|
Válság ide, csökkenő kereslet oda, azért akadnak
merész lépések a gazdasági szempontból talán legsérülékenyebb szabadidős
ágazatban. Van modellbolt, aki saját márkás terméket hoz forgalomba,
van, aki korszerűsíti szaküzletét, olyan is akad, aki dobozolt áruval
takarja el kínálatát és van, aki bátor lépésként a
nagyszériásokat is megszégyenítő kivitelű, kis példányszámú
vasútmodellel áll elő. Nem is akármelyik méretben, hiszen a sokszor
mostohagyerekként kezelt TT méretarányban.
Az alábbi írás az Indóház 2013. májusi számában
megjelent modellbemutató alapján készült.
A Gysev a román vasúttól bérli az egykori DB 232-es
sorozatú, 2400 kW teljesítményű erőgépeket. A Szergejek nagytestvére
ugyancsak a luganszki gépgyárból került ki 1970 és 1982 között.
A
mozdonyok 1000 V-os vonatfűtést kaptak és óránként 120 km-es végsebességgel
közlekedhetnek. Legfeljebb 2200 tonnás szerelvényeket mozgathatnak. A
soproniak eredetileg nehéz tehervonatok továbbítására szerezték be a
mozdonyokat, de a Szombathely – Csorna vonalon a személyszállításba is
besegítenek.
forrás: internet
A
mozdony életútjáról röviden:
1978-ban látta meg a napvilágot LTS 0819 gyári számon. A DR-hez 132 559-6
pályaszámon került és egészen a váltásig, 1992. január elsejéig ezt a számot
viselte. A DB AG-nél 232 559-5-ös lajstromon végigjárta a trakció vállalat
több stációját, így volt a DB AG GB Traktion, a GB Landungverkehr, a DB
Cargo AG és végül a Railion Deutschland AG kötelékében is. 2008-ban
leszerelték, félreállították. 2009-ben kikerült Romániába és a Logistic
Services Danubius S.r.l. (LSD) kötelékében hamarosan megkapta 661 003-1-as
pályaszámot. A szállítmányozó cég beolvadt a DB Schenker konszernbe és
temesvári honosítással a Rail Romania S.r.l. leánycéghez került, ekkor
került rá a 92 530 651 003-1 azonosító.
2012-től bérli három társával együtt a soproni székhelyű
Gysev Zrt.
A recept ősi: végy egy jól sikerült alapmodellt, találd meg hozzá az
aktuális – netán hiánypótló – magyar eredetit és szervezd meg a minden
részletre kiterjedő átalakítást.
Lesták Csaba tervekkel telve került a Modellzónához, ahol Elek Miklós
tulajdonos rövid töprengés után rábólintott az 1:120-as méretarányt
preferáló kolléga elképzelésére, miszerint a Gysevnél frissen hadrendbe
állított 651-es sorozatból kell egyedi, kisszériás modellújdonságot kreálni.
Szerencsére a nagy modellgyártók a szomszédos méretekben már Nürnbergben
beharangozták a magyar felségjelű Ludmillák érkezését. Így a Roco és a Brawa
osztozkodik a H0-ás piacon, az utóbbi ráadásul az N-es szortimentjébe is
beemeli a mozdonyt. Az írás tavaszi keletkezése óta már piacra is kerültek
ezek a modellek, fogadtatásról lehet faggatózni a szaküzletben...
Viszonylag egyszerű a helyzet, csupán a rendelkezésre álló négy pályaszámot kell a
gyártók közt egyeztetni és máris kialakul a választék. A TT méretben eleddig
matricázott, ultra-kisszériában készültek az átalakított mozdonyok, jól
ismert mester keze által, így üdítőleg hatott a Modellzóna átfestett,
tamponozott változata, amely e területen szokatlanul, a másik készítővel
zajlott, előzetes egyeztetés
után kapta meg a 003-as pályaszámot.
A
kiindulási alap kézenfekvő volt, hiszen a Roco bő egy évtizede már gyártja
az igazán egzaktra sikeredett, TT méretű Ludmillákat. Az alapmodell sokszor
bizonyított már és kisebb mértékű átdolgozás után további, biztos sikerre
számító festési variációk kerülnek ki a sorozatból. Nem térek ki a jól
ismert történetre, holott a régi vágású és az újhoz szokott, TT-s
gyűjtőtársakkal egyaránt megállapítjuk, hogy bizony a Roco mozdony nagyon
leiskolázza a Bttb klasszikusát. Elég, ha csak a frogóváz kidolgozottságára,
áttörtségére gondolunk, de mindezt fejeli az egzakt méret. Sajnos a
kompromisszumos választás mellett a mai napig döntő tényező a kb. 8 ezer és
28 ezer fotintos vételár.
Persze óvatosan
formálva a szavakat, hogy senkit ne sértsek meg, az egzakt magyarításhoz
mégiscsak a magasabb kategóriát képviselő modellt érdemes választani, bár a
német licitálós oldalon nem egy Bttb alapra készül átfestéssel, freelance
modellel találkozhatunk. De ez, 2013-ban nem lehet üzleti terv alapja.
A Gysev mozdony
egy hajdani 232-es sorozatú, kürtős szellőzővel ellátott változat
átmatricázásával vált magyar vonógéppé. Így keresni kellett a bergheimi
szortimentben egy olyan festési variációt, ami a lehető legközelebb áll a
végtermékhez. Mivel teljes átfestésről van szó, így főként a formai
hasonlóság volt fontos.
Alig
két hónap alatt a tervből kézzelfogható valóság lett és meghozta a nyuszi a
pirostojást.
A
kezdeményezéshez pozitívan állt hozzá a gyártó is, hiszen Csabáék kérésére
külön szállították a kasztnikat, így az eredetileg magánvasúti mozdony a
végleges állapothoz színben is jobban illeszkedő felső részt kaphatott. A
gyárilag viszonylag puritán, közlekedési vörös alapszínen csak néhol voltak
olyan festési elemek, amelyektől meg kellett válni. A DB logó és a német
honosítási feliratokat eltávolították, az egész kasztni kapott egy vörös
átszínezést, majd felkerültek az apró nyomatok.
Külön
fel lett dolgozva az ajtók ezüst küszöbvédője, a kapaszkodók, a főkeret
összes felirata, piktogramjai, sőt a nagysorozatban csak ritkán kiemelt,
ovális gumibetétek is fekete színt kaptak. Még a tamponozás szempontjából
kényes területek is érintve lettek. Az ajtók sárga matricái, az orr emelési
pontjai voltak az igazi kihívás.
A megannyi
részlet és sajátosság miatt összesen hat nyomtatási fázissal került fel
minden a mozdonyra. Természetesen a legattraktívabb az eredetiben
matricaként felrakott, sárga-zöld Gysev logós felirat, mely a tamponozásnak
köszönhetően valósághűen adja vissza a bordás felületre ragasztott matrica
hatását.
Csak a makrós
fénykép lehet ellenségünk, de az is csak néhány apróbb területen. A sűrűn
cizellált felületi csomópontokon kis zavar támadhat a festések átszórásában,
de elég, ha a nagyszériásokra gondolunk, ahol ez a minimális hiátus minden
modellen tettenérhető. Mindemellett a gumiovál nyomtatása példaértékű.
Attól ne ijedjünk meg, hogy a fehér orrcsíkon kisebb
átfedéseket találunk, hiszen a nagyszériás gyártóknál is pontosan így néz ki
a több oldalról tamponozott felület. Külön érdekesség a magyar pályaszámcsík
alól kidomborodó, eredeti számsor, ami a nagyvasúti mozdonyon is pontosan
ilyen hatással érzékelhető.
Annyira ügyelt a Modellzóna csapata a pontos leképzésre, hogy
a kettes vég bal sarkába még a különálló, román adattábla is felkerült.
Megfogja a tekintetet a mozdony alján látható akkumulátor
láda oldalnyomata is. A kis figyelmeztető háromszögek egyszerű apróságok, de
mégis rengeteget dobnak egy igényes modellen.
Bár nem a magyarítás érdeme, mégis illik elidőzni a tetőn. A
Roco nagyszerű megoldását látjuk, miszerint a több országban is futó, de
azonos alaptípusokon, a vasúttársaság előírásainak megfelelő, egyedi
kialakítások vannak, amit az egyes alkatrészek variálásával érhetnek el a
modell összeszerelésekor. Itt a más változatokhoz képest kissé eltérő
tetőszellőzőket és radiátorokat láthatjuk.
A
különkiadású modell eleganciáját emeli, hogy színben passzoló kiegészítőket
kapunk hozzá a szaküzletben. A piros, fröccsöntött kapaszkodók remekül
illeszkednek a közlekedési vöröshöz. Felrakásuk finom csipeszt és közel
félórányi türelmet kíván.
Bátran
összegezhetem, hogy a nyomatok minősége tökéletes. Az apró feliratok az
etalonnak számító, nagy gyártókhoz hasonlóan nagyítóval olvashatók,
pontosak, jól pozícionáltak. Érdekesség, hogy még nem volt felszámozva a
003-as gép, amikor elkészült a modell tamponkliséje, így ebben az esetben a
nagyvasúti eredeti követte a modellezett feliratok helyét.
Persze, ha
valaki nem ismerné, a remek konstrukciójú modell forgóvázaiban az összes
tengely hajtott, ezért igazán hosszú vonat elé is kapcsolható.
Teljesítményét modulpályán mutatta meg igazán, ahol 100 tengelyt mozgatott
különösebb erőlködés nélkül.
Rövid
vizsgálódásom során inkább a festéssel, annak tartósságával foglalkoztam.
Büszkén állíthatom, hogy a hazai kezdeményezés jól vizsgázott. A nyomatok
nem sérültek, pedig többször végig lett tapogatva a modell. A megannyi
pozitív tulajdonság mellett egyetlen hiátus tűnt fel: nincs magyar nyelvű
ismertető a dobozban, pedig a hazai járműállományban különlegességnek
számító, Gysev mozdony megérdemelne egy maximum A5-ös méretű, kifejezetten a
honi gyűjtőknek szánt leírást.
Szerencsére ez
az apró hiányosság könnyen pótolható, hiszen a közel 20 darabos próbasorozat
után további példányok várhatók a megrendelés függvényében. A modell ára a
kis szériának és a magas alapmodell-árnak köszönhetően nem alacsony, mintegy
56 ezer forintot kell leszurkolnunk érte a Modellzóna kasszájánál. De
vigasztaljon az a tény, hogy a szaküzlet fejlesztői csapata további, a
magyar vaspályákról ismert, de a modellvilágból hiányzó járművek festési
variációival fog előállni, az általuk képviselt méretekben.
További infó:
https://modellzona.com/ |
