|
|
|
Az első és egyetlen. Ezekkel a szavakkal jellemezhetem a Kühn
Modell végre kapható és elérhető, egyszeri kiadású BR103-asát. Alig pár hete
érkezett meg a VMC szaküzletébe
és nyomban le is csaptam rá, így most az ő segítségükkel mutathatom be a már
régen nem frissített oldalon.
A német vasút rejtelmeiben jártasak ismerik a gépet, ami nem
csupán önmagában kultikus, hanem éppen ezért megannyi emblematikus,
különleges példánya volt, sőt maradt fenn napjainkig.
Miért is érdekes a 233-as mozdony, ami amellett, hogy hosszú
vezetőfülkés kivitel, még a színében is elüt a többiektől? Nos a válasz itt
van ebben a kérdésben. Ő volt az első és egyetlen Verkehrsrot, azaz
közlekedési vörös festésű.
Mivel a pirosakkal bajban van minden digitális fényképezőgép
és képfeldolgozó, így jelen esetben igen nehéz megmutatni a tutit. A lényeg,
hogy képzeljük el, a közlekedési vörös kicsit melegebb, pirosabb, mint az
azt megelőző orientrot. A RAL értéke 3020. A fenti képet a geocities.jp
oldalról menekítettem át ide.
A sorozatban egyedi színén túl érdemes pár szót ejteni a
vezetőállás jobb oldalablaka alatti Roco emblémás tábláról. Fura azt látni,
hogy egy konkurrens gyártó márkajelzését viseli a Kühn modell. Tekintettel
arra, hogy a 103-asokat a TT-s történelemben a BeckmannTT, a Tillig
(előbbivel kooperációban) és a Kühn gyárja, a Roco nevesítése némi
magyarázatra szorul.
2000. augusztus 5-én a Roco modellgyártó és az
EisenbahnJournal vasúti szakfolyóírat szponzorálásával festették közlekedési
vörösre a mozdonyt. Bár ekkor már megkezdődött a típus leváltása a könnyebb
101-esekre és a 2000. májusi menetrendváltásban már igen sok gépet
áthelyeztek, mégis valymi reményt sugallt, hogy a kultikus mozdonytípus
egyik példánya megkapta a tipikusan DB-s vöröset és az orr fehérnek tűnő,
ámde hivatalosan világosszürke, keskeny csíkját.
Ezt a mozdonyt hozta ki elsőként a Kühn, mint a Roco által
hivatalosan engedélyezett névhasználati szituációt. A dolog pikantériája,
hogy a 2014-es modellévre a Tillig is beharangozta, hogy megjelenik a Roco
dizájnnal. Kicsi piac, de annál több ambíció...
A matrica felirata sajnos nem vehető ki a rendelkezésre álló
fotótechnikával, de mindenképp bravúrról tanúskodik, ha a mai tamponozási
technikát figyeljük. A Roco H0-ban gyárt 103-ast, így természetese, hogy ez
a modell nekik már régen erősíti a kínálatot. TT-ben az első modell
megjelenése után gyakorlatilag a jól bevált recept diadalmaskodott, azaz a
BeckmannTT-Tillig együttműködés mellett a Kühnnek is pályára kellett lépnie.
Szerencsére eltérő pályaszámokkal és kivitelben készültek a mozdonyok, így
mára már az összes gyártási stáció elérhető a mi méretünkben és szerencsére
magas minőségi színvonalon. A régebbi, kimondottan gyűjtői modelleknek
készült Beckmann produktumok meg némileg átértékelődtek, de azért tartják az
árukat.
A Kühn-gép tetszetős. Sőt, nagyon is elegáns. A 7 mm-rel
hosszabb mozdony a rövidebb testvérénél is grandiózusabb látványt nyújt, még
így, 1:120-as méretben is árad belőle az erő és a méltóság. A Tillig és a
Kühn alapmodellekről írt 2009-es, összehasonlító, Indóház cikk
ITT OLVASHATÓ.
A mozdony egyik markáns stílusjegye a kétsoros
szellőző-zsalugáter, mely a nullszérián csak egy felső sorból állt és már
szerencsére ezt is modellezi a Kühn. A korszaknak megfelelő, jó nagy DB
keksz már matricaként, nem pedig fémtáblaként díszeleg a szürke-vörös
oldalfelületen.
A tetőkert izgalmas sokszínűséget mutat, sőt meg merem
kockáztatni, hogy sokkal szebb az ilyen, klasszikus tetőfelszereletség
látványa, mint a mai, több áramnemű mozdonyoké a megannyi
áramszedő-típussal.
A modell, mivel bevállt szériatermék, ezért a
tetőfelszereltség is ehhez a típushoz készül. Mondom azért, mert pl. a
legelső Beckmann változatok még a konfekcionált, Bttb szerelvényeket
használták. Itt már erről szó sincs, autentikus elemeket fedezhetünk fel a
tetőn. A szürke félpantográf funkcionál, amennyiben analóg üzemben célunk,
hogy a felsővezetékes üzem is működjön.
A mozdonytípus másik jellemzője az oválablakos tetővilágító.
Számomra ez az apróság jelenti a 103-asokat, mert annyira egyedivé és
bájossá teszi a tojásdad erőgépeket. Ezen a képen is látszik, hogy manapság
már mennyire finom alkatrészekből tevődik össze egy valósághű mozdonymodell.
A Kühn modellek esetében a kapaszkodók már gyárilag a
helyükön vannak. A forgóváz ennél a gyártónál inkább a tartós használatra
lett fejlesztve, ezért nincsenek rajta könnyen letörő, kiálló alkatrészek,
úgy mint pl. homokolócsövek.
A forgóvázanként két-két hajtott tengely közül a másodikon
átlósan egy-egy tapadógyűrű segíti a jobb adhéziót. A mozdonynak nincs oka
panaszra, bár a mostani szériamodellek jóval könnyebbek az etalonnak számító
Beckmann 103-asnál. Ahogy a teszt is írt róla,
az a mozdony 320 gramm, ez pedig kereken 200. De azért tudja a dolgát...
Olyanokra már nem térek ki, hogy pontos, szép nyomatok,
feliratok jellemzik a modellt, hiszen 2014-ben ez a minimum, ha valaki
modellgyártásba kezd. Olyannyira, hogy már a kisszériás gyártók is ezt a
szintet kell, hogy megüssék.
Ez a változat nem kapott kotrót és nincs áramvonalas burkolat
az ütközőszárak körül. Ezáltal egy kicsit iparibb a mozdony kinézete, de így
legalább nem gond a kinematika mozgatása.
Konkrétan ezt a típust a jobb első sarkon (na most ez elég
fura, mert gömbölyű a mozdony orra...) látható, messzire kiálló fellépő
különbözteti meg a többitől. A használat során erre vigyáznunk kell és
számolnunk kell vele. Nem fordul el a forgóvázzal, de esetenként beakadhat
tereptárgyakba.
A fotó erejéig egymás mellé állt a két Kühn mozdonyom. Volt
több is, de sajnos a korábbi a gyűjtemény tisztogatás áldozatául esett. Itt
remekül látható a kétféle kotrókiképzés. Mint ahogy a szoknyás változathoz
kapunk olyan záróelemet, amit a vitrinmodellre tehetünk fel, ugyanígy a
233-asnak is van kapcsoló nélküli alkatrésze, ha nem kívánunk vele vontatni.
Mindezek a tartalék tapadógyűrűk és rugók mellett találhatók a mellékelt
tasakban.
És végül egy csoportkép a mostani 103-as állományról.
Beckmann, két Kühn, két Tillig és ismét egy Beckmann a sorrend. A Tilligtől
még hiányzik a hosszú vezetőállásos változat, talán majd egyszer befut az
is. Az első mozdonyban még Bttb BR250 hajtás nyugszik, így az sajnos nem
összemérhető a többi példánnyal, amelyek kifogástalanul futnak a pályán.
Nem szoktam a honlapomon árakról írni, de most mindenképp meg
kell említenem, hogy a 103 233-as, Roco dizájnos modellt a
Vasútmodell-Centrum 44.969,- ft-ért adja raktárról. Nem olcsó sajnos, de azt
el kell fogadnunk, hogy ma már ennyi egy mozdony ára. Főleg TT-ben. A
gyártók minden évben 10%-okat emelgetnek, miközben nekünk, a világ ezen
sarkában nem megy ennyivel jobban. A vasútmodellezés nem szükség ágazat,
ezért sehol, senki nem dotálja, sőt. Ehhez hozzáadódik az itthoni, finoman
fogalmazva, áldatlan szakkereskedői helyzet. Hiába a gyártók
szabályrendszere, egyes üzletek fittyet hánynak ezekre és jó magyaros szokás
szerint, "okosba" kereskednek. Hogy a még így is a vevő által
megkérdőjelezett, minimális árrést se lehessen nyugodt szívvel
érvényesíteni. Nem tudom, hogy valaha eljön-e az a világ, hogy a vevő is
intelligens legyen, hogy elfogadja azt a tényt, hogy a kereskedő, aki nem
feketén árulgat, hanem rezsiköltséggel terhelt üzlethelyiségben, számlára
adja a portékát, annak a haszna nem lehúzás, hanem tisztességes munkabér és
üzemeltetési költség. Aki minduntalan alkudozik a bolti árakon, annak
egyszer szívesen megnézném az arcát, amikor a munkáltatójának bárszámfejtője
a havi fizunál közli, hogy ebben a hónapban kevesebbet kapsz. Vagy szoktam
kérdezni, hogy ugyan, a közértben, a hentesnél, a péknél is szoktak ezek
alkudozni?
Mindaddig hiába várunk el európai országot, míg saját magunk
nem tudunk európaiként viselkedni. Úgyhogy hajrá emberek! Éljen az igényes
vasútmodellezés!
|
|
