Deutsche Reichsbahn V200 203 Ep. 3. Tillig kat.sz.: 02656
A keletnémetek V180-as sorozatú mozdonya számos meglepetéssel szolgál a típus iránt érdeklődőknek. Eddig viszonylag egy síkon mozgott a sorozat formavilága, de végre eljutottunk egy olyan példányhoz, aminek karakteres szélvédője nem maradhat figyelmen kívül. A dolog pikantériája, hogy éppen ez volt az a dízelmozdony sorozat, ami egy kissé megkavarta az addig követhető számozás logikáját.
A helyzet az, hogy nekem is többször kellett nekifutnom, hogy egyáltalán a lényeget megértsem...
1966-ban készült a Lokomotivbau Karl Marx Babelsberg üzemben a 280003-as gyári számon. A V200-as besorolás szerint ez a típus már két 1000 LE-s motorral rendelkezett és ez a példány volt a harmadik hattengelyes változat. Ugyanis a fő változások nem estek egy időre. Volt még olyan négytengelyes sorozat, amiben már a nagyobb teljesítményű motorok dolgoztak.
No de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy amikor 1965 tavaszán a lipcsei vásárra kellett delegálni a sorozat első tagját, akkor érkezett meg az NDK-ba a luganszkiak tajgadobja, a mi Szergejünk, ami történetesen szintén a V200-as számot kapta a hirtelen keresztségben. Ezért a babelsbergi 200-as első gépe átmenetileg 117-es lett, majd visszakerült a 180-as mezőbe - ugyan minek erősködnek a nagy szovjet testvérrel szemben (ezért maradt egy darabig még 180-as számozású a 2000 LE-s széria is) -, azon belül is a V180 131-es lett.
De ez sem ez a gép, csupán az az érdekessége, hogy a 131-es is ilyen döntött szélvédős kivitel. Mint ahogyan a 059-es is, ami a bemutatkozásakor V200 1001-es volt és a műanyag szélvédő egy kicsit máskép nézett ki. Tehát a három alaptípus mindegyike kapott ebből az ún. Glassfaserkanzel-ből, azaz üvegszálerősítésű, poliészter vezetőállásból. Valószínűleg a fejlesztés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért a későbbi típusokon nem köszönt vissza.
A mozdony 1970-75 között Halle fűtőháznál szolgált, majd 1991-ig Zittauban.
Ekkor már a 228 203-as számot viselte, hiszen az újraegyesítés után a nyugatnémet számozási rendszert alkalmazta a DB.
Ezzel a számmal került át az ETR magánvasúthoz 1992-ben. 1994-ben vasútmúzeumi látványosság is volt. '98-ban a PEG flottáját gyarapította, majd 1999-ben SLG-hez került V180-SP-020-as számon.
Az eredeti mozdony modelljét 2002-ben harangozta be a Tillig és érdekessége, hogy pár évvel később kihozta a típus 118 203-as számozású változatát is, a főjavítás utáni, már "befalazott" két-két oldalablakkal.
A modell nagyon szép. A már ismert fődarabok köszönnek vissza a szokatlan fazonú vezérállás alatt.
A Reichsbahn táblát nem sikerült leszerkeszteni a szerszámról, hisz a későbbi, negyedik korszakos változatnál fent kell, hogy legyen. Bár a két szélső ablak azon nem nyitott, így nem értem a logikát... Továbbá az sem világos számomra, hogy a rendre 120-140 eurós mozdonyoknál miért csak egy raszteresen nyomott papírfecni reprezentálja a géptér belső világát.
A furatokból itt is hiányoznak a mellékelt kapaszkodók. Ezeket majd később rakom fel, amíg dobozban van a modell, addig nem sok értelmét látom.
A forgóváz kidolgozottsága visszaköszön az előző oldalon leírt mozdonyról.
A gyári tábla is jól sikerült, akárcsak az összes apró felirat és részlet a modellen. Itt már sziporkáznak a Tillig mérnökei, hiszen a gyártástechnológia és a végre fix kotró a pontos leképzés lehetőségét adja kezükbe.
És az a bizonyos szélvédő. Vannak hasonló arculatú mozdonyok akár az olasz, vagy francia vasútnál is, de ez, az alapvetően tükröződésmentes kiképzés mégsem terjedt el a német vonógépek körében. Sajnos a maszkolási problémák itt is észrevehetőek. Ismét csak azon jár az eszem, hogy egy ilyen árszintű modellnél ez hogy fér bele a MEO-ba...
A forgóvázat szemügyre vettük a korábbi típusoknál, sőt van összehasonlítási alapunk az első sorozat, kéttengelyes változatával is. A kezdeti, gumirugós és laprugós megoldás átalakult a tengelyszámnövekedés és a nagyobb sebesség miatt is egy stabil, laprugós szerkezetté. Meghatározó lett a mozdonytestet felfüggesztő, központi rugóköteg.
Természetesen mindennek a fröccsöntéses modellezése is jól sikerült.
A tető, a fülkék változása miatt csak kis mértékben tér el a sorozatétól. A szellőzők itt sem kaptak nagyobb hangsúlyt.
A modell mindenképp látványos állomása a sorozatnak. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy a még mindig jelentős keletnémet vasúti identitással rendelkező Tillig hangsúlyt fektet az egykori NDK vasúti gördülőállományának bemutatására.