Jakó Modells  V63 156    MÁV-TR    egyedi, kisszériás   2010.

A nagyszériás gyártók szortimentjében sajnos a hazai gördülő állomány szinte egyáltalán nem érintett a mi méretünkben. Éppen ezért némi mozgolódás tapasztalható a kisszériás műhelyek háza táján és végre elérkezett az idő, hogy a legnagyobb, magyar gyártású villanymozdony, a Gigant is minőségi modellként kerüljön a magyar TT-zők terepasztalára.

Hozzá kell tennünk, hogy az utóbbi pár évben már megjelent a nagy múltú Deák manufaktúrától egy V63-as rézmodell, de sajnos ennek ára – törvényszerűen a kisszéria miatt, illetve a saját fejlesztésű hajtás miatt is – elég borsosra sikeredett, így sokan a hazai TT-sek közül kimaradtak a modell megvásárlásából.

De nem ismeretlen a modelliparban, hogy egy-egy típust akár több gyártó, műhely is piacra dob. Mivel TT-ben a hazai modellpiac nagyon kiszolgáltatott, sérülékeny, voltaképpen mentes a klasszikus értelemben vett piaci törvényszerűségektől, ezért néha meglepő fordulatok állhatnak be.

Ilyen a tesztben szereplő Jakó Modells ultra-kisszériás Gigantja, mely igazán egy lelkes vasútmodellező házi műhelyének kivételesen jól sikerült eredménye.

Tudvalevő, hogy a vasútmodellezésben szinte minden esetben kompromisszumra kell törekedni. Jelentősebb mértékben érvényesül ez a TT-ben, mint a nagyobb méretek esetében. Jobban kell figyelni az arányokra, szűkösebb az alapként felhasználható gyári modellek száma, viszonylag korlátozott – és főleg a német járművekre – az elérhető alkatrészek mennyisége, mérete.

A Jakó Modells V63-as Gigantja esetében a járműszekrény kivitelezése igazán a mester érdeme. A hajtás és alváz gyári alap, amit egyből kiszúr a figyelmes nézelődő, hiszen a modell alatt egy merőben más Krupp forgóváz látszik.

Különös tekintettel a jobb első forgóvázmaszkon látható Indusi fejre, mely alkatrész csakis a határátjáró, többrendszerű mozdonyokra jellemző.

A kasztni teljes egészében félkemény sárgaréz lemezből készült, 99%-ban 0,3mm-es anyagból (beleértve a kapaszkodókat is). Egyes alkatrészek 0,1mm-es sárgarézből készülnek (fényszóróházak, tetőjárdák, kürtvédő, gyártási táblák). A modell első pillantásra belopja magát az ember szívébe. Finom, áttört alkatrészek, valósághű trepnik, szellőző zsalugáterek, mérethelyes kapaszkodók és külön kidolgozott apróságok jellemzik a mozdonyt.

A mozdony összhatása lenyűgöző. A járműszekrény arányai nagyon jól sikerültek. TT-ben sajnos több modellnél felmerült az ablakok, illetve az osztások méretezésének problémái. Mivel a Gigant extra nagy szélvédőkkel rendelkezik, így az arányos kicsinyítést tulajdonképpen csak a réz alapanyag miatt lehetett megvalósítani. Ugyanez műanyagban már komoly stabilitási gondokat jelentett volna.

Nem gyakorlat a méretben pl. a tükrök kivitelezése. Itt egy köztes megoldás született: a tükrök be vannak hajtva, de mégis filigrán jelenlétükkel emelik a modell színvonalát.

Ugyanez mondható el az oldalszellőzőkre is. Mindegyik zsalu áttört, sokszor keresztül látni a gépházon.

A közeli képeken derülnek ki a turpisságok. Nos ezekről itt nem beszélhetünk. A festék szemcsemérete nem zavaró az 1:120-as léptékben. Jók az átfedések és maszkolások. Különösen részletes a vezérállás környéke, a mozdonyvégek.

Különös figyelmet érdemelnek gyári táblák, az ajtók fellépői és a legújabb színterv szerinti korlátok...

...valamint a mozdony névtáblája. A V63-as sorozat több tagja kapott egyedi elnevezést nagy magyarjainkról, akik sokat tettek a hazai közlekedésért, vagy olyan helységekről, ahol jelentős, vontatási telep üzemel. A tesztünkben szereplő 156-os gép Gróf Szécheny István nevét vette fel, melyet kis réztábla hirdet az oldalán. Ez a táblácska TT méretben csupán 1,2 mm szélességű, de a tökéletes maratásnak köszönhetően pontosan olvasható. A kb. 2 mm² méretű Ganz gyári táblák is tartalmaznak olvasható részleteket.

A többi felirat és a súlytábla mind egyedi készítésű, „Bare” metal matricaalapra, melyet aztán „Gunze” feszítővel és lágyítóval dolgoznak fel a festett kasztnira. A trakciós jelzésű mozdony alapszínéül szolgáló kéket keveréssel készíti Attila, míg a szürke és a MÁV szabvány sárga gyári színkód alapján kerül a modellre.

Kicsit időzzünk el a tetőkertben! Különösen szépre sikeredett a tetőn használatos fémjárdák, trepnik kivitelezése, a különböző rácselemek áttörése.

Az egyes tetőszekciók illesztése bravúros, élethűek a szigetelőbabák. Az erősáramú vezetékek rézdrótból készültek, pontos forrasztással és illesztésekkel. Minden elem rögzítése forrasztásos módszerrel történt, kivéve az izolátorokat, valamint a táblákat, melyekhez ragasztót használ a modell készítője.

A modern felszereltséget modellezi a GSM és MFB antennák jelenléte is. A mozdony ebben a kivitelben Sommerfeldt áramszedőket kapott, mely fényévekkel szebb látványt nyújt, mint az alapként használt PIKO alkatrész.

Finom látvány és műszer, mely akár üzemszerűen is működhet, hiszen az áramszedőt pár forrasztással be lehet kötni az elektromos rendszerbe.

Korábban szóba került a mozdony hajtása, alváza. Mivel ez a legfontosabb főalkatrésze a modellnek, ezért itt élni kellett a kompromisszumos megoldással. Tavaly jelent meg a PIKO jóvoltából a német 151-es sorozatú villanygép modellje, melynek főbb méretei könnyen összeegyeztethetők a Gigantéval. A V63-as 19540 mm-es ütközők közötti hossza csak 5 cm-rel nagyobb a német mozdonyénál. A 008-as Giganttól a németével rokon Krupp (licensz) forgóvázat kapott a magyar mozdony, így könnyen adoptálható a tengelyosztásában hasonló futómű. A sasszemű vasútértő azért fennakadhat a 10444 mm-es és a 9700 mm-es forgócsaptávolság közti különbségen, ami kb. 1 cm-es eltérést jelentene a modellen.

A forgóvázakon belül, a tengelytávolság is némileg eltérő, hiszen a Gigant esetében az első és harmadik tengely 4200 mm-re van egymástól, míg a német rokonnál 4450 mm-re. TT-ben még ez a differencia is elviselhető, pláne, ha mindezért egy gyárilag előállított hajtásrendszert kapunk a gyönyörű modell alá.

Természetesen a gyári alvázat meg kellett fosztani a 151-esekre jellemző kotrótól, tartályoktól, valamint pár homokolótól, mely nélkül rövidebbek lettek a forgóvázak és a V63-asra jellemző kiegészítőket kapta meg.

A forgóvázmaszk igény szerint cserélhető gyantából öntött Krupp fazonúra (Varga Zsolt műhely), vagy akár az első szériákon szereplő UFC típusok egyikére akár rézből, vagy ugyancsak gyantából elkészítve.

A gyári hajtásnak köszönhetően a modell menettulajdonságai megegyeznek a PIKO mozdonyéval, mely talán kicsit gyorsabb a kelleténél, de mivel a 156-os Gigant 160 km-es maximális sebességre is képes, így a modelltempó arányosnak is mondható.

A vezetőállás látható területeinek kidolgozása még folyamatban van, de mivel óriásiak az ablakok, ezért nem lehet akármilyen berendezést bebiggyeszteni. Bízunk benne, hogy hamarosan lesz erre is megoldás.

A mozdony belvilága kettős, hiszen a gyári hajtás kiegészül a speciális világítási elektronikával, mely természetesen LED-es, menetirány szerint vált fehér fő-, illetve vörös zárfényekkel. Különlegessége egy egyszerű elektronikai sajátosságon alapul, miszerint a homlokfényszóró LED-je a sebesség (feszültség) növekedésének hatására később, nagyobb tempónál kapcsol be, mintegy távolsági fényként.  

A Jakó Modells Gigantja kb. 30 munkaóra alatt készült el. Mindenképp üdítő a jelenléte a TT-s társadalomban, ahol nagyon lassan, de bővül a hazai vontatójárművek köre, köszönhetően az ügyeskezű mestereknek, valamint az egyre könnyebben elérhető professzionális alapanyagoknak, illetve technológiáknak.