E 94 - 065    Deutsche Reichsbahn    Zeuke    1969.    kat.sz.: 545/751

Azután, hogy ebből a  modellszériából már összegyűlt 5 különböző változat, úgy döntöttem, hogy kicsit utána nézek a nagyvasúti eredetinek.

Eddigi olvasmányaim alapján kiderült, hogy 1940. április 20-án gördült sínre az első gép. Érdekes módon az első 11 mozdony az osztrák vasútnál kapott állomáshelyet, de az üzemszerű, Innsbruck - Brenner viszonylat tapasztalatai után még a román vasúttársaság is érdeklődött utána.

Természetesen az AEG, az ELIN (! - erről a márkáról a háztartási kisgépek jutnak eszünkbe), a SIEMENS és természetesen a KRAUSS - MAFFEI is bábáskodott a típus kibontakozásánál.

Alapjaiban a méltán legendás - és TT-ben újjáéledő - E95-ös nyomdokain, gépépítési alapjain nőtt fel először az E 93-as, majd a szóban forgó E 94-es. A 6 db, tízpólusú motorral szerelt, marokágyas hajtómű sokkal jobb vonóerőt biztosított, mint ahogy azt a tervezők várták, így a Bundesbahn jó fejlesztésnek tekintette, az emelkedőkkel teli szakaszoknál. Igaz, hogy a megnövelt tengelytáv nem kedvezett a kanyargósabb pályaszakaszokban.

A II. Világháború ezt a gépcsoportot is megtépázta, majd a német jóvátétel és a geopolitikai helyzet rendesen szétszabdalta a megmaradt állományt. Így jutott az osztrákoknak 44 db. és kapták meg a narancs-vörös festést, a 1020-as besorolással, került a Reichsbahn-hoz is, ahol természetesen át kellett őket számozni, így lettek BR 254-esek. Mintegy 29 db. És maradt 64 gép a nyugati fertályon, megkapva a 194-es lajstromozást.

Gyakorlatilag mindkét német fél az újraegyesítésig használatban tartotta ezt a sikeres mozdonyt, az osztrákoknál egy fél évtizeddel tovább húzta.

A mozdony sajátos formája miatt lett Krokodil a beceneve és az általánosan svájcinak mondható formavilág után a Német Krokodil elnevezést kaphatta.

A modellről érdemes tudni, hogy 1966-ban jelent meg először a Zeuke katalógusban. Az akkori változat még teljesen fekete zsámolyokkal jött ki és még rajta volt az a bizonyos kábelköteg. 1969-ben kapta meg a vörös alvázat, viszont a számozás maradt. 1976-ban váltott át a számsor a BR 254-re. Talán nem véletlenül maradt ki a 194-es "állomás". Mintegy 10 évre rá, 1985-ben jelent meg a BTTB katalógusban egy oldalon, három (!) különböző festésű Krokodil: a 1020-as ÖBB, az E 194-es (végre) kék DB-s és a szokásos BR 254-es, keleti változat.

Már korai kiadásától fogva, meglehetősen részletgazdag, igényesen megépített modell. Talán az egyetlen olyan mechanikai megoldással rendelkezik, ahol a forgózsámoly az eredetinek megfelelően mozog. A kezdeti fröccsöntéseknél a zsámolyokon szerepelt még a korábban említett kábelköteg, ami viszont akadályozta a forgókeret teljes elfordulását, így a későbbi szerszámigazításoknál ez a kis részlet szépen elmaradt.

A különböző ajtóimitációk, szegecselt keretek, a karosszéria szellőzőrácsai és a tetőn látható ellenállásfék-ház csavarozásai messze túlmutattak a gyártó akkori lehetőségein.

Természetesen a mozdony alkalmas a felsővezetékes üzemre is, mely funkciót a tetőn található, piros tartály (?) imitációval lehet átkapcsolni.

Érdekes tapasztalatom, hogy a korábbi, "körmotoros" változatok, pár fokkal halkabb és biztosabb járást produkálnak, mint a későbbi "pre-Tillig" kockamotor.

Az immáron 40 éves gyártás több változtatást megélt már a modellen. Ezek az apró módosítások főként a belsőben jelentkeztek, mintsem a külső elemeken. Nézzük csak az alapvető különbséget, a két motorváltozatot. Nem tudom, hogy mennyire segít egy ilyen finom mechanikai szerkezeten az, hogy nyitott perselyben forog. Véleményem szerint kissé zajos az újabb megoldás. Nem is volt hosszú életű, mert a Bühler-ek hamar átvették az irányítást. A képen feltűnhet még a világítás kiképzése. A lenti, régebbi modellben oldalirányú volt az izzó elhelyezése. Ezáltal befért ugyan a nagyobb burájú, de csak féloldalas fényt adott a nikkelezett felületű, fémlapocska segítségével. Az újabb kivitelben már nincs is igazán lámpa, hisz csal ez a nyomott izzó fér bele. Ezáltal vajmi kevéske fény jut el a fémlap segítségével az átlátszó, műanyag fényvezetőkig. Sajnos a jó kis LED-es átalakításig bizony elég gyatrán világít az összes Korokodil.

Az összehasonlításokat a következő modellnél folytatjuk.