TMX 1042 (ex-DSB Mx 1042) Nohab BK Tag Ep. V. VaTT Modell
Nos ez a modell egy érdekesség. Kisszériás darab, Varga Zsolti műhelyéből.
És ennél a pontnál szerkesztem újra a cikket, ugyanis a beszerzéstől számítva már eltelt cirka 3 év és azóta kissé szélesedett a nagyvasúti ismeretanyag.
A mozdony eredetije a Dán Államvasútnál (DSB) dolgozott. (foto: Frank-Mark Siebert)
Érdekes életútja volt, ezért érdemes kitérni az adatokra:
A Nohabok szolgálatuk idejében más és más sorozatjelölést kaptak az egyes országokban. Ahogy a Demonstrator-nál felidéztük a Di3-as jelölést, ami a norvég vasútra volt jellemző, a V170-es a németeknél, az SNCB 202-eseket hajtott, a CFL-nél 1600-asok voltak és az My-Mx pedig a dánok sajátja volt. Elsőként voltak, 1954-től az My-ok, 1950 LE teljesítménnyel, majd később, a mellékvonali igények miatt módosítottak a fősorozaton és megszületett az Mx széria, mintegy 60 cm-rel rövidebb, 10%-kal könnyebb és csupán 1445 LE teljesítménnyel. Legfőbb tulajdonsága a sorozatnak, hogy az oldalanként 4 hajóablak helyett csak 3-3 van rajta, a negyedik helyén egy nagyobb szellőző zsalugátert találunk.
1961 - 1976: Borvörös. Erről sajnos nem találtam értékelhető felvételt.
1976 - 2001: Vörös-Fekete. A DSB-nél megszokott, általános színterv, melyet sokáig viselt a mozdony. (foto: P. Mattson SWE)
Ebben a festésben is létezik TT-s kisszériás mozdony, sajnos arról több esetben is lecsúsztam már...
2001-tól máig: Világoskék. Ezt a színvilágot választotta ki Varga Zsolti, hogy elkészítse ezt a jellegzetes mozdonyt.
Azért még két festésvariációra sikerült rábukkannom:
A BSM-es időszakból, 1997 és 2000 között.
És egy időszaki átfestés, amikor M10-esként szolgált a Skagensbanen vállallatnál.
A modell kasztniját műgyantából készítette Zsolti. Az anyag és az öntőforma sajátossága, hogy a finoman cizellált zsalukat, rácsozást ebben a formában nem lehet kidolgozni, viszont erre tökéletesen alkalmas a fotómaratott rézalkatrész, amit akár utólag is ráépíthetünk a modellre. További apró hiányosság, hogy a négyosztású tüzelőanyag tartály itt láthatóan három részből áll...
A kissé beégett képen (azóta jobbakat tudok...) látható, hogy az északi gépekre jellemző, módosított kotrója van, viszont a Berliner hajtás elforduló ütközőgerendája sajnos magával mozgatja a szép, vörös kotrószoknyát.
A tetőről hiányoznak a ventillátorok, hiszen az északi területeken nem indokolt a hűtés ilyen formája. A negyedik hajóablak helyén kialakított szellőzőrács pont megfelelő erre az igényre.
A forgóvázmaszkok a berliner érában gyártott Ludmilláról származik. Nem értem, hogy Zsolti miért ezt választotta, talán azért, mert ezen két fékhenger van oldalanként, bár azok az eredetiben az 1-3-as kerekek fölött helyezkednek el. Ez a kis apróság persze könnyedén javítható egy bontott alkatrésszel.
A modell hajtása BTTB, világítása izzólámpás, menettulajdonságai a típusnak megfelelőek, csodát nem szabad tőle várni. Mindenképp egy érdekes színfoltja a Nohabot (is) kedvelő gyűjtemények.