|
Ott kezdem a történetet, hogy ez az aloldal a régi bejegyzés
frissített változata. Valamikor 2007 tájékán került a gyűjteménybe a narancs
színű Krokodil. Akkor igencsak szűkszavúan és elég pocsék képekkel
illusztráltam a modell rövidke leírását. Azóta nagyon sok minden történt,
ezért érett meg a téma egy kis frissítésre.
Először is nézzük az akkor leírtakat:
Ritkaság számba menő BTTB-s modell a javából. Internetes licitálós oldalakon
bukkantam rá, hazai felhozatalból. Nagyon szép állapotú és futású mozdony.
Sajnos a világítás a kialakítása miatt, mint ahogy írtam korábban, kicsit
bután néz ki, de éppen ezért megérdemelten várja a fény-korszerűsítést. A
mozdonyhoz tökéletesen illeszkedik az ÖBB Jaffa-kocsiszettje, mely ugyanezt
a narancsos-vörös színt viseli és gyönyörű darabjai az ÖBB-s festésű
modelleknek. Így most már két, hasonló korszakbeli, legendás vonatot tudok
összeállítani a Krokodil vezényletével.
És itt következett egy, az akkori gépemmel, az akkori
környezetben ellőtt fotó. Itt el kell árulnom, hogy a tárgyfotózást pont a
vasútmodellek miatt tanultam meg és gyakoroltam megannyiszor, hogy most már
közel húszezer képet tudhatok a merevlemezeimen és persze folyamatosan van
hova fejlődni.
Ez az akkori kép:
Tegyük mellé a most készültet:
Kicsit változott a szemlélet, bár elárulom, hogy ezen is
lenne mit újítani...
És azt is megsúgom, hogy nem azonos a két modell. A történet
egyszerű: 2011-ben úgy döntöttem, hogy megválok a gyűjteményem jelentős
részétől. Az addig lefotózott, lajstromozott példányok szépen kirepültek a
gyűjteményből és azóta már boldog, új tulajdonosaiknál szolgálnak.
Szerencsére már annak idején sikerült jó állapotban hozzájutni az ilyen
modellekhez, így egy szó panasz nem érhette a gyűjtési szokásaimat (na jó,
pár szempontot azóta átértékeltem).
Aztán jött a belső megvilágosodás, a meglévő modellek
státusának átgondolása, illetve a szisztematikus pótlás. A magyar modellek
természetesen maradtak, de mivel példás jószomszédunk Ausztria, ezért az
osztrák vasút nem maradhat figyelmen kívül. Ezért szép lassan
visszaszivárogtak a legendás, "sógor" járművek is. Nagy szívfájdalmam volt
pl. a Jaffa kocsik eladása, amiket pillanatok alatt elvitt egy kedves gyűjtő
barát és épp napjainkban (2013. február) szenvedem meg a még fellelhető
példányok beszerzése körüli hajcihőt.
Ez a mozdony ugyancsak ebay-es beszerzés és bizony most már
jóval óvatosabban kell nézelődni a használtpiacon, hiszen rohamosan csökken
a makulátlan állapotú példányok száma. Ebben az esetben (is) szerencsével
keveredtem az aukcióba, mert a mozdonynak csak apró hibája volt, amit egy
eredeti pótalkatrésszel gond nélkül javítottam.
De ugrojunk megint vissza egy kicsit az időben!
Az akkori kép a jó kis Sony DSC P120-assal. A kis kompakt gép
csodaszép képeket produkált, a maga 5 Mp-es felbontásával és bátran megállja
a helyét a mai Pentax, Canon, vagy Nikon gépeink mellett.
Most pedig már az új géppel készítettem ezt a sorozatot és
látom, hogy kell még párat lőni annak érdekében, hogy valóban érvényesüljön
a 24 Mp felbontás.
Na de térjünk vissza a vasútmodellezéshez, hiszen a kedves
látogató főként ezért tér be hozzám.
Folytatva a 2007-es cikket.
A kidolgozottsága a már megszokott minőségi
szinten. Főként a festés variáción van a hangsúly.
Kár, hogy a berlini cégnél nem mindig
figyeltek a szitázó gépre, ezért az egyik orrész fehér csíkja, kicsit ferdén
került felfestésre.
Érdekes, hogy a friss beszerzésű modellnél ez a csíkferdeség
mindkét végre jellemző.
De miért is érdekes számunkra az ÖBB Krokodilja? Ugyanis
semmilyen magyar vonatkozása nincs.
Az 1940 és 45 között épült német Krokodilok közül 44 db a
második világháború után Ausztriában maradt. További három példány érkezett
még az állományba, valamikor 1952 környékén. A tehervonati vontató- és
tolószolgálatra szánt mozdony azonban nem így nézett ki. Igazi csemege a
szegecsszámlálóknak.
Jelentős eltérések figyelhetők meg az eredeti és a modell
mozdonyok között. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy 1967-ben felújították
az osztrák állományt és a jellegzetes háromablakos vezetőállás két,
gumiszigetelésű "panoráma" ablakot kapott. További markáns jellemző a
fehérre festett, az eredetinél kisebb zsaluzatú orrkamraajtók. A nemezeti
sajátosságnak számító vörös zárfény, illetve az orron elhelyezkedő reflektor
már csak hab a tortán. Mint ahogyan az orron körbefutó kapaszkodó is.
A mai gyártók már megkísérlik az orrkapaszkodók
felszerelését, de az uniformizált ndk-s kivitelezés inkább kerülte ezt a
nüanszot. Sajnos a későbbi, Tillig által nevesített széria is azonos volt
ezzel, valamint az eredeti, német változattal. Röviden: csak a festés
változott.
Mennyire érdekes, hogy 2007-ben is, meg most is voltam
annyira figyelmetlen, hogy a makrófotózáshoz kicsit szöszösen raktam az
objektív elé. Úgy látszik, hogy a finoman cizellált forgóvázmaszk remek
felület a ragaszkodó elemi szálaknak.
Biztos ismétlem magamat, mert az öt év, azért öt év és újra
előjönnek gondolatok. Lényeg, hogy a Krokodil maga talán az egyik legszebben
sikerült leképzés 1967 óta. A műszaki megoldás nem kívánt olyan kunsztot,
mint a többi modellnél, hiszen az eredetinek megfelelő módon mozog a
forgóváz. Igaz, itte gy kicsit nagyobb kilengéssel, de ez elfedhető az
orrkiképzéssel. Emellett figyelemre méltó a forgóváz részletessége, a
szükségszerűen monolit anyaghasználat ellenére mégis jóval részletesebb,
mint kortársaié.
További jellemző, hogy a forgóváz elemei oldalanként
változnak, tehát nem amolyan konfekcionált végtermék maga az alkatrész.
A Zeuke, majd Bttb modelleknél a szükséges tengelymozgás
érdekében lett átfúrva a harmadik tengely csapágyazása, hogy a szabadonfutó
kerékpár le-föl és oldalra is el tudjon mozdulni, követve a pálya
egyenetlenségeit.
Talán már arról is ejtettem szót egy másik cikkben, hogy a
kézen-közön sodródó, méltatlan sorsukat megélő modellek olykor az önjelölt
javítómesterek kezei között el-elvesztik eredeti elemeiket. Ilyenkor
keverednek össze a forgóvázak és esetleg kerülnek össze a nem párosított
elemek. A H vég (nem véletlenül jelölik ezt a forgóvázon belül is)
forgóvázán itt a jól ismert kis radiátor felület, ami a másik sarkon nincs.
Ha avatatlan kezek kapják szét, vagy kényszerből cserélődik alaktrész, akkor
bizony vagy két ilyen van a mozdonyon, vagy egy sem...
E képnél megfigyelhetjük, hogy az orr-zsaluzat az eredeti
német változatoknak megfelelő alakú és méretű, míg az osztrák átalakítások
során ez kb. kétharmadjára csökkent és fehér lett.
További használati fokmérő az orrokon található lámpatartó.
Elvileg ez lenne a fent említett orrfényszóró tartókonzola, de érthető
okokból nem került a modellre a világítótest. Ez a kis kocka pontosan
megmutatja nekünk, hogy mennyire volt megbecsülve a modell az előző
gazdájánál.
A gyűjteményben helyet kapó példányoknál szerencsére ezekkel
nincs gond.
A mintaszerű kidolgozottságra jellemző az orrburkolat felső
leképzése. A kis ajtók nagyon jól sikerültek és ezzel még a legelső darabok
sem vallottak szégyent.
Szintúgy példaszerű a tetőkert. Sokan megkérdezik, hogy miért
is tetőkert. Hát egyszerű a válasz: annyi kis bigyó van itt, mint a gazdagon
teleültetett kertben, tehát indokolt a megnevezés.
Sok villanymozdonynál meg kellett oldani, hogy átkapcsolható
legyen a modell vágányos, vagy felsővezetékes üzemre. Akkoriban ezzel a
megoldással egy pályán két vonatot is lehetett analógban vezérelni.
A Krokodilok esetében a jobb oldali, piros "főmegszakító"
hivatott átkapcsolni a két üzemmódot. Egy kis ábra mutatja nekünk, hogy
melyik állásban használjuk a modellt.
A tető másik nézetből. A villanyfék burkolatának apró kis
csavartornyai is a használtsági szint fokmérői. Esetünkben két kis pöcök
hiányzik, amire nem találok magyarázatot, hiszen a modellen nincs egyéb,
komolyabb használati nyom. Főleg, hogy a festék nincs sehol sem megkopva.
Erre utal az alsó nézet is. Be kell azért vallanom, hogy a
fotózás előtt megtisztítottam a mozdonyt, mert be volt állva a gyári
zsírtól. Egy kis alkoholos-tisztítószeres fürdő, a forgórészek átmosása,
majd a kerekek megtisztítása után összeraktam. Szép, nyugodt futás, a
konstrukcióra jellemző, enyhe csattogással, de mégis egy jól karbantartott
modell benyomását kelti. A gyűjteményi méltóság érdekében a két forgóváz
fémöntvényét az eredetinek megfelelően, feketére fújtam.
A modell sajátos világítással rendelkezik, hiszen az egy szem
izzó az orrban helyezkedik el és kicsit bugyuta fényvezetéssel jut el a
fénye a két, amúgy nagy méretű fényszóróimitációhoz. Jópár esetben volt
szerecsém ilyen Krokodilokat digitalizálni és átalakítani a világításukat.
Nem negy munka, de észnél kell lenni, hiszen sok esetben ezeken nem is volt
vörös zárfény...
A fentiekben illusztrált nagyvasúti eredetinél pl. külön
armatúrába került a vörös lámpa, aminek lemodellezése már komolyabb feladat
ebben a méretben. De biztos vagyok benne, hogy ha valaki kellően
Krokodil-fan, akkor nem hagyja ki ezt a lépést sem.
A mozdony a 1020.020-as sorozatszámot kapta, ami egyedi volt
ebben a festésben. Sajnos ez a gép már nem létezik a nagyvasak között sem.
Ezért gondoltam, hogy az osztrák vasutat reprezentáló szükös körbe vissza
kell, hogy kerüljön ez a modell.
Szerencsére dobozos, leírásos változat, tehát az ebay
beszerzés most sem okozott csalódást. Ilyet manapaság a hazai licitálós
felületen lehetetlenség fellelni. Igazság az, hogy nem is próbáltam...:-)
A cikk írása közben sikerült lebonyolítani a további két
változat beszerzését, így hamarosan azokról is írhatok jelen keretek közt.
 |