|
|
|
Valamelyik tévéműsorban láttam egy - ha jól emlékszem - japán
gyűjtőt, aki minden létező mozdonymodellt beszerzett, legyen az széria, vagy
akár csak próbadarab, függetlenül azok típusától, vasúttársaságától. Mindent
megmozgatott annak érdekében, hogy a gyárak ún. handmusterei is hozzá
kerülhessenek. Természetesen H0-ás méretben történt mindez.
Nem szándékom - számos okból kifolyólag - hogy ennek a gyűjtő
úrnak a nyomdokait keresgéljem. Sőt még a hazai, nagy gyűjtőktől is távol
állok... De egy érdekes darab keltette fel a figyelmemet, mely szerencsés
egybeesések folytán nálam landolt.
Nevenincs mozdonyt mutathatok be, de azért sokan ráismerünk
az első pillantásra. Az egykori 250-es, majd az újraegyesítés után 155-ös
sorozat tagjáról van szó. Az NDK mozdonygyártás egyik, viszonylag jól
sikerült, hatlábú típusa szerencsére sok modellváltozatot élhetett meg, sőt
sajnálatos módon az egyik legrosszabb konstrukció címet is viselhette egy
darabig, amikor is a Bttb egyik utolsó fejlesztéseként kerülhetett be a
köztudatba.
Jelen példány egy teljesen "meztelen" kasztnit visel magán,
persze felszerelve a szükséges kiegészítőkkel, amelyek már a Bttb
mozdonyokon is fellelhetők voltak. Azért utalok vissza, mert a modell már az
átdolgozott, korrekt, kétzsámolyos hajtással és a Tillig szériákra jellemző
belsővel rendelkezik. Ezért is erős a gyanú, hogy ez a konkrét modell éppen
az akkori formaújdonság egyik (ha nem egyetlen) handmustere lehet.
Az anyagában festett, műanyag, fröccsöntött kasztni kicsit
furán hat, így festékréteg nélkül. Viszont minden alkatrész, ablak, ütközők
a helyükön vannak, sőt működik a modell.
A korábban már megmutatott modellek esetében is találkoztunk
a pályaszámtábla, anyagba öntött helyével, ami ugyebár csak a DR jelölésekre
volt jellemző, hisz a későbbiek során festve, vagy már nem is ide kerültek.
A tükröződő fényben remekül kirajzolódnak a kasztni felületi megoldásai,
amiket nem fed még jótékonyan sem a festék.
A modell forgóvázmaszkjára sosem volt panasz. Már a legelső
szériákon (a 119-essel egyetemben) gyönyörűen cizellált alkatrészt
találhattunk.
Az időszaknak megfelelő, akkor egyfajta újításként is
felfogott, kapcsoló kinematika, a Kuppelkasten szabványú kuplung rögzítés. A
kis dobozban egy rugó fogta a kapcsoló szárát és ez engedte elmozdulni,
illetve középre beállni. Az ütköző gerenda már nem fordul el, viszont a
kotró igen, mely megoldást a mai napig alkalmazzák ezen a modellen.
Az áramszedő már a rövidéletű Zeuke-Berliner TT Bahnen GmbH.
időszakára jellemző, a korábbi egyendarabtól eltérő alkatrész, pirosra
festve és nagy palettákkal szerelve. A megszakító és a babák a régi
sorozatról ismerősek, csak itt már ezek is pirosra vannak színezve. A
négyzetes szellőző rács volt egykor a kasztni rögzítő eleme, amolyan
bajonett módszerrel, 90°-os
elforgatásával le lehetett emelni a felsőrészt az alvázról. Ez most már úgy
működik, hogy a szellőző imitáció alatt egy csavart találunk, amivel
bontható a kasztni-mozdonytest kötés.
Tehát az elődtől átörökölt alkatrészek köszönnek vissza a
tetőkertről, mint például a festetlen, rézdrót vezeték is.
A forgóváz már az új fejlesztés nyomait hordozza magán.
Zsámolyonként két-két tengely hajtott, átlós tapadógyűrűkkel a harmadik
tengely, jobb bal oldali kerekén.
És a belvilág. Új öntvény ballaszt, beágyazott, Bühler motor
és a szabványos panel, dekóderhellyel és LED-es világítás.
A modell ún. fehérdobozos csomagolásban érkezett.
|
 |
