CFL 1604  Nohab      Ep. V.      Tillig     kat.sz.: 02534

A Nohab, akárcsak a nagyvasútnál, úgy a modelliparban is egy megbízható típus. Esztétikuma az egyszerűségében rejlik, az arányai jól leképezhetők és játszható, időtálló modell kerekedhet belőle. A Tillig folytatta a hagyományt, hiszen már a Zeuke is 3 alapfestéssel jelentkezett, majd ezt éppen a magyar mozdony aktualizálásával a Berliner is követte, majd az átalakulások után jócskán egy évtizeddel ismét bekerült az újdonságlapba a mozdony. És nem mással debütált a sebnitzi cég, mint ezzel, a luxemburgi múzeummozdonnyal.

1955-ben készült a kép Luxembourgban. A friss skandináv nagyvasat Pol Aschman kapta lencsevégre. (phototeque de la Ville de Luxembourg)

Ekkor állt munkába a CFL-nél az 1600-as sorozat negyedik gépe.

2000-ben a CFL múzeumi flottáját erősítette a gyönyörűen rendberakott "Kerekorrú". (foto: jmo)

A hazai Nohaboktól merőben eltérő vezetőállás. Itt is példás rend uralkodik. (foto: jmo)

Christian Schmitz felvételén már nincsenek fent az időszakosan alkalmazott ablakvédő rácsok.

És a magyar szívet is megdobbantó Odense-i Nohab fesztivál. 2004-ben a mi 17-esünk is elzarándokolt a találkozóra és ezen a csoportképen éppen a CFL üdvöskéje mellett tetszeleg. (foto: Serge Pletgen)

A modell az egyszerűsége mellett magán hordozza a változatlanság jegyeit is. Mint már korábban is szóvá tettem, a kasztni szerszáma semmit sem változott, csupán eltűnt róla az orr csatlása, illetve bekerült a szélvédő a keretébe. A fődarabok összepattintásáért felelős fül csúnyán átüt a fellépő lépcsőn, de ez tűnt a legjobb megoldásnak a rögzítéshez. A furatok itt már a külön felrakható hágcsóhoz vannak, amit meg inkább vitrinmodellhez javasolnak, mert a szűk ívekben a forgóváz hozzáérhet a lépcsőhöz.

A tamponozás szépen sikerült, a pályaszámot, illetve a múzeumi táblát gyönyörűen leképezték. Kicsit bumfordira sikeredett az orr sávozása, de ismerve az íves felületek nagyüzemi maszkolási eljárását, ez is elfogadható végeredmény.

A nagymozdonynál az 1-es fülke kicsit nagyobb, mint a 2-es, de ezt a modellnél nem vesszük észre. Itt gyakorlatilag egy szimmetrikus mozdonyt látunk.

A magyar szempontból vitatható forgóváz. Ami a skandináv és egyéb európai kiviteleknél így néz ki, hiszen forgóvázanként 2-2 fékhenger található rajta, amit a luxemburgi gépnél helyesen is ábrázoltak. Az persze egy másik dolog, hogy az új hajtáshoz szükséges forgóvázmaszk csak ebben a változatban készült, így a mi M61-esünk is ezt a négyhengeres alkatrészt kapta, holott a mi gépeinken 3-3 fékhenger dolgozik forgóvázanként.

Ezt a tetőkiképzést gyakorlatilag 50 éve ismerjük. Itt semmilyen változás nem történt.

A gömbölyű orr festése nem egyszerű feladat. Láttam Sebnitzben, hogy festőkliséket alkalmaznak, ahol a maszkolást nagyon pontosan illeszkedő gumiformákkal oldják meg. A kényes íves részeken még ez a klisé sem tud maradéktalanul felfeküdni, ezért vagy átfújás lesz, vagy a végképp nem megoldható helyeken tamponozással helyettesítik a festéket. Így hajlik el a sárga peremcsík az ütközők felett és így lesz átfedéses az utólag rászitázott bordó a sárgák között.

Egyszerű, de nagyszerű és modelltörténeti állomás, hiszen ezzel indult meg a "legujabb kori" Nohab gyártás a Tillignél. Ezért nem hiányozhat egy gyűjteményből sem.