BR103 237-4 BeckmannTT Sammlermodell
Fogalmazhatnék patetikusan, de sok értelme nincs, hisz a gyűjtő, mindig emelkedett hangulatban éli meg, amikor egy olyan darabhoz jut, amelyre már régóta vágyik. A BeckmannTT BR103-asa egy ilyen darab. Annak ellenére, hogy igazi kultuszmozdonyról van szó -megjegyzem, aki tájékozott a Deutsche Bundesbahn III. és IV. korszakának járművei terén, nem áll ismeretlenül a modell előtt - TT méretben soha, senki nem próbálta meg elkészíteni, kivéve Joachim Beckmann úr műhelyét. Az okok nyilvánvalóak: a kelet-német ipar része volt a TT modellgyártás, ergo csak azokat a járműveket gyártották, ami a béketáborban mozgott, illetve a DR vonalain. És mivel 6 tengelyes villanyerőgép volt a palettán (BR254, BR250), így nem volt indokolt ezt a típust bevonni a gyártásba. Ez persze az egyik ok. A másik az az apróság, hogy a '60-as évek közepén a DR "csak" 5400 kW-os mozdonnyal dolgozhatott, ezzel szemben a DB-nél a frissen bemutatott E03-as, gyorsvonati tesztgép 7400 kW-os teljesítménnyel húzta a csak személyvonatokat. És az egyébként teljesen kézenfekvő okokra most ne térjünk ki...
A mozdony egy izgalmasan szép "evolúció" egyik állomása. A DB-nél komoly hagyománya van a minőségi személyszállításnak. A Rheingold, TEE vonatok élére mindig elegáns mozdonyok kerültek és a villamosítási hullám következtében szükség volt a nagy erejű, minden extrát kiszolgálni tudó erőgépekre, így az E10-es szérián alapuló, egységesített mozdonyokat éppen időszerű volt, hogy egy mindentudó, hatlábú kövesse. A megoldás háznál volt, hisz a Henschel az E10-es gépek előnyeit fejlesztette tovább egy nagysebességű igény irányába. Ugyebár a teljesítmény csak egy dolog, de ezt át kell vinni a sínekre, ezért komoly forgóvázra és több tengelyre volt szükség a nagyobb vonóerő átadásához és a stabilabb futáshoz.
Ilyen formán az E03-as debütálásakor 200 km/h volt az elvárt csúcssebesség, de az 1969-re szériaéretté vált BR103-as egyes változatai 265-280 km/h-ás sebességre is képesek voltak. Az első szériás gépeknek még csak egy sor szellőző rácsa volt és a forgóváz is más volt.
A 216-os számtól 70 cm-rel megnövelték a mozdony hosszát, hogy ennyivel nagyobb vezetőfülke álljon rendelkezésre az akkor már teljes Európát átszövő TEE, majd IC/EC hálózat mozdonyvezetőinek a kényelmes munkavégzéshez.
Festése a Rheingold - TEE színeket hozta át, így a vonat vagonjaival szép egységet alkothat. Később ez a gép is megkapta az egységes "közlekedési vörös" színt, az orr fehér csíkozásával és az új DB "keksszel".
De beszéljünk végre a modellről!
Az első, katartikus élmény a doboz kézhezvételekor ért. (emlékezzünk a Lorenz BR140-esére...) Ez a modell 320 gramm, azaz 32 deka, majd' egy harmad kiló! Fontos adat akkor, amikor egyes új, Tillig modellek nem érik el egy fél adag sült hús nyers súlyát.
De mitől is, hiszen a modell műanyag kasztnival készül?
Először is a forgóvázak fémből vannak, mint ahogy a képen látható, középső tartályok, ládák is. Ezen kívül az egész mozdonybelső egy tekintélyes ólomöntvény.
E tömeg következtében a mozdonynak nincs szüksége tapadógyűrűkre, mert egymagában komoly vonóerőt tud kifejteni a hagyományos, kalapsíneken is.
A mai napig is Hamburg-i állomásítású mozdony modelljének feliratai és jelei olvashatóak, a festése sérülés mentes. Érdemes megfigyelni, hogy a fém forgóváz apró részletei is szépen érvényesülnek az anyag sajátosságai ellenére.
Mint ahogy megszokhattuk a kisszériás gyártóktól, a sztenderd alkatrészek az egyetlen, nagy gyártó raktárából jönnek, így a tetőszerelvény szigetelő babái, a főkapcsoló, mind-mind ismerősek számunkra.
A típushoz illik a szépen kidolgozott tető is, hisz ebben az árkategóriában már dukál minden apró részletre odafigyelni. Természetesen felsővezetékes üzemre is átkapcsolható az elektronika a középsúlyban elhelyezett mikrokapcsoló segítségével.
A modell a szabadon futó, középső tengely, oldalirányú elmozdulása révén az R286-os ívekben is tökéletesen mozog, a forgóvázak szabad mozgását a kasztni, 1-es, 3-as tengelyeknél látható kikönnyítése teszi lehetővé.
A modell sárga LED világítást kapott, mely természetesen menetirány szerint vált. Zárfénye nincs.
Tesztfuttatás során a 8 db., 4 tengelyes, gyorsvonati kocsi meg sem kottyant neki, méltóságteljesen húzta vonatát a próbaasztalon.
A modell bemutatása aktualitást nyert azáltal, hogy talán a napokban (hetekben) {2008. augusztusát írjuk} jelenik meg a BeckmannTT - Tillig kooperációjában készült, teljesen új 103-asa. Az esetet megfejelve jön ki a Kühn is az új, hasonló modellel. Kíváncsian várom az eredményt. Ez a modell magasra tette a mércét, de tudható, hogy ma már igazán szépet lehet produkálni.