Kisszériás modell Hubert Ferenc     2012.         <<     >>

A Csörgő történet második részéhez érkeztünk. Örömmel írhatom, hogy sorozat, mert reményeim szerint lesz még folytatás is. Nem is oly rég még elképzelhetetlen volt számomra, hogy több "gyártó" is szerepelhet az oldalamon egyazon típussal. Pláne, hogy ez a típus csakis hazai kisszériában készülhet, hiszen nincs megfelelője a túlgermanizált modellpiacon, ergo egyáltalán donornak való sincs elérhető közelségben.

Hubert Feri alias kopterg még nem választott magának "márkanevet", hisz ő nem is elsősorban kereskedelmi céllal készít modelleket, hanem inkább a saját szépérzékét és igényességét kifejezendő. Tegyük hozzá, hogy a névválasztás óriási felelősség még ebben a kicsiny piaci szegletben is, hisz nagyon kevés a jól hangzó márka. Talán ModeliTT cégére sikerült eddig a legjobban. Nem feltétlenül fontos beleerőltetni a TT rövidítést a névbe, hisz ez a magyarban nem szokott mindig sikerülni.

Áthaladva a nyelvészkedős-kommunikációs kitérőn, vegyük szemügyre a "csak úgy" készült M41-est.

Feri modellje a legutóbbi számozás-változás előtt állapotot mutatja, a 2005-ben remotorizált, egykori 2107-es gép utódát, amely Szombathelyen van állomásítva.

A mozdony vegyes anyagokból készült: az oldallap 0,75 mm sztirpollap, a tető 0,2 mm-es alulap. Az egyéb kapaszkodókhoz és szerelvényekhez ugyancsak műanyag, illetve acélhuzal lett felhasználva.

A modell színvilága remekül el lett találva. Nekem kimondottan tetszik a remotok kicsit papagájosabb, frissebb színvilága, ahol a narancsvörös alapszínt feldobja az ügyesen használt szürke és a jellegzetes sárga mellény. Már itt érdemes felfigyelni a gazdag felszereletségre, de ígérem, később is kitérek majd az egyes részletekre. Míg az előző modellnél egyszerű funkcionalitást érzékelhettünk, addig itt már átjön az alkotó művészi hozzáállása, az anyagokkal való magasfokú bánásmód. Elsőként szembeötlik a forgóváz - nekem voltaképpen ez adta el a modellt -, de minden egyéb apróság is megér egy-egy misét.

Persze igyekszem megőrizni tárgyilagosságom, ezért már most közlöm, hogy nem csak szuperlatívuszokban íródik ez a dolgozat.

Az első káprázat és csodálkozások után sikerült a modellt többször is jól szemügyre venni. A mozdonyszekrény kis ajtónyílásai és fedelei ebben a szegmensben hasonló módon készülnek minden modellen: sablonnal karcolással, vagy külön kivágott és felragasztott lapocskákból. Mindezt itt is tetten érjük. A Csörgőre oly jellemző oldalzsaluzás kivitelezése már többféle lehet. Itt nagyon aprólékos kézimunkát láthatunk, melyet talán ki lehetne váltani maratott rézalaktrésszel. A tank-akkumulátorláda egység nagyon szép, a betöltő nyílás mérethelyes, viszont az akkumulátorok szellőző fedelei már itt sem érvényesülnek igazán. De ez nagyon szőrszálhasogatás, bevallom.

A viszonylag kevés felirat vizesmatrica, megfelelő feszítéssel és lakkozással. Nagyon klassz, hogy a homokszerelőnyílások piktogramjai is láthatók, viszont épp e technológia folytán a súlytábla nem kapott tartalmat...

A forgóváz.

Tehát ez ennek a modellnek a lelke. Az UFB 2-3 jelű forgóváz itt még a ferde primerrugós kivitelben. A himbás felfüggesztés remekül érvényesül az eredetinél amúgy sokkal nagyobb szögben elforduló alkatrészen. Itt minden egyes részlet külön kézimunka! Szépen áttört a maszk, minden belső elemet láthatunk és mindez nem megy a stabilitás és szilárdság rovására.

Külön ki kell emelni azt az alázatot, amivel Feri megfesti az apró részleteket. Az ablakok kerete maszkolva és feketével fújva, a kilincs külön ezüsttel kiemelve. A tükör pedig önmagában is remekrmű, bár erősen szűkíti a játszhatóságot és a felhasználói korosztályt. Sajnos az ablakok kicsit elmattultak a finish lakkrétegtől.

A remotorizálás külső jegyei főként a klímaegységben nyilvánulnak meg. A tetőív szükségszerű lecsapása, valamint a hűtődoboz messziről hirdeti, hogy már nem a névadó Pielstick motor csörög benne, hanem a jóval jellegtelenebb Caterpillar. A tetőlamellák aszimmetrikus mintázatát most még festéssel készíti Feri, de ígérete szerint ez a későbbiekben maratott technológiával fog elkészülni.

A tetőelemek további részletei a kiszellőző nyílásoknál figyelhetők meg. A sűrű tésztarács itt eltakarja a kézzel összeállított ventillátor lapátokat, melyek bizony ott vannak a nyilásban és csak a kasztni leemelésekor láthatjuk. Külön említésre méltó az emelőszemek látványa. Ez már-már pálcát tör a modell további sorsán, hisz az újdonsült tulajdonos az ilyen apró, kiálló alkatrészekkel kapásból vitrinbe rakja a modellt, mintsem hogy terepasztalon futassa. Pedig ez utóbbi sors éppúgy jól áll a mozdonynak, mint a vitrin első sorában pózolni. Szerencsére a tesztüzemet folyamatos járatással tölti a modell, sőt épp most vagyok túl a digitalizálásán - sajnos pár negatív tapasztalattal, melyek további igazításokra késztetnek.

Mindenesetre óvatos ujjakkal szabad a modellhez nyúlni, mert a sok apró részlet igencsak sérülékeny.

Ha már részletgazdagság, akkor én mondjuk a kürtök madárvédő rácsát is felraktam volna a modellre. De ez legyen a legnagyobb baj. Így is öröm ránézni a mozdonyra.

További hiányosságnak tartom, hogy nincs zárfénye a mozdonynak, viszont a három főfény szépen kidolgozott lámpatestekben bújuk meg, igaz, sárga fényű LED formájában.

A tömlősor, a szelepek, a vékony fellépők, kapaszkodók, valamint a fűtési kábel csodás összképet nyújtanak, a mérethelyes ablaktörlők meg végképp levesznek a lábamról. Ez a kivitelezés csillagos ötös!

És még egy szűk pillantás a vezetőállás környékére. Az ablakok fölötti kis kapaszkodók is ki vannak dolgozva, ráadásul az eredetinek megfelelő osztásokban. Külön kézzel készült darabként kerül fel a kasztnira a vízelvezető eresz az ablakok fölött.

A modell hajtásáról pár szóban. Feri alapvető elképzelése az volt, hogy a hajtást Bttb alapból építi meg. Erre a tengelytáv miatt a legalkalmasabb a Nohab volt, ahol a háromtengelyes forgóvázból faragta meg a kéttengelyes bázist. Hangsúlyozni kell, hogy Bttb alkatrészekből nem volt a célra felhasználható, kéttengelyes forgóváz. A tengelytáv-kerékátmérő viszonyok a BR110-eseken megfelelő lenne, de ezek csak álforgóvázas kivitelben készültek, ezért ez szóba se jöhetett donorként.

A motorból történő kihajtás, áttételezés maradt a Nohabnak megfelelően. A hajtásszétosztás a hidraulikus eredetihez hasonlóan a tank alól történik, viszont ez magában hordozza a konstrukció alapvető problémáját, miszerint a csavaró erőhatások bizony látványosan befolyásolják a modell futási tulajdonságait. Mivel nincs hat tengely, nincs akkora tömeg, mint a Nohabnál, ezért sokkal érzékenyebb a mozdony a futási egyenetlenségekre. Már zajlanak kísérletek a hajtás teljes Tillig alapúvá tételére, ezért bízom benne, hogy hamarosan ebben a részletében is maximálisan korszerű mozdonynak mondhatjuk Hubert Feri Csörgőjét.

A teszt írása során kipróbáltam a mozdonyt kilenc négytengelyes személykocsival, töltéses sínből épült pályán. Mivel a Nohab kerekek karimája kicsit leér az új geometriájú sín csavarimitációihoz, így kicsit röcögős a járás, de egyáltalán nem zavaró. A felhasznált Mabuchi motor méretezése talán már kevéske a kilenc kocsihoz, mert erősen melegedni véltem, de a hazai vasútközlekedésben megszokott 3-4 kocsis stokkokkal gond nélkül megbírkózik a mozdony.

Hubert Feri M41-ese természetesen kérhető klasszikus változatban is. A modell ára talán a legkedvezőbb az itt bemutatandó trojka szereplői között. Persze, ha a donornak felaprítható Nohabot, vagy Ludmillát is mi adjuk hozzá, akkor igen barátságos végeredmény érhető el.

Az egyik klubtalálkozón elhangzott olyan is, hogy ezért a mozdonyért bármelyik Nohab, vagy Ludmilla beáldozható a gyűjteményből...

A pontos paraméterekért érdemes megkeresni közvetlenül a készítőt: gfrsupersonic@gmail.com

KLIKK A NAGY CSÖRGŐMUSTRÁHOZ