|
A nagy mustra.
Már régóta érlelődik bennem, hogy egymás mellé állítsam ezt,
a hazai TT-s közönséget minden szempontból megmozgató, három modellt. Három
olyan modellt, ami három, markánsan eltérő modellépítési iskolát reprezentál
és bizony e stációk egyfajta idővonalként is felfoghatók.
Varga Zsolt (VaTT) műgyantából és cseh rézhajtásból épített
M41-ese, a Deák műhely rézmodellje és Hubert Feri sztirolkasztnis, némely
esetben Bttb alapra, máskor Tillig V100-ra megépített mozdonya.
A VaTT modellt is már körüljártuk, most csak egy emlékeztető
kép a külső megjelenésről. A gyanta kasztni mindent elárul. A mesterdarab
kidolgozottsága tükröződik a sorozaton. Összességében nem rossz, de tudjuk,
hogy van már jobb. Nekem a letűnt kor modellezését hozza vissza, mely a mai
retró hullámba még bele is fér, de műszakilag semmi esetre sem elfogadható
már.
Hajdanán 35 ezer ft-ért mérte a mozdonyt a mester. Manapság
főként másodpiacát éli, azaz a gyűjtők, akik az első hullámokban
bevásároltak belőle, már igyekeznek túladni rajtuk, mert van szebb és jobb,
melyek követik a kor kihívásait. Így azok veszik meg, akik mindenképp
szeretnének magyar mozdonyt a gyűjteményükbe, vagy az asztalukra és
megelégednek a nagyjából 30 ezer ft-ért elvárható minőséggel.
A korszerűbbnek modható, fiatalabb páros. Itt két egymástól
merőben eltérő modellezést vehetünk szemügyre. Ennél a két modellnél már
elgondolkodhatunk, hogy melyiket is válasszuk. A Deák mozdony bő 60 ezres
ára szemben áll a Hubert modell 38-45 ezres alapárával. Az egyik a
rézmodellezésnek próbál szobrot állítani, a másik pedig a maximalizmus
oltárán áldozza fel a mindennapi játszhatóságot.
A részletekben rejtekezik az igazi erő. Mindkét modell
összetörhető és tönkretehető. De nem az a cél. Ki-ki döntse el, hogy milyen
momentumokban kíván tartósan gyönyörködni. Mert e két mozdonyon azért erre
is van lehetőség. Itt remekül érzékelhető a forgóváz és forgóváz közti
különbség.
Egy leleplező fotó, ahol nyomban kiderülnek a leképzési
sajátosságok. Fej, fej mellett mutatkozik meg, hogy pl. a Deák modellnek
mennyire kicsire sikeredett a szélvédője.
De nézzük a külön fotózott modelleket:
A VaTT modell kézzel festett orra és a viszonylag rossz
arányokkal leképzett részletei a másik két modell mellett tűnnek fel igazán.
Úgy egyedül, nem is annyira kirívó. Azt az egyet ki kell hangsúlyozni, hogy
a Hubert mozdony remot, tehát kissé változtak az arányai a klasszikhoz
képest. Ha a Deák modellen nem lenne ennyire kicsi a szélvédő, akkor
mindenképp versenyre tudna kelni a Hubert modellel. Ez utóbbin pedig a
zárlámpa megoldás tűnik esetlegesnek, de ismert a tény, a készítő már
javított ezen is.
Bár egyazon kapcsoló, mégis ahány, annyi féle. A VaTT-on és a
Deákon a kotróval fordul el, míg a Hubert mozdonyon fix a teljes ütköző
környék és csak egy kis csapon forog el a kapcsoló. Szűkebb ívekben ez
gondot okozhat.
A futómű kialakításának módozatai.
A lámpák kivitelezése is ér pár szót. A VaTT modellen elvileg
lehetőség van irányfüggő világításra, de ez annyira nem terjedt el a
sorozatban. Különféle egyéni próbálkozások akadtak, de ott állt le a dolog,
amikor NYÁK-ot kellett volna tervezni a világításhoz és lehetetlen volt,
mert nem volt két egyforma belső méretű kasztni öntet. Így maradt a
kókányolt megoldás, ami idővel leesett, elromlott, átvilágított, stb. A Deák
modell bitang erős ledekkel operál, viszont van zárfény. Hubert Feri
Csörgője csak sárga fényszórót kapott, viszont adva van a lehetőség a
zárfény kialakítására is.
Érdekes, hogy a Deák modellhez képest a másik kettőnek
mennyire tömpe az orra. Erre még optikailag is rásegít, hogy a középső
mozdonynak elég kicsire sikerültek az ablakai. A pontos szögek, ívek
leképzése igazi művészet a modellezésben. Nem feltétlenül kell az eredetinek
megfelelő paramétereket felhasználni, mert a kicsinyítés, az anyagok
keveredése miatt merőben más arányok jönnek létre az adott méretarányban.
1:120-ban már annyira kicsi minden, hogy itt már egy rosszul festett ficak
elviszi a szemet.
A VaTT modell "gyárilag koszolt", ami annyit tesz, hogy kis
szénporral meg lett kezelve a felső traktus. Igaz, hogy egy ujjnyomnyi
jutott az oldal zsalura is, de ez csak emeli a mozdony báját. A Deák Csörgő
mintha a skatulyából lépett volna elő, friss, fővizsgás színekben pompázik.
A Hubert féle M41-es ugyan tiszta, de olyan igazi, terepasztalra való
köntöse van.
E képen mutatkozik meg a tető részletezettsége is. A mesterek
eltérő módon fogalmazták meg a szellőzőket és a ventillátor rácsokat.
Izgalmas együttállás korszaktól és honállomástól függetlenül.
Jelen cikk épp két napja nyilvános, amikor már több
észrevételt kaptam az írással kapcsolatosan. Nem tisztem, hogy pálcát törjek
éppen e modellek felett, vagy hogy akármelyiket is piedesztálra emeljem. Nem
titkolom, hogy minden fellehető hibája ellenére nekem Hubert Feri modellje
tetszik a leginkább, holott a benne felhasznált hajtás tulajdonságai messze
nem a legjobbak. Bizakodóan várom a Tillig alapra épített változatot, ami
azért csak szebben fog majd futni. Iparos munka szempontjából a Deák modell
viszi a pálmát, a Varga mozdony meg inkább mindennapos darab.
Enyedi Laci modellező mester írta össze a TT fórumon, hogy
szerinte melyek az alapvető tulajdonságai a mozdonyoknak:
Kezdeném,hogy mindegyik modellnek van
hibája,kisebb-nagyobb,mert tökéletes modell nincs ...
Ebbe bele értem, a miáltalunk készített modelleket is, azok sem tökéletesek
!
Watt modell : Ár-érték arány megvan,ezek a modellek használatra
készültek,strapára ezt bírják,tolhatja a gyerek a szőnyegen ...
Deák modell : Nagyot szeretett volna alkotni,de megint nem jött
össze,sajna összelapátoltra sikeredett ...
Hubert modell : Ami mindjárt szembetűnő az,hogy az orra lapos,mintha a
falnak ment volna,az ablak törlő nem ellensúlyozza !
Ma amikor mindenféle réz kiegészítőket lehet beszerezni (rács-klima stb.)
ezeket csak filctollal helyettesíteni nem igazán előnyös ..
A körömlakk zselé ilyen nagy ablak felületnél nem mutatós !!
Teljesen egyet értek Laci észrevételeivel, melyeket nagyjából
a különálló tesztekben magam is felidéztem. Ha mégis részrehajlónak tűnik az
összehasonlítás, azért elnézést kérek az érintettektől. A trojka leghátulra
csúszott tagjáról, azaz a VaTT modellről még annyit, hogy a megforgalmazott
kritika főként annak szól, hogy nem igazán tűnnek korszerűnek Zsolti
modelljei. Az okokat megértem, már esett róluk pár szó. Kívánom, hogy ő is
még sokáig alkosson a hazai TT-s közönségnek és a munkái mind korszerűbbek
legyenek az idő előre haladtával.
Ehhez az összehasonlításhoz Tabajdi Gábor gyűjtőbarátom adta
a végső lökést. Köszönöm neki is az ösztökélést! |
