|
Már vártam, hogy megérkezzen a Tillig "Roco mozdonya". Adja
magát tehát, hogy ha végre azonos mintaképről (ehh, de buta szó, ha a német
Vorbild-ből fordítja az ember) épül két gyártó modellje is, akkor valóban
objektív teszt születhessen. Az előző cikkben körüljárt Kühn BR103 233-as
vetélytársa a Tillig azonos mozdonya. (megjegyzés, hogy a Tillig elírta a
dobozcimkét, mert azon 223 szerepel.)
Ugye sokszor vetődik fel a kérdés,
hogy mi értelme az amúgy is viszonylag szűk, TT-s piacon két gyártónak is
ugyanazt a modellt elkészítenie. Tudjuk már pár éve, hogy a Kühn, az amúgy
magas minőségi színvonalú produktumaival mégiscsak alternatív gyártóként van
jelen. Ok, a Knédliprése egyedüli, mint ahogy pár tehervagonja is
piacvezető. De mi értelme közösködni a slágertípusokon? A kezdeti okokat már
kár firtatni, ezt ők, a német gyártók, a sajátosan német felfogásukkal sosem
tudják magyar fülnek érthetően megindokolni.
És ha már elindult mindkét oldalon a 103-asok fejlesztése,
akkor törvényszerű volt, hogy mindketten eljutnak a hosszú vezetőállásos
változathoz is, illetve az emblematikusabb példányokhoz. Ilyen a 233-as,
aminek már bővebben kifejtettem a történetét
előző írásomban.
Sok gyűjtőtárs kérése teljesül ilyen esetekben, amikor végre
eljutok odáig, hogy megszülessen egy ilyen összehasonlítás. Hozzáteszem,
hogy ez nem mindig ennyire könnyed szülés. Ellopott fotósfelszereléssel, már
jócskán kinőtt lakással olykor nehéz jól fényképezni...
Jelen esetben személyes kíváncsiság is hajtott.:-)
Nézzük tehát!
Profilkép azonos beállításokkal. Annyi hibát elkövettem, hogy
nem egyformán áll a két mozdony, de mivel egy nagyrészt középpontosan
szimmetrikus konstrukcióról van szó, így csak a tetőkertnél észlelhetjük az
irányokat. Úgyis a részletekre kitérek később.
Amennyire a digitális képfeldolgozás lehetővé teszi,
visszakapjuk a közlekedési vöröset mindkét modellen. Fent a Kühn, lent a Tillig
mozdony pózol. A festés színhatása hasonlít a képhez. Talán egy cseppet
élénkebb a Tillig modell, ami annak köszönhető, hogy egy fokkal fényesebb a
festék rajta. Úgy összességében a Tillig fehér tamponjai is harsogóbbak.
Jelen pillanatban még nem tudom eldönteni, hogy melyik a jobb. Nézzük a
szürkéket! A szellőzők alapkidolgozottsága befolyásolja a felületi
struktúrát. És ez meg a színhatást. A Kühn modellnél most kicsit konkrétabbnak
érzem a zsaluzást, illetve a tetőn lévő világító ablakokat, de ez később,
más megvilágításnál változhat. A futómű
feketéje mindkét esetben rendben van. Talán itt már látszik, hogy az orr
íve, illetve a fehér (pontosabban világos szürke) orr-csík más
megfogalmazásban lett kidolgozva a két műhelyben.
Orrközelség. Fent a Kühn, lent a Tillig modell. Ez a sorrend
ne legyen irányadó, csak így egyszerűbb beazonosítani őket. Megint csak a
saját véleményemet fogalmazom meg, de bízom benne, hogy mindenkinek kialakul
egy saját döntése atekintetben, hogy a leírtak és a látottak alapján melyik
modell mellett teszi le a voksát.
Fentről lefelé. Majd mutatok közelebbi képet, de már itt is
látszik, hogy mennyire eltérő a főmegszakító a szigetelők és az áramszedő
kivitelezése. A szín az egy dolog, lévén hogy a Tillignek ebből az
alkatrészből dögivel van, hisz más mozdonyokra is felteszi. A Kühn nem sok
villanymozdonyt gyárt, ezért nagyobb eséllyel készíthet finomabb, jobban
illeszkedő apróságokat. Nekem személy szerint a Kühn megszakítója jobban
tetszik. mint ahogy az áramszedőt mozgató mechanika imitációja is. Az
áramszedő-mozdonyszekrény kapcsolat markáns különbséget mutat ebből a
nézetből. A zsalugáterek nagyjából egyformák, míg az ablakok jelentős
eltérést mutatnak. A Kühn ablaka, ablakkerete, elhúzó fogantyúja szebben van
kivitelezve. Ez utóbbi a Tillig modellen nincs is.
Az ajtó kapaszkodói a Kühn esetében a kasztnival egybe van
fröccsöntve, a Tillignél behajlított huzal. Ez sokkal szebb és elegánsabb
megoldás. A legelső szériákban ez a kis huzal rendre kihullott a modellből,
de mostanra már megoldódott ez a probléma. A Kühn mozdony ajtajának alsó
kilincse hiányzik. Mivel ez a kilincstípus úgy működik, hogy felhúzott
állásban zárja az ajtót, így a modellgyártók dönthetnek, hogy nyitott, vagy
zárt állapotot örökítenek meg, viszont ezt a köztes megoldást nem értem. A
103-as sorozatban van mindenféle, így az is előfordul, hogy egyáltalán nincs
kilincs az egyes vezérállás jobb oldali ajtaján. A 233-as esetében viszont
van. Ergo, a sorozatban gyártott mozdonykasztni uniformizáltsága ezeknél a
részleteknél jön elő. Nem baj!
Ennél a két képnél látjuk az orrok ívét, a lámpaburák
nyúlványait, illetve az ütközők környezetét is. Míg a Kühn mozdonynál kicsit
finomabbnak érzem a fényszórókat, addíg a Tillig ütközőszára jóval szebb.
Pedig a nagyvasúti mozdonyon nincs szürkére festve ez a rész...
A Tillig modellnél zavaró, hogy középen ott éktelenkedik a
kasztni felső része és a tulajdonképpeni főkeret közti illesztési rés. Erre
később kitérünk még.
Vessünk egy pillantást a fellépőkre! A Kühn-nél érzékelhető a
csúszásgátló recézés.
A szürke főkeretről pár szót.
 
A revíziós dátum keretes mezői az 1996. december 20-i
időpontról tájékoztatnak bennünket mindkét modellen. A Kühn mozdonyon e kis
adattábla alatt egy Verl. FF 1R 18.12.04 dátum is szerepel, ami egyértelműen
egy későbbi felülvizsgálati időpontra utal. A Tiiligről ez miért maradt le?
A nagy mozdonyon szerepel.
A Kühn gépen az "ep", azaz az elektropneumatikus fékrendszert
jelölő piktogram fehér mezőben piros felirat, míg a Tilligen sárga. Az első
a jó. A súlytábla adatai eltérnek. Vajon miért? Aki tudja, kérem írja meg
nekem!
És a legvégén egy aranysárga felirat, ami
a DB Museum saját mozdonytáblája. A Tilligről ez is hiányzik.
 
Nos ezt már egyik gépem sem képes befogni.:-(
Amitől mindkét modell unikálissá válik, ugyanis Tillig, Kühn
és Roco, a három vezető rivális jelenik meg ebben az összehasonlításban.
Magyarán, hogy kerül a csizma az asztalra? Tudjuk, hogy a Roco nem gyárt
103-ast ebben a méretben (nem is fog, csak megnyugtatásul a reménykedőknek),
ezért adta magát, hogy a két cég, akik viszont készítik, valahogy
megvásárolják az arculatra vonatkozó licenszet. Nem látok a kártyák mögé, de
sikerült a deal, így fent lehet a Roco embléma két konkurrens modellen is. A
kivitelezés tekintetében a Tillig (bal) mindent megmutat, míg a Kühn (jobb)
"Sag" iniciáléja nem sikerült oly jól, ezért a sárga szócska nem látszik a
vörös alapon. Pedig ott van! Ellenben maga a szöveg sokkal szebben olvasható
és a Roco embléma is filigránabb lett.
Még egy apróság. A Kühn is már az új típusú, ejtőhorgos
kapcsolóval szereli a modelleket. A NEM szabvány idevágó foglalata immáron
egységes, tehát a Tillig gyártmányú is belemenne. A Kühn mégis saját maga
gyártatja, ezáltal egy kicsit módosított is rajta. A ferdén lefele lógó szár
a biztosab kapcsolásért felel. Még nem próbáltam kemény teszten, de
nyilvánvalóan volt értelme a kis beavatkozásnak.
Oldalfal. Továbbra is fent a Kühn, lent a Tillig. A lenti
modellnél kicsit karakteresebbnek érzem a zsalugátereket. Ebben a fényben
mindenképp. Úgy látszik, mintha ki lenne húzva feketével, de nem. A Tillig
esetében maga a barázdás zsalu külön alkatrész, be van pattintva az
oldalfalba.
Ennél a nézetnél is látható a
főmegszakító eltérése, de ugyanígy a világítóablakok arányai is.
Szembetűnőbb a DB keksz méretezése és elhelyezése is. A festéshatárok arányai
azonosak.
A légtartály a Kühn esetében finomabban kidolgozott, míg a
Tillig itt is alkalmazza a vonórudak imitálását.
Röpke csók... Csak hogy ebből az aspektusból is érzékelhessük
az eltéréseket.
Ennél a párosításnál a forgóvázakra fókuszálunk. Ha balról
jobbra haladunk, a homokoló ládák közt csekély eltérést tapasztalunk. Formai,
megfogalmazásbeli különbséget látunk. A sorozatra oly jellemző rugós
konzolok szinte egyformák. A tengelyek csapágyházai a Tillignél kicsit
nagyobbak. A kígyózásgátló jelentősen eltér. Az egyéb forgó alaktrészek és
csővezetékek imitációi nagyjából megegyeznek. Az orr felöli végen a kotrók
viszont nagyon nem egyformák. Alapvető konstrukciós megoldás, szerintem a
kinematika mozgásával van összefüggésben. A kép jobb szélén látható fellépő
jellemző a szoknyalemez nélküli 103-asokra, nem tudom, hogy a Tillig ezt
miért hagyta el.
Akkor ugorjunk a tetőre egy kicsit! A korábban említett
főmegszakító és az áramszedők látványa. Bár a Kühn alkatrészek szürkesége és
finomsága meggyőzőbb, mégis a Tillig tetőrácsa az áttörtebb. A Tillig
áramszedője csapnivaló. Csúnya a palettája és eléggé esetlegesen áll az
egész szerkezet lecsukott állapotban. A sebnitzi gyártó félpantográfot tartó
lábazata is törékenyebb és természetesen el is van törve a modell túlvégén.
Átnézeti kép a két mozdony tetőkertjéről. A Kühn-nél ezüst a
trepni, a Tillignél piros. Melyik a valós? Sajnos nagymozdonyról felülnézeti
képet ritkán talál az ember az interneten. De még a szakirodalomban sem
nagyon...
Az összkép mindkét esetben meggyőző, nem szeretném
befolyásolni a véleményeket, de a Kühn talán egy fokkal elegánsabb
megfogalmazás.
Egy kicsit közelebbről. Bal Kühn, jobb Tillig. Az ezüstös
szürkés trepnik kicsit órmótlanabbnak tűnnek, de csakis a színek okozta
vizuális hatás miatt. A megszakító felé eső négyzetes rács éppen ezért
elveszti finomságát, ami a Tillig mozdonyon sokkal jobban érvényesül. A
felső negyedben látható antenna a Kühn modellen bronz színű, míg a Tilligen
szürke. Érdekes módon a Tillig alkalmazta a korábbi modelleken, hogy az
ilyen antennákat fémből készítette. Ezen a képen is látjuk, hogy a
főmegszakító mennyire másként fest a két modellen.
A huzalozás is eltér egy kicsit, főleg az áramszedőknél.
Miért?
Még egy, az eltéréseket markánsan megmutató nézet. Az
áramszedőkön már túl vagyunk, de nem hagy nyugodni, hogy miért ezt a béna
darabot kapta a Tillig modell.
Viszont sokkal érdekesebb, ha a vezetőállás ablakainál
található A oszlopot nézzük. Ugyanígy az egész szélvédő eltérései is
gondolatokat ébresztenek. Mert ugye a tervrajzok, jellegrajzok, fotók minden
esetben a nagyvasúti eredetit ábrázolják. Százhússzal osztani mindenhol
egyformán lehet. Mégis tetten érhetők ezek a jelentős különbségek. Csak
magamban morfondírozva arra jutok, hogy a Tillig mozdonyt korábban a
Beckmann tervezte le és 2009-ben velük karöltve, közös pordukcióban dobta
piacra a nagy gyártó. Biztos vagyok benne, hogy a kasztni fröccsöntő
szerszáma csak apróbb részleteiben módosult, az ablakok méretét és az egész
orrot érintő változtatásokat nem eszközöltek rajta. Ezzel szemben a Kühn
teljesen nulláról kezdte a fejlesztést, így inkább lett egzakt.
Egy kis csavarral most megcseréltem a két mozdonyt. Aki már
eljutott idáig az olvasásban, ők első ránézésre megmondják, hogy melyik
kinek a munkája.
Itt is látható, hogy az ablakok kidolgozása fontos tényező a
két modell megítélésében. A Kühn esetében felkerült a szélvédő alatti,
ablakmosáshoz szükséges kapaszkodó és megkapta a vonóhorgot is a mozdony. A
Tillig esetében csak furatokat találunk és a mellékelt zacsiból tehetjük fel
a kiegészítőket. Itt kérdéses, hogy a lámpa mellett miért van újabb
kapaszkodónak hely, ha a Kühn-ön nincs.
Ezen a képen felhívnám a figyelmet az ütközők alatti, kis
fellépőkre, melyek teljesen eltérnek egymástól a két modellen. Ez ismét
csakis az alapkonstrukciónak köszönhető. Ne feledjük, hogy mindkét gyártó
készít kotrószoknyás kivitelt is és eltérő módon gondolták át az orr rész
variálhatóságát.
A Tillig viszont lehetővé teszi, hogy a megszokott tömlősort
is feltegyük a mozdonyra abban az esetben, ha csak vitrinbe szánjuk. Érdekes
a különbség a DB orrcsík mérete, arányai tekintetében is. Az ablakok
összhatását a törlők mérete is befolyásolja.
Alsó mustra. Fent a Tillig, lent a Kühn mozdony. A méretek
azonosak, az arányok egyformák. A Tillig az alsó nézetben egy kicsit
cizelláltabban dolgozik, a Kühn egyértelműen funkcionálisan kezeli a
kérdést. Alkalmasint egy kerékcsere a Kühn esetében lényegesen könnyebb
beavatkozás.
Alapvető eltérés a hajtásban, hogy a Tillig az első, harmadik
tengelyeket hajtja, a Kühn pedig az első, másodikat. A gumigyűrűk
elhelyezése is erre utal.
Felbontottam mindkettőt. Ennél az átnézeti képnél a két
bejáratott konstrukció belső kialakítása mutatkozik meg. Míg a Kühn (bal) a
hagyományos szekcionálást követi, azaz a kasztni egyben, külön elemként
mozdítható, addig a Tillig (jobb) a korábban jelzett oldalcsíknál osztja meg
a felépítményt és a főkeret egészében az alvázzal együtt marad.
Szerelhetőség és dekóder beépítés szempontjából mindkét megoldás
használható. Szétszedés szempontjából pedig mindenképp a Kühn a nyerő.
A műszaki beltartalmat illetően az analóg funkciókat nézve
nincs nagy különbség. A Kühn modell egy fokkal lassabban mozog, ami a más
forrásból származó motornak és az amúgy is elhíresült, lassú Kühn
hajtásáttételnek köszönhető. A digitalizálás terén a Kühn csak a NEM651-es
szabványnak megfelelő dekóderaljzatot adja, amibe a sima hattűs lapkák
rakhatók be. Extra funkciónak a zárfények kiiktatását adja abban az esetben,
ha vonat is van a mozdony mögött. Persze ehhez át kell vágnunk két
nyákhuzalozást az alaplapon.
Nem ad több extrát a Tillig a maga PluX12-es aljzatával,
amiben egy 90 fokos, hattűre átfordító közdarab is van. Így mind a két
szabványú dekódert használhatjuk a mozdonyhoz. Kevésbé van jelentősége a 12
lábúnak, de mégis csak az ilyen dekóderekkel tudjuk külön kapcsolni a
zárfényeket.
Alapvető konstrukciós eltérések a két modell alvázában és
belső kialakításában.
A "legzizisebb" rész a Tillig modell kasztnirögzítő füle(i).
Míg a hagyományos felépítésű modell (és így a Kühn is) a körmök
alácsúsztatásával, a kasztni szétfeszítésével bontható, ez a megoldás kicsit
nagyobb odafigyelést kíván. A négy rögzítő fül lenyúlik az előző képen
mutatott oldalfal és főkeret rész alá, ott kapaszkodva meg. Ha túl erősen,
túl türelmetlenül igyekszünk a szétszedéssel, akkor bizony ezek a fülek
eltörhetnek. Sajnos nem szerencsés konstrukció. Még összerakni is
kínlódás...
Nem nagyon szeretném azokat a paneleket puffogtatni, amiket
ilyenkor írni szoktam, hogy a szembeötlő eltérések és hiányosságok ellenére
mindkét modell hozza a tőle megszokott, magas színvonalat, bla-bla-bla. A
fenti összehasonlítás alapján mindenki döntse el maga, hogy melyik modell
mellett dönt, már ha mindenképp szeretné ezt a speciális festést. A két
gyártó közti alapvető eltérésekre már az előző cikkben is utaltam, sőt
elolvasható a 2009-ben írt, első összehasonlítás is. Szép modell mindkettő,
ritkán nézzük együtt őket az asztalon, ezért a választás csakis egyéni
meggyőződésen alapulhat. Árban a Kühn pár ezerrel alatta van a Tillig
modellnek, de sajnos mindkettő már a 45 ezer körüli és afölötti sávban
mozog.
A pontos tájékoztatáshoz az is hozzátartozik, hogy a Kühn
mindig csomagol némi "elemózsiát" is a mozdonyaihoz: szénkeféket,
tapadógyűrűket, fix kotrót a vitrinüzemhez és pótapróságokat a
frizírozáshoz. Eközben a Tillig csak az alapkiegészítőket adja, ami
rendszerint uniformizált az összes mozdonyon. Mindent összevetve ez is
fontos tényező az ár-érték arány meghatározásakor.
Külön nem tértem ki a menettulajdonságokra, ugyanis a gyártók
egyenként már bizonyítottak. Maximális biztonsággal digitalizálhatók, ennek
megfelelően a menetkarakterisztika hozzá igazítható a modellhez. Analógban
pedig úgyis mindenki a beidegződések szerint tekeri a szabályzót...
A Kühn mozdony tesztelésében a Vasútmodell Centrum
segédkezett, míg a Tillig modellt a gyártó küldte el behatóbb vizsgálatra.
|
