E 94 - 065 Deutsche Reichsbahn Zeuke 1967. kat.sz.: 545/751
Már messze nem a beszerzés szerinti időrend érvényesül a képek sorrendjében, hanem megpróbálok egyfajta gyártmány-evolúciót bemutatni ott, ahol erre lehetőség adódik. Hosszú hónapok, sőt évek kereső munkája egy-egy ilyen evolúciós állomás felkutatása, beszerzése. Ilyen ez a modell is. Aki egy kicsit jobban elmélyült a német Krokodilok világában, tudhatja, hogy milyen pályát futott be a TT méretben ez az igencsak tetszetős fazonú villanymozdony és végül - több társával egyetemben - méltatlanul Auslauf státust kapott, majd eltűnt a gazdasági nehézségekkel küzdő Tillig szortimentjéből.
De nézzük a kézzelfogható múltat!
1966-ban már húsz éve működött a Zeuke Bahnen és egy évtizede létezett a Zeuke-Wegwerth vállalat. 1957-ben az éves lipcsei vásáron már egy teljes TT szortimenttel jelentkezett a cég, holott akkoriban még erősebbek voltak a 0-ás méretű, óraműves és elektromos meghajtású modellek terén. Persze ekkorra már a TT is egyre jobban teret hódított.
Ebben az évben jelent meg a katalógusban ennek a mozdonynak az erősen stilizált, agyon-retusált rajza, ezzel a színösszeállítással: zöld felsőrész, fekete főkeret és forgóvázak. Sokan a piros forgóvázas változatot ismerik, ami nem véletlen, hiszen 1969-től már csak azt gyártották egészen a Tillig éráig, ahol ismét lett természetesen fekete aljú kivitel.
Nem egyszerű fellelni a fekete változatot, ugyanis a licitálós oldalakon, illetve a használt kereskedelemben elő-elő fordulnak ügyesen átfestett modellek is és mivel a pályaszám megegyezik a későbbi változattal, így könnyű lehet a "csalás".
De azért akadnak apróbb, csak az adott időszakra jellemző stílusjegyek, amik szerencsére visszaköszönnek erről a modellről is.
Bár könnyen cserélhető, mégis az egyik fontos jellemző, hogy 1972 előtt a Zeuke modellek rendre fehér, fémszínű kapcsolókkal jelentek meg. Ha mindez párosul a klasszikus, sárga, keménydobozos csomagolással, akkor már biztosak lehetünk abban, hogy a modell 40 év körüli. Ide vág, hogy pl. a fényszóró szemek fröccsöntése sem a legpontosabb, ezért sorjás lehet, nem igazán illeszkedik a fészkébe.
Az adott évjáratra viszont ez a kép a legjellemzőbb: a második tengely rugóimitációja felett ott a kábelköteg. Ez a kettős kábel nincs rajta a többi (későbbi) Krokodilon, ugyanis pont itt fordul el a forgóváz és a kasztni billegése során a kábelköteg belever a főkeretbe, ami miatt könnyen lekopik és jóval merevebb marad a mozdony futása, akár meg is szorulhat a forgóváz.
Erre a debütálást követő pár évben rájöttek a gyár mérnökei és egész egyszerűen lefaragták a szerszámról ezt a kis részletet. Mai fejjel nyilván másként lehetne megoldani ezt a problémát és valahol mélyen bízom abban, hogy a Tillig annyira nem ásta el a modell jövőjét és már létezik egy formaújító terv, ahol ezek a nüanszok finoman ki lesznek dolgozva.
Egy további apró jel, ami erre a pár évre jellemző: az orr elemről hiányzik az ún. lámpatartó. Ez egy kis négyzet, amit a későbbi modelleken már megfigyelhetünk. Hihetnénk azt, hogy lekopott, de nyoma sincs és a hozzáértő kollégák is egybehangzóan állították, hogy nem volt még ezeken. Sajnos a katalógusban található rajz egyszerűsége sem a kábelkötegre, sem pedig a lámpatartóra nem ad egyöntetű megoldást.
A modell legsérülékenyebb része a tetőkert, pontosabban a fékellenállások dobozának imitációja, azokon is a csavarok. A sok fogdosástól ezek szépen lekopnak, majd előbújik az anyag eredeti színe is. Viszont épek az izolátorok és az áramszedők is.
A profilképen látható, hogy semmilyen extrémebb mechanikai beavatkozást nem élt át a mozdony, hiszen egyenes a főkeret-forgóváz tengely. Járása stabil, bár kicsit reszelős a régi motornak köszönhetően.
Az évjáratnak megfelelő fémkardános kivitel egyik hátulütője, hogy bizony hajlamos a rozsdásodásra ez az alkatrész.
A modell magában hordozta slusszpoénját is, hiszen a belső PE csomagolást kivéve ölembe hullott az eredeti blokk: 1967. március 20-án lett megvásárolva a mozdony, az akkor egységes 59 keletnémet márkás áron, mellette az ugyancsak uniformizált árú kocsival. A poén, hogy mintegy 43 és fél évvel később ugyan ezen a számon, de euróban volt feltüntetve a modell ára, ami természetesen erősen alkuképes volt, így a numerikus egyezőség csupán az árcetlik időutazásának játéka volt...
A majd' fél évszázados modell méltóságteljesen és cseppet sem antik darabként pózol a gyűjteményben, becses darabját alkotva annak.