömbös végűre olvasztott fényvezető szál
remekül ellátja feladatát, viszont sajnos nem alkalmas a finomításokra. A
fényszóróház fém, vagy fekete színű, amit a méret még gond nélkül elbír.
Óriási előny viszont, hogy mindkét irányba, váltakozó fehér és vörös fényt
tud a világítás.
Ugyancsak alaktrész kérdés, hogy kerülhetett volna rá csavarkapocs, tömlősor
és fűtési kábel is. A kapaszkodók 0,2-0,3 mm-es huzalból szintén jól
mutatnának. Az orrfelirat szép és pontos. A kürtök is jól el lettek találva.
Hiányolom az ablaktörlőket és a tükröket.
Az ablakok illesztése szép - általában itt szokott nagy
eltérés mutatkozni egy-egy sorozaton belül. Az ajtókapaszkodók hajlított
drótból készültek, talán jobb hatást érne el, ha párhuzamosan futna a
szekrénnyel.
Játék közben inkább ebből a szögből látjuk sokat a modellt, ezért a
fentieken túl, sok panaszra nem lehet okunk.
A mozdony teteje "gyárilag" koszolt, ami könnyen lemosható, ha éppen úgy
kívánjuk. A kormozáson kívül egyéb extrát nem tartalmaz a kasztnival
egybeöntött tető. A szellőzőventillátorok jelzés értékűek, a lamellák
anyagában öntöttek, a szegecsek, csavarok néhol eltérnek az egyenes vonaltól.
A korábban már emlegetett forgóváz alulról több betekintést enged. Látható,
hogy a gyantából öntött maszkok hogyan kapcsolódnak a teljesen rézből
készített hajtáselemhez. Az egész hajtás réz és többek között ez az egyik fő
jellemzője a VaTT modelleknek. Ez egy bevált konstrukció, remekül
bizonyított már a Szilinél és társainál, viszont egyáltalán nem korszerű.
Bár korábbi tesztem után megkaptam a kioktatást, hogy a modellen belül nem
tapad a rézpor sztatikusan, mégis megmaradok annál a véleményemnél, hogy az
ennyire nyitott mechanikánál egyáltalán nem előnyös (és nem elegáns) a
fémmel fém kapcsolatos hajtáselemek szereléséből és kopásából eredő fémpor
jelenléte. Remek fémmegmunkálás, kiváló gépészeti tudás, de eljárt felette
az idő. Mint ahogyan a homloklehajtásos, csigatengelyes áttétel fölött is.
Mióta ismerjük a Tillig gyári lehajtását, azóta sokkal nagyobb az igény a
zárt rendszerű, lineáris fogaskerék-elrendezésű áttéttelezésnek, ahol az
egyetlen, derékszögű hajtásátadást a mozdonytestben, messze a tengelyektől
valósítják meg, így eleve kizárják a csavaró nyomatékból eredő kopást és
himbálást.
Épp a minap hallottam, hogy az ilyen kisszériás modellek megrendelői nem
szívesen áldoznának be Tillig mozdonyt, egy-egy magyarítás kedvéért. Téves
irány, hiszen miből is indult ki ez a gondolat? Abból, hogy itthon csak
donormozdonyból lehetett átépíteni. Ez már történelem. Ma gond nélkül
megrendelhetjük a kiválasztott alkatrészt a gyárból és megépíthetjük a pont
megfelelő hajtást. És ami a legfontosabb, hogy az egyes hajtáselemek
fillérekért beszerezhetők. Viszont akárhonnan is nézzük, mire egy korszerű
hajtás összeáll, addigra - bármennyire is olcsók az alkatrészek - elérhetjük
a készmodell árának 30-40%-át is, de nem hiába, hisz tuti meghajtásunk lesz
a modellhez.
Öszzegezve a tesztet, egy funkcionálisan jó modellt kaphatunk Varga Zsolti
műhelyéből. A fémhajtásnak köszönhetően jó hangos, viszont van tömege,
világít mindkét irányba és még digitalizálható is.
Aki elfogadja, hogy itt nem a részletekben rejlik a varázslat, hanem hogy
legyen végre egy Csörgő a gyűjteményében, annak kielégítő választás lehet. A
mozdony folthatása megfelelő egy magyar témájú asztalon, kiválóan kielégíti
a hosszas hiány alakította igényeket.
A kisszériás piacon az ára is megfelelő, hiszen egy közepes szériamodellről
mondhatunk le, ha erre szánjuk a félretett pénzünket.
KLIKK A NAGY CSÖRGŐMUSTRÁHOZ
|
|
