|
A történet folytatódik.
Az előző osztrák Krokodil aktív részese volt a rendszerváltó
német könnyűiparnak. Így mi sem volt egyszerűbb, mint hogy az új
cégstruktúra piacpróbáló szortimentjébe átemeljék a kevésbé lehasznált, vagy
inkább frissebb konstrukciókat. Sajnos innen kevésbé látni bele az akkori
átalakulásokba, csak következtetni lehet és kicsit fantáziálni, hogy mi
zajlott a színfalak mögött. Túl vagyunk már Carlo Parisel Amerika-próbázó
időszakán és már a friss Hans-Jürgen Tillig vezette cég termel. Igaz, hogy
egy merőben megváltozott piaci környezetben. Ekkoriban a TT-sek mintha
eltűntek volna a föld színéről...
De azért gyártani kellett és a hálás modellek kapóra jöttek.
Miért hálás a Krokodil? Mert szerintem a legkevésbé sérült a leképzés során.
A belső mérete lehetővé tette, hogy beleférjen a kerek-, majd a kozka motor.
A forgóvázáról már tettem említést, igazán nem tér el a nagyvasútitól. A
középrész talán szokatlan, mert a kétoldali kihajtás miatt a kardánok a
mozdony hasa alól ágaznak szét és ezt a részt valahogy le kellett zárni úgy,
hogy a záróelem súlyként is szolgáljon.
Önmagában mindenképp tökéletes választás volt, hogy a modell
megmaradt a katalógusban.
Apropó katalógus!
Miért is érdekes állomás éppen ez a modell? A katalógusszám
annyiban változott, hogy odakerült a 0 a számsor elé. A modell pályaszáma
azonos az elődjével, viszont ennek bézs színű a teteje. Miért?
Nem tudni. A '90-es katalógusban még a régi, szürketetős
változat fotója van a Bttb örökségből. Az 1992-es, már Parisel szortimentet
kínáló katalógus még kép nélkül említi. Elsőként az 1994-es nagykatalógusban
láthatjuk a bézs tetős, de még régi (Gützold mintájú) áramszedőkkel.
1998-ban kapott új, filigránabb áramszedőket, ezzel futott végig, egészen az
auslauf státusig. 2001-ben már ismét szürke tetővel és új áramszedővel volt
jelen a katalógusban.
Egy kicsit fantáziálok: miért nem fotózták '92-ben? Talán,
mert éppen még faragták a szerszámot, nem volt bemutatható handmuster, vagy
még nem dőlt el, hogy milyen festésű lesz. Tudvalevő, hogy akkoriban
fejlődött fel a Krokodil kínálat és a DB-s óceánkék, a DRG-s Karwendel
mozdony, illetve a megszokott zőld felsőrészű, de piros és fekete alvázzal
festett keletnémet változatok mellett még nyitva volt az osztrák kérdés.
Az, hogy miért lett bézs a tető, nem ismert számomra. Viszont
egy értékes és ritka modell születhetett ezáltal, amit a gyűjtő nagy
izgalommal cserkészhet be.
A vadászatról csak annyit, hogy az előző írásban már
körvonalaztam, hogy milyen az, amikor a gyűjtő "visszaesik". A profil
letisztult, az elérhető modellek iránti keresési szisztéma átalakul. És van
egy nem jelentéktelen momentum is: ha az ember akar valamit, akkor igyekszik
elérni azt. Sokan legyintenek ilyenkor, hogy hát persze, ebben a körben
könnyű rátalálni modellekre. Nem! Pláne a minőségiekre nem. Mivel ezeket már
nem gyártják, a 2009-es nagykatalógusban szerepeltek utóljára, így négy év
után már erősen csökken a fellelhetőség. Nyilván azért, mert szép, és
megbízható konstrukció, akinek megvan, az óvja, védi. Meg is van az ára...
Türtént ugyanis, hogy túl voltam az előző, Bttb modell
beszerzésén, majd kis kutatómunkába kezdtem (részletek a harmadik epízódban)
és - mint ahogy ez lenni szokott - belefutottam ebbe a mozdonyba. Nagy
gyűjteményéről híres barátom, Klettner Roland emlékezett vissza a bézs
tetejűre akkor, amikor sorba vettük a Krokodilokat. Sajnálta is, hogy
eladta, mert ő is igen ritkának tartja. Erre épp ott figyelt az ebay egyik
aukcióján, igaz hogy egy meglehetősen rossz képen. Nem voltam rest és
megkerestem az amúgy régi ismerős eladót és megköttetett az üzlet. Pár napra
rá a csomag megérkezett és a fotóaparát elé kerülhetett a narancsos szépség.
Nálam egyértelműen viszi a prímet a részletgazdag kidolgozás.
A spaletták megmunkálása, illetve a szegecssorok. Nem tudom, hogy mi zajlott
le a '90-es évek elején, de az biztos, hogy a szerszámok megújultak. Hiszen
a több százezres széria után nem lehetne ilyen finomsággal fröccsönteni.
Biztos vagyok benne, hogy akkorban viszonylag sok, új nyugatnémet márka ment
el a frissítésekre.
A remekbe szabott mozdony büszkén viseli a makrofotós mustrát
is. Szépen is néznénk ki, ha azt az écát kapnánk a vásárláskor, hogy
közelről nézni nem szabad... Pedig már hallottunk ilyet.
A képek tanúsága szerint nem csak a szerszámok, hanem a
tamponnyomás is megújult. Emlékezzünk csak vissza az előző tesztalanyra,
ahol a narancs alapra nyomott fehér csíkok és feliratok igencsak
elmosódottak. Itt meg maga a tökély.
Ha extra pervezióval tovább nagyítanánk a 24 megapixeles
képet, akkor a feliratozásra használt festék vastagságát is meg tudnánk
állapítani.
Az új szerszámot az is iagazolja, hogy most már lekerült a V
és H domborbetű a vezetőállások ferde falfelületéről. Az osztrák mozdonynál
amúgy is számozással jelölték a mozdonyvégeket. Külön figyelemre méltó a kis
villám, ami a nagyfeszültségre figyelmeztet.
Most jöttem rá, hogy egy kicsit a gulyáságyúra hasonlít a
Korkodil orrburkolata. A sok kisméretű ajtó és a bütykök kidolgozopttsága
példaértékű. Sajnos a körbefutó kapaszkodót még e megújult gyártási
környezetben sem reszkírozták meg. Az orrlámpák tartóimitációja
természetesen sértetlen.
Ha már kitolgozottság. Az oly sokszor említett forgóváz egy
jó fényviszonyú, közeli felvételen. Itt is látható, hogy friss szerszámról
jött le a modell.
No de hiába az új szerszámozottság, maga a konstrukció a
régi. Egészen a legelső változat alapjaira épült. Ezért sajnos nem lett
üvegezés a vezetőállásban, hiszen a szabad belátást elveszi a szükségszerűen
oda konstruált súly, ami az alvázba pattan be és kvázi ablakfelületet ad a
kasztni ráhelyezésekor. Éppen ezért nem világít a homlokfény. Még plexi sem
került bele. Csak az orrlámpák működnek, azok is az eredeti kialakításnak
megfelelően, egy-egy töltényizzóval, a suta kis fényvezető megoldáson
keresztül. Természetesen a kapcsoló még a régi, hiszen még csak 1992-őt
írunk.
És íme a különc, bézs tető. Rajta még a klasszikus, Gützold
mozdonyoknál debütált áramszedők és a "jaj de piros" szerelvények. A
főkapcsoló itt is a sínes-felsővezetékes üzem átkapcsolására szolgál. A
szigetelőbabák és a vezeték szerencsére sérülésmentes, hiszen egy új
modellről beszélünk. Láthatóna nem volt használva az áramszedő sem.
A makulátlanság fokmérője: a villanyfék burkolatának
csavarszemei gyári állapotúak. Csak pár, kósza hungarocell darabka ragadt
meg a kiálló részeken.
Öröm tölti el a vadászó gyűjtő szívét, amikor ilyen állapotú
modellre akad. Hozzá kell tenni, hogy az eladó rendkívül korrekt, ismert
szereplője a külföldi licitálós oldalnak, ezért a viszonylag rosszabb fotó
mellett pontos termkleírást és állapot kategorizálást adott meg. Sőt a
későbbi levelezés során további képeket küldött a modellről. Milyen szomorú,
hogy erre a hazai felületen nincs mód.
Az alváz is magáért beszél. A kosz- és sérülésmentes, műanyag
hajtáslánc, az eredeti festésű súlyok arra utalnak, hogy alig került elő a
dobozából. A tapadógyűrűkön kisebb, talán a régi sínrendszer okozta
szennyeződés látható, de ez pillanatok alatt tisztítható. A kerekek
nikkelezése sértetlen.
Könnyen összegzem a modelltesztet: a mozdony tökéletes.
Bejáratós hangja van, amihez hozzá kell adni a kockamotor sajátos,
kerregő zaját. Nem billeg, szépen világít, van ereje.
Érdemes megemlíteni a modell eladóját, bizonyos Heiko
Rathke-t, ugyanis tőle már több, minőségi modellt tudtam beszerezni.
Nyitott, kereskedői státusban van, akár ebay-en kívül is el lehet érni.
PayPal-t akceptál, tehát költségmentesen lehet neki fizetni.
 |