|
Elöljáróban hadd említsem meg a BR23/35-ös, TT méretű
mozdonyokról készült cikket, melyet
ITT olvashat a
tisztelt érdeklődő. Fontos átszaladni ezen, hisz igazán így érthető meg
ennek majd' 50 éves modellnek a létezése.
Aztán ejtenék pár szót az őrült gyűjtőről, aki egy idő után
már ép ésszel felfoghatatlan módon gyarapítja a gyűjteményét. Az egyszerű
vasútmodell-hobbista furcsán legyinthet, mondván, minek egy mozdonytípusból
ennyi féle. A magyarázat egyszerű: úgy teljes a gyűjtemény, ha képviselteti
magát minden gyártási állomás, mely megtalálható az adott modell/gyár
életében. Ezért van az, hogy egy-egy sikeres, több százezres, milliós
mennyiséget megélt modellből olykor több példány is bekerül a vitrinbe.
A BR23/35-ös nagysikerű mozdonyok sorát ezúttal a végjáték
szereplői gyarapítják. A két számozás, két korszakot reprezentál, majd
bekerül a képbe egy múzeummozdony, ami már csak a gyártó szeszélye volt,
apró módosításokkal.
Az előző modellnél már aprólékosan körüljártuk a fejlesztési
folyamatot, mely ennél a változatnál teljesedett ki. Persze a mai
tudásunkkal már kicsit mosolyoghatunk a modell megoldásain, de ne feledjük,
hogy maga az alap még a '60-as évekből érkezett, majd jelentős
ráncfelvarráson, sőt áttervezésen esett át a Bttb időszakban és végül a
viszonylag kevés modellel debütáló Tillig, szükségszerű kínálati darabja
volt.
Így ötlik szemünkbe a lényegesen jobb minőségű tamponozás
mellett az ún. kockamotor, amely a korábbi, körmotort váltotta a
modellekben. Ugyan azon a helyen elfért, fordulatszáma azonos volt
elődjével, ezért különösebben nem kellett áttervezni az alapkonstrukciót.
Sajnos a motor nyitott volt, ezért óhatatlanul jobban szennyeződött.
Maga a modell követi a korábbi változatok megoldásait: maradt
a motor és hajtás a mozdonytestben, a szerkocsi csupán a négy további
tengelyével az áramszedést javította. Egybeöntött kasztni, korszerű festés,
szép felíratok jellemezték.
Az előző modellnél már megfigyeltük a megújult Heusinger
vezérművet, mely az apró fém alkatrészek jóvoltából élethűen imitálja az
eredeti gép hajtóművét.
Ha kicsit felfordítjuk a mozdonyt, akkor jobban érvényesül az
átalakított rudazat a kulisszával. Persze azt is láthatjuk, hogy a modell
gyakorlatilag nullkilóméteres.
Az alapvető felépítés a régi. A futókerekek viszonylag nagy
sugarú íven mozognak, mivel a tartószáraik befogása majdnem a középső,
hajtott kerék tengelyénél van. A futótengelyek oldalirányú elmozgása is
rásegít az ívbeállásra.
Az 1972-es felújítás óta ez a látvány fogad bennünket a
szerkocsi alatt. A műanyag tengelyeken áramszedő kerekek vannak és a kocsi
futóműmaszkjában látható réz foglalatok vezetik fel a tápfeszültséget a
tender belsejébe, ahonnan két dróton megy át a motorhoz.
Ennek a modellnek is csak elől van világítása. Holott az
elektromossággal ellátott szerkocsiban bőséggel elférhetett volna egy
zárfény is. Viszont újdonság, hogy a klasszikus, lándzsás kuplung helyett
már NEM szabványú kapcsolófoglalatot találunk az ütközők alatt.
A csavaros rögzítés már a múlté. A gőzdómban már nem
éktelenkedik csavar.
A Tillig 35-öse a konstrukció korossága ellenére az egyik
legszebb darabja a gyűjteménynek.
|
