WEB Leuna-Werke Walter Ulbricht V180  Lok Nr.: 205    Tillig  kat.sz.: 02653

A V180-as sorozatú dízelmozdony izgalmas állomása a vasútmodellezésnek. Aki vonzódik a keletnémet vasút iránt - miért ne tehetné, hiszen a gyártó NDK-s gyökerekkel és típusállománnyal rendelkezik, sok választás nem lévén - többszörösen belefuthat ebbe a nagyszerű mozdonymodellbe. Így van ez TT-ben is.

Ehhez kapcsolódóan olvasható egy írás ITT

 

A korábbi oldalakon végigjártuk a Zeuke-Bttb korszak V180-BR118-as mozdonyainak modelljeit, rajtuk keresztül megszemlélhettük a típus evolúcióját. A sajnálatos tény, miszerint a korábbi Zeuke modell, a DB V200-asa adta meg a keleti testvér alapjait, egészen az 1993-as, utolsó sorozatig jellemzője volt a modellnek. Így történhetett meg, hogy az elegánsan nyúlánk mozdony a mi méretünkben csupán 152 mm volt, az arányos 162 helyett.

A mindenféle változásokkal tarkított újraegyesítés utáni években az új tulajdonos, azaz a Tillig lázas fejlesztésekbe kezdett, illetve vitte tovább a korábbi, saját cégér alatt futó projekteket. Így született meg 1996-ra (nahát, akkoriban elég sok újítás jelent meg) az átdolgozott V180-as, immáron helyes hosszban és a valósággal megegyező variációkkal.

 

Ugyanis a mozdonytípus egyike azon, német géptípusoknak, ami a gyártása során viszonylag sok átalakításon esett át, mind belsőleg, mind pedig külsőleg. Ennek mi modellgyűjtők kifejezetten örülünk, a gyártó úgyszintén, hiszen több bőrt tud lehúzni az adott típusról, cserébe azért pár dolgot módosítania kell a szerszámokon.

Az 1959-ben megszületett mozdony még 4 tengelyes volt, melyet százával követtek a sorozat tagjai. A V180.1-es széria példányai két, egyenként 900 LE-s motorral rendelkeztek. Igazi gázolajfalók voltak akkoriban, amikor az üzemanyag még nem okozott gondot.

1966-ban azzal a szándékkal készült el a 6 tengelyes változat, hogy az így elért 15,6 tonnás tengelynyomás a mellékvonalakra is felengedje a mozdonyt, sőt a 2x1000 LE-s motor fejleszthető kivitelű volt, aminek eredményeként később már két darab 1224 LE-s szív dobogott az erőgépben.

A német vasútnál a számozás jelölte a teljesítményt, ezért kapta az első sorozat a 180-ast, majd később a V200-as jelölésen túl találkozhattunk V240-essel. A V200 hamar eltűnt, mert az akkor friss Taigatrommel-ek, azaz a mi Szergejeink kapták meg azt a számmezőt. Majd nagy hirtelen 1970 lett, amikor is bevezették a számítógépes EDV rendszert, ahonnan már 118-as, 120-as sorozatokról beszélünk.

 

Az 1966-ben debütált hattengelyes széria a 180.2-4-es besorolást kapta és igazi dízel mindenese lett a DR-nek, sőt engedélyt kapott az erősebb emelkedési szögű mellékvonalakra is, ezáltal szinte teljes egészében kiváltotta a korábbi dízelvontatást.

 

 

Szerencsére a Tillig rengeteg festési variációban hozta ki a modellt, talán jól is veszi ki magát, hogy a gyűjtemény első, hattengelyes példánya éppen az egyik legnagyobb ipari központ, a Leuna Werke állományába lajstromozott mozdony.

Kutakodtam egy kicsit és arra jutottam, hogy ez a példány nem került be a DR állományába, hanem a babelsbergi gyárból azonnal Leunába került és ott kapta meg a 205-ös számot. A 280164 gyári számon 1969-ben látta meg a napvilágot. 2003-ban selejtezték.

 

 

A mozdony felirata egyfelől messziről hirdeti, hogy az egyik legnagyobb ipari üzemben tevékenykedik, másfelől tiszteleg az NSZEP főtitkára, Walter Ulbricht nagysága előtt. Ulbricht Honecker előde volt a párt élén és nevéhez fűződik az NSZK-tól egyre inkább lemaradó NDK gazdaságának felpezsdítése is.

Van pár ilyen emblematikus személynévvel dekorált mozdony a Tillig kínálatában, ilyen pl. Uwe Adam is, mely név egy cégcsoportra utal a DB környezetéből.

 

De most már nézzük a modellt!

 

Erőteljes összhatása van a hattengelyes változatnak is. Sőt!

Kimondottan jól néz ki a két forgóváz közti terület az egyszerűségéből fakadóan.

Ami ugye nyomban feltűnik, hogy itt már nem fordul el minden a forgóvázzal. Fixek a kotrók és az ütközőgerenda. Az ívkövető kuplung a forgóvázzal fordul, diszkrét szárral. Ennek a megoldásnak az az ára, hogy a kotró kicsit rövidebb, mint az eredetinél.

Viszont szebbnél-szebb feliratokat találhatunk a modell eldugottabb sarkaiban is. Itt pl. a gyári tábla mutatkozik.

 

 

A hattengelyes forgóváz maszkja remek alkalom a míves felületek kidolgozására. Itt már nem az egyszerű fődarab köszön vissza, hanem a tekintélyes laprugó-köteggel ékeskedő vázmaszk, minden apró kiegészítővel megspékelve.

 

 

Tovább mélyedve a részletekben, akár a revíziós dátumokat is egyeztethetjük az eredeti dokumentációval. Ilyen közeli képeknél sajnos a sztatikus szennyeződések is előtérbe kerülnek.

 

 

Végre egy megoldás, ahol a fényszórók keretei is kaptak festést. Mennyire fel tudja dobni a modellt. Mondanom sem kell, hogy az üres furatokba kapaszkodók valók.

 

 

Az egyik legizgalmasabb terület a szélvédők környéke. Ez volt az ugyanis, ahol könnyedén lekopott a festék a matató ujjaktól és rondította meg a Bttb-s modellek többségét. A Tillig elegáns keretet szitáz az átlátszó műanyag alkatrészre, sőt megkapjuk még a páramentesítőt, az ablaktörlőket és az oldalra nyitható elemet is. Csak az a fránya maszkolás... Sajnos sokszor visszaköszön a "szőrös" kontúr a színátmeneteknél.

 

 

Egyszerű leképzése a tetőnek. Nincs agyon cizellálva a ventillátor, vagy annak rácsozása. Talán nem is baj...

 

 

A mozdony tökéletes összhangú, jól is megy. Elektronikailag korszerű, a fények LED-esek, menetirány szerint váltó sárga és vörös.

Nagyon szép modell, biztos vagyok benne, hogy hamarosan beállnak a sorba a széria egyéb tagjai is.