BR35 1047-6    Deutsche Reichsbahn      Bttb/Zeuke    kat.sz.: 2110

No kérem ez a modell komoly Canossát járt, mire ide kerülhetett a tárgyemelőre. Pedig egyszerű, licitálós ügynek indult, aztán mire az első próbaköreit lefuthatta már vetekedett egy vadonat új Tillig mozdony értékével.

A 23.1-es sorozatról már sokat elmélkedtünk, hiszen a Zeuke első nagymozdonya volt és mivel a 35-ösök mindenben megegyeznek a kezdeti modellel, ezért bátran említhetjük egyszerre őket.

A bemutatónk alanya érdekes ritkasága az 1964 óta gyártott modellnek. Azt tudjuk, hogy a BTTB, mikor átvette a típust, akkor átalakította a mozdony nagy részét. Hajtást, alvázat, szerkezeti felépítményt és a szerkocsit is. Viszont sokáig következetesen ragaszkodott a pályaszámokhoz: 23 1003, 1111 és ugyanez a 35-ösnél is.

A későbbiek során kijött a Tourex-es 1056-ossal és csak 1991 és 1993 között gyártotta ezt a változatot, amit szintén szállított a készletben, de főként a fehérdobozos  beszerzés volt rá jellemző.

A modell a berliner konstrukció utolsó éveiből való, de már kocka motorral, viszont még nem történt meg rajta az az apró ráncfelvarrás, amivel a Tillig érába zakatolt át, ahol pár évig még regnált, majd eltűnt.

 

 

De nézzük sorjában a részleteket, amiket ugyan már ismerünk, de annyit dolgoztam a modellel, hogy már csak büszkeségből végigvezetem rajta a látogatót. Szerencsés helyzetben voltam a beszerzéskor, mert jó információkat kaptam a modellről és hamar átjött, hogy gyakorlatilag nullkilóméteres mozdonyról van szó. Ez a tény és persze a ritkasága kellően felsrófolta az árat, de még elviselhető volt.

Aztán itthon derült ki, a csomag felbontásakor, hogy alapvető hibái vannak a modellnek. A legnagyobb probléma az volt, hogy a főkeret ívesen volt meghajolva, így a hajtott kerekek közül csak a középső ért le a sínre, ergo a hajtás nem működött. A javításról és mozdony járóképessé tételéről külön műhelylapon számolok be.

A fenti képen a Heusinger hajtómű makulátlanságát igyekeztem megmutatni, valamint a teljesen gyári állapotú hengert. Ugyanis ez utóbbi szokott mindig a legkopottabb lenni ezeken a modelleken.

 

 

A konyha és környéke. A későbbi, tilliges változatoknál az állókazán, főkeretbe nyúló, alsó része is fekete, amit az alkatrész külön, maszkolt fújásával érnek el. Itt ez még piros (vagy vörös) és meghatározó a fojtótekercsek lakkozott huzala, ami át van bújtatva a kereten. Remekül látszik a képen a kockamotor, ami teljesen kitölti a konyhát, ami ezért sincs kidolgozva. A mozdony-szerkocsi távolság az ívbeállások miatt ilyen óriási, de így legalább szabad belátásunk van a tender szenelő szerelvényeire. Itt is érdemes megfigyelni a kerekek tisztaságát, ami arra utal, hogy egy centit se ment korábbi életében.

 

 

A szerkocsi. A korábbi, bttb-s gyerekbetegség itt is felfedezhető: a fix forgóvázak maszkjai ugyebár az egész felépítménnyel lettek egybeöntve, így viszont rápattintva az alvázra, nem illeszkednek a kerékcsapágy tokok a tengelyek középpontjaihoz. Látszik a réz foglalat, amiben futnak a tengelyek és nem tud jobban rájuk pattanni a maszk. Ez van. Természetesen a szerkocsi összes kereke aktív részese az áramszedésnek.

 

 

A mozdony orr része semmit nem változott, hacsak annyit nem, hogy a lámpák fényvezetői nem lógnak ki a keretükből, mint korábbi társaiknál. Kifogástalan állapotú az összes alkatrész, sehol semmi kopás. Büszke vagyok erre a modellre.

 

 

Még egy kicsit időzzünk el a rudazatnál. Abban különbözik az újabb, Tillig kivitelezés, hogy a legfelső alkatrész, a lengőív szegecselése nem így, a főkerettel azonos öntvénybe csatlakozik, hanem az egész kulissza külön darabból áll. No pont ez volt a mozdony kálváriájának egyik okozója, ugyanis Tillig alkatrészt rendeltem hozzá és bizony nem tudtam összepasszítani a darabokat. Így maradt az eredeti, hajlott főkeret. De ezt majd bővebben a műhelylapon.

 

 

A szerkocsin a korábbiakkal ellentétben nagyon részletes felírat olvasható.

 

 

A homoktartály és a gőzdóm. Ez utóbbiban volt a Zeuke időszakban a rögzítőcsavar. Itt is rend és tisztaság uralkodik.

 

 

Ha már teljesen szétszedtem a mozdonyt, akkor kipróbáltam egy olyan megoldást, amit az alkatrészek kiképzése adott, de mégsem élt vele a gyártó. A szerkocsi által felvett áram motorba juttatását ez a két vezeték végzi. Eddig ez a keret fölött volt átvezetve, de találtam két kivezetést, amin átdugtam és íme így alakul a vezetékezés.

 

 

Oldalról nézve is látszik, hogy az a két horony nem véletlenül van ott, elvileg pont jó bele a vezeték. Kipróbáltam, nekem működik, még az ívbeállást sem akadályozza.

 

 

Ez az egyik legfontosabb alkatrész. Ez a piros fémdarab, ami spiáteröntvényből van az egyik legneuralgikusabb pontja a '90-es évek elejéről származó modelleknek. Ugyanis ez a fémöntvény szétporlad és menthetetlenné válik. Ez volt itt is a baj, ráadásul a főkerettel együtt ez is erősen meg volt hajolva. A cserét követően így néz ki és csodálatosan működik a mozdony. Itt is látszik a kerekeken, hogy mennyire új állapotú a mozdony.

 

 

A szerkocsi hátulról. Bármennyire is makulátlan a modell, sajnos egy gyári hiba feltűnik. A széntartály hátsó oldalán a belülről berakott súlyok megnyomták a puhább műanyagot. A zárfények még ennél a modellnél sem funkcionálnak.

 

 

A mozdony a javítást követően kifogástalanul fut. Nehezítette a pályára állítást, hogy az alkatrészek cseréje után kiderült, hogy a meghajtott kerekek tengelyein elforognak a fogaskerekek. Sikerült egy jó fajta kétkomponensű ragasztóval megragasztanom, így tökéletes a meghajtás, maximálisan terhelhető. A mozdony a csigatengelyes hajtás következtében jóval gyorsabb, mint a valóságban, de hát ettől a konstrukciótól még ne várjunk csodát. A vonóerő tekintetében nincs panasz, jó pár négytengelyes kocsit köthetünk utána. Hiába a kockamotor - sajna gyatrább, mint a korábbi, körmotor - a lassúmenet, PWM szabályzóval nem az igazi...

De mindent egybe vetve egy kivételesen jó mozdonyt sikerült a gyűjteménybe integrálni.