|
|
|
Az alábbi írást az iho.hu vasútmodellezéssel foglalkozó oldalán publikáltam
először, kicsivel azután, hogy véglegesen megérkezett hazánkba a 21. magyar
Nohabként megismert svéd nagyvas. Azon túl, hogy a nagyvasúti mozdony
megvásárlásának híre már tavaly óta keringett a levegőben, mégis idén
márciusban kerülhetett pont az ügy végére. Részben, ugyanis a mozdony
átfestése, hatósági vizsgái még folyamatban vannak. Mivel ezt a festést,
amit a Strabag cég terveztetett rá és az amerikai Santa Fé vasút arculatát
idézi, el fogja veszíteni, legyen ez a cikk egyfajta kordokumentum. Külön
érdekesség, hogy a TT-sek körében ismert Thomas Bradler Verlag által kiadott,
2012. évi naptárban éppen a márciusi lapon szerepel ez a mozdony - mintha
meg lett volna minden tervezve...
A magyar téma mindig is kedvelt területe volt és lesz
is a hazai vasútmodellezőknek, gyűjtőknek. Talán elmondható, hogy a H0 méret
az egyetlen, ahol még rentábilis is lehet egy-egy külföldi, vagy hazai
gyártó magyar vonatkozású produkciója. A két kisebb méretarány, a TT és az N
már messze nem tekinthet ennyire bizakodóan a modellgyártók terveire. Hosszú
évek egyeztetése, kérlelése, a piaci lehetőségek prognosztizálása vezethet
oda, hogy az ismert szériagyártók mégis ráállnak egy minimalizált
mennyiségre.
A legújabb, magyar Nohab esetében persze nem beszélhetünk
ilyen tudatosságról, hiszen a mozdony sokáig dolgozott, mint magánvasúti gép
és két-három éve még nem tudhatta senki, hogy a Kárpát Vasút szerzi meg egy
aukción. Ettől függetlenül az okozati összefüggések közvetett mivolta mégis
a hazai témát gyűjtők malmára hajtotta a vizet, hiszen akaratlanul is bővült
egy mozdonnyal a magyar járműállomány, legyen az bármelyik méretarány,
hiszen elmondhatjuk, hogy a Strabag Santa Fé dizájnú Nohabja mindhárom,
népszerű modellméretben elérhető.
Esetünkben egy voltaképpen elfekvő modellen keresztül
mutatjuk meg a nagyvas kicsinyítését. Éppen profiltisztítást zajlott a TT-s
gyűjteményemben, ezért listára került a tarka mozdony, hiszen nem terveztem
bővíteni a külföldi magánvasutak gördülőállományát. Aztán elkezdtek
csiripelni a madarak és hamar beláttam, hogy ennek a mozdonynak maradnia
kell.
TT méretben tudvalevő, hogy a Tillig a legnagyobb gyártó.
Voltaképpen ők alakítják a piacot és a sebnitzi cég marketingesei döntik el,
hogy mely fejlesztésből mikor kell, hogy piaci menetelés legyen. Mindezt a
törekvést tarkítja a 2009 óta teljesen új formában történő kommunikáció a
különlegesebb modellek kiadását illetően. Ugyanis az aktuális évre megjelenő
újdonságlapban külön jelölik azokat a különkiadású modelleket, amelyekből
csak meghatározott darabszám készül és ezeknek a rendelési határideje is egy
tavaszi időpont, ami után már nem lehetséges a produkció hosszabbítása.
Persze ne várjunk itt valami extra modellkínálatot, hiszen ezek a festési
variációk a már meglévő szériamodellek alapján készülnek, igazán formai
változtatás nélkül, csupán újabb festés, extra felirat, vagy gyári antikolás
formájában.
Cikkünk főszereplője is tehát egy ilyen különkiadás
keretében látta meg a napvilágot, amely hazai jelentősége a megjelenést
követő harmadik évben csúcsosodott ki. A szegecsszámlálóknak igazi csemege a
modell, hiszen akad rajta kifogásolni való bőven. A vérbeli Nohab értők is
megakadnak a Tillig turcsiorrúin, pláne ha a dánokról van szó.
Mivel maga a Nohab modell a '60-as évek elejétől van
gyártásban, a kasztni semmit nem változott az évek során, csupán az alá
rakott technika. A Zeuke, majd Bttb időkben a technológiai adottságok ebben
a méretben sajátos megoldást szültek, miszerint a kotró és az ütközők együtt
fordultak a forgóvázzal. Így csúnyán kilógtak az ívekben mindkét irányba. A
modell 2007-es újramegjelenése hozta a jelentős változást, ahol a karakteres
szoknya a fix főkeret részévé vált, viszont nyomban el is vesztette egyedi
vonalát, hisz rövidebb lett, hogy alatta elférjen az új kapcsolószerkezet,
ami együtt mozog a forgóvázzal.
De mindez nem is izgat bennünket, ha a dán szabványokat
figyeljük, mert ott, a DSB kötelékében szolgáló Nohabok merőben más kotrót
kaptak, mint a kontinens többi országába szállított sorozatok. Nos ezt az
egyedi, csak a dán, illetve némely skandináv Nohabra jellemző, igazán
hókotró funkciót ellátó szoknyát ne keressük a Tillig modelljén! Mint ahogy
a mozdonyon megtalálható orrajtócskákat sem, illetve az összes többi
apróságot, ami egyedivé teszi ezt a magánvasúti vonógépet.
Csak érdekesség és a teljesség igényével érdemes
megtekinteni az 1zu160,
N-es méretű modellekkel foglalkozó honlapot, ahol gyönyörű képeket láthatunk
a Strabag mozdony kisebb modelltestvéréről, a Kato tolmácsolásában.
Valamint, hogy a nagyobb méret se maradjon ki a körképből,
a Roco Nohabja is
bemutatkozik a Modellbahn Café felületén. (linkek, rákattintva az
említett oldal nyílik meg)
Egyébként a Tillig TT modell megérdemli a szép jelzőt a
hiányosságai ellenére is. A festés különlegessége mindenképp speciális
darabbá nemesíti az egyenmodell alapokra épült különkiadást. Ne tévessze meg
a méretben járatlan szemlélőt a modell látszólagos puritánsága, hiszen a
dobozban találunk pár olyan kiegészítőt, amivel alap szinten frizírozható a
mozdony. A két furatba a fellépő létrát ragaszthatjuk, a forgóváz
megkaphatja féktuskókat és az azokat merevítő stabilizátorokat, valamint
szabványos tömlősort is ragaszthatunk az ütközők alá.
2009-ben a produkció indításakor volt szerencsém
megtekinteni a gyárban, hogy miként készítik elő az ennyire színes felületek
festését. A Santa Fé motívum kanyargó kontúrjainak nagyüzemi fújása nem
egyszerű feladat, mert pontosan kell egymásra illeszteni a különböző
színeket. Ún. festőklisé segít a dolgozóknak. Ez a szerszám rugalmas
gumibetéteivel simul rá az egyenetlen, sőt íves, domború felületekre, eleve
kizárva az átszórás lehetőségét. A pontos színterv után készülnek az
alapszínre megfújt rétegek.
Az egyes elemek stabil tartásához hagyományos
befőttesgumira is szükség van. A szerszámok strapabíró anyagból készülnek,
hiszen a gyár hajdani fénykorában akár több százezer darabos szériák is
készültek csak a Nohabból.
Sajnos bármennyire is körültekintő a festés, mégis
történnek balesetek, ilyenkor láthatók "szőrösebb" kontúrok, átfújások a
szomszédos színbe.
Enyhíti a maximalista modellgyűjtő fájdalmát a Tilligtől
megszokott, nagyítóval is tökéletesen olvasható gyári tábla, valamint a
hasonlóan részletes revíziós adatsor. Hasonlóképpen, tamponozással készülnek
az orrcsíkok is, melyek a gömbölyű felületen egyáltalán nem festhetők
pontosan.
Kis helyre szorult a gurítást tiltó piktogram és a
súlytábla, de mégis sokkal jobban olvasható, mint a mozdonynak ugyancsak nem
ismeretlen NEG "Eichholz" köntös időszakában, amikor az ezüstszürke felület
kapta meg a hasonlóan világos karaktersort, ami viszont egyáltalán nem volt
olvasható a modellen.
Bármennyire is kultuszmozdony a Nohab, a Tillig
szűkmarkúan bánt mindig is az 1:120-as leképzésével. Elhangzott, hogy az
elődmodell kasztnija az 1969-es év modellújdonságai között debütált és azóta
változatlan formában hullik ki a fröccsöntőgép aljából. Egyes adatok szerint
800000 példány készült a kezdetben két, majd később három festési
variációból. Az újraegyesítést követő átalakítások és tulajdonosváltások
során a modell kimaradt a szortimentből és - feltehetően - új szerszámmal
indult neki a XXI. századnak. Csak hát ez a szerszám semmiben nem változott
a korábbiakhoz képest. Pedig a mai műanyagtechnológiák már megengedhetnek
apróbb eltéréseket, ami igenis előnyére vált volna az azóta legalább tíz
festési változatban megjelent modellnek. Egyaránt ezt a tetőt kapta a
mozdony Demonstrator modellje is, aminek eredetije a hatvanas években road
show-zta körbe Európa mindkét felét, de ugyan ezzel a kivitellel készült a
többi dán, belga, luxemburgi, több német és nem utolsó sorban, magyar
változat is.
Mindezen negatívnak tűnő behatások ellenére is öröm, hogy
kézbe vehető ez a modell is és külön öröm egy TT-s számára, hogy elmondhatja:
lett véletlenül egy magyar mozdonyom.
És az a legjobb az egészben, hogy még most is kapható
ebből a www.vasuttmodell.hu webshop-jában!
|
|
