|
Hubert Feri ismét alkotott. Mondom ezt azért, mert újfent egy
csodálatos modell landolt a gyűjteményben. Feri nagyon magasra helyezte a
modellépítés mércéjét. Mivel TT-ben igen kevés a hazai típusokat készítő
mesterek száma, így nagyjából két ujjunkat kell használnunk, ha a minőségi
eredményt elérő műhelyekről beszélünk. Úgy látszik hosszas rágódás vezet el
odáig, míg egy elismert modellkészítő igazán korszerű végeredménnyel áll
elő. Rengeteg a kompromisszum és ezek között, mint megannyi gátló tényező
között kell egy nagyon keskeny mezsgyén haladni, hogy sokaknak megfeleljen
az elkészült modell. A fizika törvényszerűségeit nem lehet meghazudtolni, ám
a rendelkezésre álló anyagok egyre bővülő köre mégis a megoldások tárházát
biztosítja számunkra. Ehhez járul a nyitott szemmel járás, amikor is a
modellkészítő számba veszi mindazon lehetőségeket, amelyek választ adhatnak
egy-egy bonyolultabb kérdésre. Egészen konkrétan számolni kell a kézenfekvő
gyári megoldásokkal, illetve olyan, már más esetekben bizonyított
eljárásokkal, amelyek - akár kis változtatással - átemelhetők egy új modell
megépítéséhez. Feri sokat töprengett a Bobó hajtás megoldásán. Mivel a
mozdony csap- és tengelytávolsága eltér a nagy sorozatokban kapható
hajtásoktól, így meg kellett találni a megfelelő lelket a mozdonyhoz. Más
modelleknél már vegyes eredménnyel szerepelt a cseh származású, réz hajtás,
aminek első említésekor jelentős szkepszis alakult ki a gyűjtők körében.
Ismerve a hajtás tulajdonságait, azt a tényt, hogy az egyes sorozatok
egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, sőt némelyikben olyan csapnivaló motor
van, hogy még digitalizálásra is alkalmatlan, meglepődve vettük kézbe a null
szériát, ami csendes volt, finoman mozdult és még a motorja is korszerűnek
mondható. Természetesen a néhol már 40 éves konstrukciójú, berliner
hajtásalapról most ne is ejtsünk szót, hiszen Feri is alapból kizárta, hogy
ilyen megoldás kerüljön a minden részletében minőségi modell alá.
Tehát a döntés megszületett és elkészült a kezdéshez
szükséges példányszámú, cseh alap. Ez a szám határozta meg az első körben
remélhető mennyiséget, így külön öröm, hogy az építő mester kedve,
időbeosztása és kreativitása adta határok közt éppen annyi modell
készülhetett, amiből én is kaphattam egyet, hogy aztán némi fotózás és
szócséplés után közreadhassam a további reménykedőknek.
Így hát akkor nézzük meg ezt az ékszert!
Hát ő lenne az. Nem merülök el a nagyvasúti eredeti
ismertetésében, mert elég sok honlap, meg típusismertető könyv foglalkozik,
ráadásul sokak által értelmezhető nyelven, azaz magyarul ezzel a helyes
mozdonnyal.
Bemutatónkban az ötödik korszaknak megfelelő állapotban és
feliratozással ellátott klasszik gépet járjuk körül. A sorozat 76-ik gépének
fővizsga utáni, csili-vili fizimiskáját hozza a remek leképzés. Feri a
pontos, méretarányos modellezés híve, ezért a fénykép első megpillantásakor
el kell töprengeni, hogy milyen méretarányról van egyáltalán szó. A TT méret
ismerői azonban a kuplungból azonnal tudnak következtetni.
Szerencsére többször kell körbejárni a mozdonyt, hogy
feltárja nekünk az összes kis finomságot. A méretarány adta lehetőségek
szerintem maximálisan ki lettek merítve. Feri igyekezett minden olyan
anyagot felhasználni, ami a saját szilárdságán túl, összeépítve más
vastagságú darabokkal, egységben biztosítják a modell stabilitását, ezzel
együtt a játszhatóságát és időtállóságát. Mert ugye azt tudnunk kell, hogy a
modell legtöbb látható része sztirollapból készült. A "nagyüzemi"
kisszériások nem szeretik ezt az anyagot, csupán mesterdarabhoz, mert nagyon
pepecs munka. De hát a modellezés már csak ilyen. A minőségi munka meg
pláne.
Elsőként az orr résznél nézzünk körül! A modellezés
lenyűgöző. Látható, hogy Feri minden apró részletre figyelt és megkereste
mindenhez az éppen odaillő anyagot, formát. A vékonyka sztirol és a sniccer
párosítás csodákra képes. És itt jön az első fájóbb pont, ami főleg a
kompromisszumoknak köszönhető. A lámpák nem működnek. Tekintettel az eredeti
kialakításra, itt már nagyon bonyolult lenne a kis, méretarányos fényszórók
funkcióval való ellátása. Meg lehet oldani akár közvetlen LED-del, vagy
ügyesen kialakított prizmával, de ez jelentősen növelné az elkészítési időt
és a modell árát is. Így maradunk az imitációnál és külön örvendünk annak,
hogy a mű-világítótestek kézenfekvő, ámde már igencsak idejét múlt
megoldása, a strassz nem került fel a mozdonyra.
A másik szükséges rossz maga a kapcsoló, illetve annak
foglalata. Jómagam a legújabb Tillig szabványú kuplung híve vagyok és
azonnal cserélném, de ehhez faragni kell a cseredarab szárából. Bízom benne,
hogy a modell megrendelésekor ezt lehet jelezni Ferinek és akkor műhely
körülmények között kerülhet be a kívánt kapcsoló.
A szépen kivitelezett korlát még a sárga festés ellenére sem
tűnik vastagnak, holott a méretünken már nem ajánlatos ennél kisebb átmérőjű
huzallal dolgozni.
Ugyanez a nézet a túlsó vég felől. Felhívnám a figyelmet a
tömlőcsapok festésére is.
Hihetetlen türelem kell az ilyen felület kialakításához.
Kíváncsi vagyok, hogy hány próbadarab ment veszendőbe, míg megszületett az
első, ingerküszöbb feletti felület. A géptér zsaluzata csak ilyen
makrofotónál tárja fel lelkét és mutatkozik meg, hogy egyenként lett
bekarcolva a sztirolba. A hosszak a kézi kivitelezés miatt változóak, de
tényleg csak így látszik. Aki ebbe beleköt, az csináljon jobbat ezzel az
eljárással...
Érdemes elidőzni a géptér tetején is. Majd később lesz más
aspektus is, de a kis finomságok innen is feltárják létüket. Magáért beszél
a végigfutó kapaszkodó is. A kürtök se semmik...
A vezetőfülke felöli vég is több izgalmas momentumot tartogat
számunkra. Az ilyen súrló fényben mutatkozik a sráfozás alatti felület a
maga kis ajtajaival, de a kilincs és az ablaktörlők is különös figyelmet
érdemelnek.
Az alsó traktus. Még a Csörgők alkatrészösszeállításánál
megállapítottam, hogy nem kevés darabból dolgozik Feri. A Bobó forgóváza
talán egy kicsit aprólékosabb, mint a 41-esé, ezért külön elismerés a
készítőnek, hogy igyekezett minden fellelhető formából és anyagból
megvalósítani azt. A teleszkópok, a fékhengerek, a homokolóládák, sőt az
üzemanyag betöltők (remélem jól mondom) is igen részletesek. A rugók
kivitelezése végtelenül egyszerű, mégis hatásos.
Mindez közelebbről. A spirálrugók műanyag magra feltekert
drótból készülnek, a többi kis apróság sztirol és papírlap.
Ugorjunk a tetőre nagy hirtelen! A mozdony izgalmas
tetőszerelvényezése igazi modellezői kihívás, már-már egy gőzös
részletességét idézi a kidolgozás. Ebből a nézetből a korábban emlegetett
kürtök csoportja is szépen megmutatkozik. Itt is említésre méltó a tető
tagolása, a vízelvezető ereszek és innen nézve az ablaktörlők tengelye is
szépen látszik. Nameg az aprócska homlok fényszóró.
A tető a kémény felől. Nagyon szép munka a kürtök ilyen
szabályos felhelyezése.
Tovább kalandozva a mozdony felsőbb részein, belefutunk a
szellőző ventillátorba. Már egy korábbi képen megszemléltük a motortér
tetején a - gondolom - szerelőfedél cizelláltságát, de a kör alakú rácsozat
innen látszik igazán. Feri előszeretettel gondoskodik a szellőztető
berendezések olyan részeiről is, melyek nem igazán látszanak kívülről, ilyen
pl. a 41-es ventillátora is, ami a rostély mögött kevésbé mutatkozik meg.
Itt csak egy lazább rács védi a lapátokat, így ez is markáns dizájneleme
lehet a 44-eseknek.
No és mi van a csador alatt? Ha oldalára fordítjuk a modellt,
akkor belátunk a rézhajtás-lelkébe. A két forgóváz között kardános
összeköttetés van, hogy mind a négy tegely át tudja adni a vonóerőt. Sajnos
még ez sem elegendő ahhoz, hogy hat-nyolc tengelynél nagyobb vonatot
megfelelően felvigyen egy kb. 3,6 %-os emelkedőn. Igaz, tegyük hozzá, hogy
ez az emelkedési szög szabványos, de 310 mm-es ívvel nehezítettem, így ez
már kettős terhelés a gumigyűrűvel nem rendelkező hajtásláncnak.
Hozzátevődik a mozdony szükségszerűen alacsony tömege, így a kerekek azonnal
elárulják, hogy többször kipörögtek már. Viszont remek gyakorlás a finoman
beállított PWM vezérléssel, hogy éppen akkora feszültséget adjunk a
modellnek, amivel még kipörgés nélkül meg tudjuk fogatni a síneken. Már-már
valósághű mozdonyvezetés-élményt ad az összeállítás. Természetesen a
gumigyűrűs kerék nem ördögtől való, ezért akár azzal is kérhető valamelyik
későbbi széria. Remélem Feri ezt is olvassa és elgondolkodik a megoldáson...
A mozdonyon viszonylag kevés felirat van, ezért Feri a jól
kezelhető vizes matricát használja. A jó lágyítóval és feszítővel a lakk
alatt megfelelő lesz a matrica. A magasfeszültségre figyelmeztető piktogram
is szépen megmutatkozik a sráfozás határán.
Mivel elég sok képet lőttem a mozdonyról, ezért nem vagyok
rest és szinte mindegyiket feltöltöm ide. Már kifogytam a dícsérő szavakból,
ezért jobbára lényegi hozzáfűzés nélkül adom közre a továbbiakat.
Nem titkolt célom, hogy megmutassam a hazai (s talán a
határainkon túl is élő) TT-s rajongóknak, hogy 2012-re már több, elérhető
alternativája van a nagyüzemi gyártók által nem készített, magyar
járműveknek, melyek ezért kizárólag kisszériában születnek, de azon
belül is a magas minőségi szintet képviselik. Nemrég egy csodálkozó arcú,
TT-s modellezőtársnak sikerült szélesíteni a világnézetét a magyar
vonatkozású modellek terén. Az általa ismert, egyetlen műhely munkássága
mellet immáron további két választási lehetőséggel is számolhat.
Hubert Feri az elmúlt pár év alatt elismert modellezővé vált
a hazai TT-s körökben. Átépítései, teljes munkái nem hiányozhatnak az
igényes magyar modelleket gyűjtők vitrinéből, terepasztaláról. Bátran
kijelenthetem, hogy ezek a modellek amellett, hogy óriási
részletgazdagsággal készülnek, még használhatók is akár régi, akár a
legújabb geometriájú pályákon is. Feri minden mozdonyt forszírozott
nyúzópróba után ad át az új tulajdonosának, így minimális a garanciális
igény.
Azonban meg kell jegyezni, hogy ezeknek a csodás gépeknek a
születése hónapokig is eltarthat, így azok a gyűjtők, akik a zsákmányszerzés
instant élményére vágynak, inkább edzzenek rá a hosszas várakozásra, vagy
pedig mondjanak le az ilyen szépségekről. A harmadik eshetőséget, azaz a
gyűjtőtől való megvásárlást kizárom, mert ki az az "elmeháborodott", aki
önszántából megválna egy ilyen modelltől... |
