|
A második gyűjtemény-beli létét ünneplő hármas,
személyvonati paklikocsiját mutatom be. Utolsó beszerzés, legnagyobb
csodálkozásomra - és a kézenfekvő keresés buta kihagyásával - éppen a
sebnitzi Modellbahnshop szakáruház kínálatából származik.
Tekintettel arra, hogy egy személyvonat nem létezhet
csomagszállító kocsi nélkül, így ennek a vagonnak itt a helye a szettben.
Ezt a gyártó is felismerte, mert minden Eilzugwagen összeállításhoz ajánl
poggyászkocsit is.
Az eredettörténetből kiderül, hogy a korszak személykocsijai
mellé két, eltérő hosszúságú paklikocsit gyártottak. Tesztünk főhőse, és
amit egyébként az összes festési variációban kihozott a Tillig, a hosszabb
kivitelű, a 20,96 m-es Pw4i-32 jelű jármű modellváltozata. Legnagyobb
sajnálatomra, egy darab képet sem találtam a neten erről a kocsitípusról.
Így a modellről készültekkel kell beérnünk.
A kocsiszekrény alacsonyabb a személykocsik felépítményénél,
ezért így oldalról kicsit nyúlánkabbnak tűnik, holott az ütközők közti
hossza azonos. Kiegészült a kasztni az eltolható oldalajtók alatti
fellépőkkel, illetve a korszakban szokásos, a tetőre épített kitekintő
dómmal is.
Mit is írtam erről a kocsiról cirka 6 éve:
Az ÖBB Eilzugwagen szettjének legszebb darabjával
kezdem a személykocsik bemutatását. Természetesen VasúTTmodell forrás. Ebben a
narancsos-tojáshéj festésben tökéletes részévé válik a 1020-as Krokodilnak. A
modellről annyit érdemes tudni, hogy a Tillig egyik típuscsaládjába tartozik.
Ezt a nyerskocsit festik DR II-III-IV korszakoknak megfelelően, valamint egyik
nagy álmom, a Karwendel Express szakaszai is ilyenek. Nagyon szép kidolgozás,
bár láttam már gyárilag elkent festésűt is. Az apró feliratok gyönyörűen vannak
szitázva, a csomagtér ajtók nyithatók, gyárilag beépített világítása van.
Kérdéses, hogy menet közben vajon mennyire fontos, hogy a poggyászkocsi ki
legyen világítva...
Na ez butaság, mert azóta rájöttem, hogy a paklikocsikban kis
konyha és vonatkísérői pihenő is volt, így indokolt a belső világítás.
Érdekesen alakultak az utólag felrakható
kiegészítők. Az már megszokott, hogy kapaszkodókat, légcsöveket,
szellőző-könyököket egy-egy csepp pillanatragasztóval kell rögzíteni. De ennél a
kocsinál a féktuskók beillesztése okoz gondot. A kiegészítő fellépő mellett már
nagyon szorul a fékpofa, ezért sajnos ráér a kerékre, ami így nem forog
szabadon. Ezen még agyalnom kell...
Agyaltam: nem raktam fel az új kiegészítőket.:-)
A régi leírásban még vágyálom volt a Karwendel Express
készlet, ami kicsivel utána meg is lett. Sajnos éppen olyan példányt
sikerült kifognom, ahol a paklikocsi fém szerelvényei az említett cinkpestis
áldozatává váltak, így cserélni kellett a modellt egy újabbra. Nos akkor
derült ki, hogy az Eilzugwagen-ek poggyászkocsijai első szériája még teli
csomagtérajtókkal készült. Aztán a kizárólag Tillig érában kapták meg az
ilyen, ablakos ajtókat. Így ezt a kivitelt látjuk az ÖBB festésű kocsikon
is. Kérdés, hogy melyik az autentikusabb...
E két képpel próbálom illusztrálni a nyitható ajtókat. Nagy
öröm ez, mert sajnos igen ritka a funkcionáló alkatrész TT méretben.
BTTB időkből egyedül az Y kocsicsalád postavagonja volt
eltolható ajtajú, majd a késő '80-as években debütáló Pwi, 2-3 tengelyes
poggyászkocsiknak lehetett eltolni az ajtajait és kicsivel ezután született
meg az Eilzug vagonok megoldása is. Manapság szerencsére meg-megjelennek
funkcionáló alkatrészek, így vélhetően ez a gondolat is történelem lesz
hamarosan.
Egyébként minden részletében illeszkedik a paklikocsi a másik
kettőhöz. A színvilág azonos, a szürkék is egyformák (nem úgy, mint a
korábbi példányoknál).
Annak idején csak a BTTB Krokodil volt a gyűjteményben, így a
tapasztalás csak egyoldalú volt:
Nem lett volna baj, ha a festés stimmel, de ne
legyünk telhetetlenek: 20 év van minimum a két modell közt.
Ma viszont már mindhárom elérhető mozdony a vagonok elé
rakható és megfigyelhető a festés változása is. Ezen a képen a színek
rímelése mellett az időközben cserélődő kapcsolók is megmutatják, mit
tudnak. Az előtérben a még hagyományos, kengyeles kuplunggal szerelt
modellek kapcsolatát látjuk, hátul pedig az új, közelzárós kivitelt.
Így nézett ki a vonat 2007-ben.
És így állt össze 2013-ban.
Komoly logisztika, egy kis izgalom és a jól működő, európai
kereskedelmi kommunikáció eredményeként ismét egyben ez a szép és egyre
inkább ritkaságnak számító szerelvény.
Köszönöm a három oldalas figyelmet!
 |