|
A jaffa Krokodilok befejező epizódjához érkeztünk.
Vállalom a megbélyegzést, de be kell vallani, hogy ezért a
modellért megérte. És akkor még nem szóltam a Jaffa kocsik történetéről, de
azt majd hamarosan, a személykocsis fejezetben.
Tehát rátaláltam a szürke tetős, új áramszedős, legfrissebb
modellre.
Akár még kalandregénybe is beférhet a történet. Mivel igen jó
kapcsolatot ápolok a Tillig gyár munkatársaival, kézenfekvő volt, hogy
rákérdezzek, akad-e valahol a sarokban, a polcok mögé esve egy ilyen
mozdony. Ugyanis annak idején valamiért lecsúsztam a hazai kereskedelem
kínálatáról (vagy éppen meg voltam elégedve a bttb-s változattal) és ugyebár
2008 óta auslauf, azaz kifutó termék. Persze, hogy nem volt a gyárban, de
kaptam egy hasznos infót: kérdezzek rá az osztrák disztribútornál. No persze
ő sem tudott már elfekvő készletről és ajánlotta az ebay-t. Mivel a
TT-Board-on is akad olyan kérés, hogy ha valaki tud ilyen mozdonyt, akkor jó
áron megvennék, így kicsiny volt az esély arra, hogy elfogadható árban, új
modellt találjak a licitálós oldalon. De az "aki keres, az talál" elv bejött
és egy igencsak avitt, osztrák gyűjtőoldalon ráakadtam egy bécsi
(szerencsére) üzletre, aminek hasonlóan ódivatú, de alapvetően informatív
volt a felülete. Ott cikkszám szerint megtalálható volt a mozdony, sőt még
további három osztrák személykocsi is, ami hiányzott a lelki
nyugalmamhoz.:-) A bolt tulajdonosa három nap után válaszolt és
visszaigazolta, hogy ezek a modellek vannak neki raktáron. Éppen Nürnbergben
voltam és a hazaút során beugorhattam Bécsbe az üzlethez. Sajnos szombati
nap lévén, délben zárt, míg én kb. fél egyre értem oda. Gondolván, hogy egy
kisüzlet tulaja a zárási idő után még matat egy kicsit a dolgai közt,
reméltem, hogy ott találom. Nem így volt.:-(
Nem csüggedtem, nyomban írtam Bécsben élő vasútmodellező
barátomnak, Mező Andrisnak, hogy ha ideje engedi, menjen el a modellekért.
Kiderült, hogy a tulaj beteg, ezért válaszolt késve, ráadásul az alkalmazott
zárási idő előtt elment, ezért sem találhattam ott senkit. A rendelt
modellek nem voltak előkészítve, úgy kellett összeszedegetni. De végül is
minden egyben volt és Andrishoz került. Már csak a hazajuttatásról kellett
gondoskodni. Szerencsére pár hétre rá dolgom volt Németországban és
visszafele be tudtam szaladni érte. Így az izgalmas rátalálási és beszerzési
procedúra után a gyűjtemény egyik legújabb darabja kerülhet a fényképezőgép
objektívje elé.
A korábbiakhoz képest igen jelentős eltéréseket találunk a
modellen. No nem szerkezetileg, inkább optikailag. A szerszám szerintem
változatlan. Lecserélték a pályaszámot, finomabb lett a tamponozás, új
tetőkertet kapott és elegáns szürkére váltott a főkeret, a forgóváz és a
tető. Ezt nevezik egérszürkének. A belső változatlanságára az ÖBB logó
fölötti ablakon átsejlő bazi nagy anyacsavar is utalhat...
Az orrelemek kialakítása is a már megszokott (alapvetően
korszerűnek és valósághűnek mondható). Az ablakok plexit kaptak végre, sőt
az ablaktörlők is imitálva lettek. Végre nem a betétsúly festett felülete
virít a klasszik kivitel, hármas szélvédőjén. (t.i. a mozdonyok felújítása
során két ablakból álló szélvédőt kaptak - lásd az első részt!)
Az apróbb ráncfelvarrások ellenére a homloklámpa továbbra sem
funkcionál. Bízom benne, hogy a közeljövőben remélhető formaújítás ezt is
érinti majd.
Az oldalalblak is megkapta a részletezett plexit, így már az
1/120-ad méretű mozdonyvezetőnk akár le is húzhatja a súlytábla fölötti
ablakot, mert talál rajta fogantyút. Az adattábla aprólékos, informatív és
nagyítóval olvasható. A forgóváz maszkja továbbra is zseniális.
A forgóvázról már sokat ömlengtem, kezdve ott, hogy
szerencsére tán az egyetlen olyan modellkivitel, ami szinte mindenben az
eredeti megoldásra hasonlít. A korábbi mustrák óta sok képet nézegettem
eredetiről és más méretű modellekről, így végre összeállt a teljes kép. A
bal oldali körmös középsúly a nagyvasúti eredetiben a frogóváz része.
Tulajdonképpen a két forgóváz majdnem össze is ér. Pl. H0 méretben azzal
együtt mozog, de mivel a TT-s mozdony hajtása a klasszikus, középen
szétosztott, kardános kivitel, így az osztókeréknek kell a hely, azt el kell
takarni, így a főkeret alatti rész nem mozoghat együtt az elforduló
részekkel. És a mechanikai elemet takaró alkatrész tömegnövelő súlyként is
szolgál. Így ez a felső két körömmel be van pattintva a főkeretbe. Így a
tényleges forgóváz a függőleges fékhenger, vagy rudazat feszítő imitációtól
indul.
Azt mondom, hogy nem baj, az alkatrész így is a kora
klegszebben kidolgozott eleme volt és az utolsó szériáig meghagyták jelentős
változtatás nélkül. (itt nem térek ki a kábelköteges időszakra)
Mozdonyunk látványa szívet melengető, köszönve annak hogy a
régről megszokott formavilágot a 2001-es frissítés rendkívül jótékonyan
érintette.
Akkor nézzük a felvilágot!
Mint ahogy megszokhattuk, az orrburkolat kidolgozottsága
csodás, csupán a körkapaszkodók hiányoznak róla. Azt már taglaltuk, hogy a
szellőző zsaluk az osztrák változaton rövidebbek voltak, de az sem kizárt,
hogy a klasszik változaton még ez a méret szerepelt, így autentikus az
ablakokkal együtt. A narancs éa szürke öszehatása szerintem sokkal szebb,
mint a korábbi, vegyes színezésűeké. A vékony, fehér csík pontosan lett
tamponozva és itt-ott ügyesen jelenik meg a klasszikus ÖBB logó is. Már ezen
a kasztnin sincs domborítva a V és H jelölés, ami a mozdony elejét és végét
hivatott jelezni. Az osztrákok itt már számozással jelölték a
vezetőállásokat. Szép a kis villám és szórásmentes a színátmenet az oldalfal
és a tető között.
A digitális fotótechnika kicsit megdolgozik az alapszínekkel,
így a vörös csatorna feldolgozása gépenként eltérő lehet. A Nikon jelen
esetben kicsit elvérzik a vörösek láttán, ezért is a kissé sápatag piros, de
azért így is közel áll a valósághoz. A tetőkert vegyíti a korszerű
alkatrészeket a megszokott és szükségszerű régiekkel. Mivel új mozdonyról
beszélünk, a villanyfék burkolatának csavarozása ép, egyik pöcök sem
hiányzik. Finom, a Tillig által rendszeresített áramszedőket kapott és az
ugyancsak gyártóspecifikus porcelánszigetelők is felkerültek a tetőre.
Mindezek mellett a mozdonyház rögzítését szolgáló egyencsavar még mindig ott
éktelenkedik az áramszedő mellett.
Ebből az irányból megmutatkozik az új huzalozás (vékonyabb,
szebb), a valósághű áramszedő és a régi alkatrészként megismert
üzemmódkapcsoló, ami a nagyvasúti főkapcsoló imitációjában rejtekezik. A
tetőn jelölve van a felsővezetékes és sínes üzem, ezek felé kell eltolni a
piros alkatrész, ami belül egy bronzlapot mozgat és ezzel zárja a szükséges
áramkört. Ez még a legősibb, Zeuke mozdonyokon is ugyanígy működött.
Érdekes fosszilia a világítás is. Izzólámpa foglal helyet az
orrburkolatban, aminek fényét egy igencsak ügyetlen fényvezető (nikkelezett
fémfelület) vezeti le az egységes plexibetéthez. Ezt a méretet használták
pl. gőzösöknél, LVT motorvonaton, stb.
Az öntvényben van egy buborék, ami akár az izzó imitációja is
lehet, de egyes időszakokban ez a kis zárvány kikerült az íves felületre és
ott lyukként jelent meg. A behelyezés is esetlegesnek tűnt, így nem mindig
oda került, ahova kellett. A dolog pikantériája, hogy jelen mozdonyon a
túloldali világításból hiányzott az egyik ilyen fényvezető, valószínűleg
gyárilag nem került bele. Természetesen pótolható volt a fent említett
típusok egyikéből.
Az alsó traktus árulkodik a modellről igazán. Mivel dobozból
kicsomagolt, új termékről van szó, itt különösebb szennyeződést nem
találunk. Persze az avittabb példányoknál e területről akár fél macskát is
kibogozhatunk a tengelyekre és kardánokra feltekeredett szőrökből,
szöszökből. Egységes képet mutat az azonos színű maszk, alváz és kerékküllő.
A kerekek műanyag betétje már korszerű technológiával készült, vélhetően nem
oldódik ki a mindenféle elektromos és kémiai behatásoktól. Az osztótengely a
súly mögött, szép rendben hajtja meg a két, egységesített kardánt. A belső,
szabadonfutó kerekek csak az áramszedésért felelnek. Érdekes változás, hogy
ezeknél már nincs áttörve a csapágy tokozás a tengelyvégeknél, mint ahogy
azt a korábbi változatoknál megfigyelhettük.
A gyári állapot. A meghajtott tengelyek alatt a régről ismert
súlybetét, ugyancsak az egész alsó traktus szürkéjét viseli. Érdekes módon
itt kereszthornyos csavarok fogják össze a betéttel, holott egy időben torx
szabványút használtak erre a célra. A középső tengely mindkét kereke
tapadógyűrűs, jól is vontat a mozdony. Egyes gyűjtők panaszkodnak, hogy a
hasonló időszakból származó Korkodiljuk nem bír el 3-4 vagonnál többet. Ez
érdekes.
Konklúzió: ez is megvan. :-) Szerintem nem hiányozhat egy
specifikus gyűjteményből. Ami a profiltisztulást jellemzi, nem igazán
típusok, korszakok érdekelnek, hanem az adott vasúttársaság egyes
korszakbeli állomásai, melyek TT méretű modellekkel reprezentálhatók és
különösenn arra figyelve, hogy mozdonyból és vontatmányból autentikus-közeli
vonatot lehessen összeállítani.
Külön köszönet a bécsi Modellbahn-West szaküzletnek, hogy az
ott kevésbé kedvelt méretből mégis tartott készleten és meg is őrizte azt.
 |