A két mozdony szinte mindenben megegyezik, ezért alaposabban a 04900-es cikkszámú, DB AG aktuális festésű változatát mutatom meg. Bár a moduláris felépítésű, nagyjából minden, hasonló típussal megegyező mozdonyt sokan nem kedvelik, mégis be kell látnunk, hogy egy olyan műszaki bravúr tanúi lehetünk mind eredetiben, mind modellben, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Mint ahogy a TT méretben tökélyre fejlődik a részletgazdag gőzmozdonyépítés, úgy tisztul le és kristályosodik ki az egyszerűbb vonalvezetésű dízel, illetve villanymozdony modellezés is. A sallangoktól mentes jármű a sima felületek mellett természetesen bővelkedik a finom részletekben, ami külön emeli a modell színvonalát. Sokan csak mostanában ismerik fel, hogy a Tillig is magas minőségi szinten gyárt és rég vége a konfekcionált részegységekből, csupán pár egyedi alkatrészből álló modellépítésnek és bizony akár több tucat különálló szerszám szükséges egy ilyen modell fröccsöntéséhez. És ez bizony költséges beruházás, amit a fogyasztói árban kell majd érvényesíteni. És azt se feledjük, hogy a cég még mindig Sebnitz-ben gyárt, csupán pár százaléknyi részegység készül Kínában.

A "nagyító" alá téve a modellt, láthatjuk a tökéletes festést és feliratozást. Ebben már évek óta élenjáró a Tillig, ezért a technológia és a szerszámok fejlődésével mind apróbb részletek kerülhetnek fel a modellre 1:120 méretben is. Érdemes megfigyelni a sokféle alkatrészből összeállított orr-, kotró- és vezetőállás területeket. Kicsit szakítva a hagyománnyal, mostanában inkább felszerelik a modellre a különálló kapaszkodókat. Ez meg sajnos azt vonja magával, hogy a dobozban sérülékennyé válnak ezek a finom alkatrészek. A sztenderd csavarkapocs, fűtési csatlások természetesen még mindig az egyen-fröccsöntött kerettel kerülnek a mellékelt kiszacskóba. Éppen ezen részleteket taglalja szemléletes írásában Ottó barátom a VASUTTMODELL BLOG-on.

Hasonló módon kidolgozott a forgóváz is. Tanulva korábbi hibáikból (BR103-as széria) nincs túlcizellálva a szerelvényezés, nem lógnak be a túlzottan vékony homokolócsövek. Igaz, hogy ez a forgóváz már lényegesen egyszerűbb felépítésű, mint a '60-as években tervezettek. Látható, hogy külön darabokból állnak a homokló ládák és azok szerelő nyílásai is. Nagyon szépen kidolgozott a kerekek féktárcsáinak festése. A Piko-tól eltérően ezek itt nem matricák.

A mozdony középrésze az egyszerűség mellett bőséggel tartogat szemlélni valókat. A korábbi modelleknél nem volt gyakorlat az ilyen részletes piktogramozás és a több színű tamponozás.

Pár pillantás ismét az orr részre. Az ütközők melletti furatokba a külön csomagolt kiegészítőket, fékcsöveket, csavarkapcsokat ragaszthatjuk. A feliratozás itt is tökéletes, az ablaktörlő tamponozása szükségszerű megoldás, bár ebbe az árba beleférne a maratott alkatrész is. Érdemes megfigyelni az apró jelzéseket a sarkokon.

Pár éve a BR01.5-ös sorozat volt, ahol a gyártó fotómaratott fémalkatrészeket rakott a mozdonyra, hogy ne csak a műanyagból fröccsöntött és ezáltal méreteiben behatárolt finomságok gazdagítsák a modellt. Úgy látszik, hogy jó volt az irány, mert egyre több mozdonyon jelennek meg ezek a maratott részletek. Itt a rámpák lettek áttörve és ezzel rengeteget dobtak a mozdony külső megjelenésén.

Nem okoz csalódást a mozdony alváza sem, ami a funkcionalitás mellett tartogat pár érdekes meglepetést. A mozdonykategóriának megfelelő kígyózást is csökkentő zsámolyösszekötő-rudazat mellett pár segédüzemi részletet is kidolgozottnak láthatunk. Természetesen a kerekeken forgóvázanként egy-egy, átlósan elhelyezett tapadógyűrű van. A modell tömege meglepően nagy, így tökéletesen fut, a vonóerő igen magas és ami eddig kevés modellnél volt jellemző, a maximális sebességről történő kifutás hirtelen feszültség elvételnél bőven tíz centiméter fölött van, ami a jól megválasztott tömeg és a motor tengelyén elhelyezett lendtömegeknek köszönhető.

A mozdony alól gyerünk akkor a tetejére! Igen gazdag tetőkerttel találkozhatunk madártávlatból. Bár egy kicsit műanyaghatásúak az alkatrészek, de ennyire azért mégsem legyünk maximalisták. Nyilvánvaló, hogy komoly árnövelő tényező lenne, ha esztergált kürtök és rézből készült nagyfeszültségű alkatrészek lennének a tetőn.

A több áramnemű, nemzetközi forgalomhoz igazított pantográfok, melyek analóg üzemben természetesen felsővezetékes használatra is alkalmasak. Ezeken a "páneurópai" mozdonyokon eltérő méretű áramszedőket találunk, hiszen országonként, térségenkét eltérőek a szabványok. Gyakorlati szerepe nincs a modelleken, csupán további adalék a tökéletességhez. Emlékezzünk csak vissza a hosszú évtizedekig alkalmazott, Gützold kivitelezésű áramszedőkre!

Íme a teljes tetőkert a négy szedővel és a markáns nagyfeszültségű vezetékezéssel.

És itt lép be a képbe a 04901-es, ITL-es 186-os. Korábban nem volt szokás ebben a méretben az egyes nemzeti vasúttársasági, vagy üzemeltetői eltéréseket megjeleníteni. Mivel mindkét esetben német honosítású mozdonyról beszélünk, nagy eltérés nincs is, de a magánvasúti, ITL-es gép tetején pár apróság mégis eltér a DB AG mozdonyától. A svájci pályákon való haladáshoz az ott szabványos, keskenyebb paletták kerültek a külső szedőkre, illetve felkerült egy további rádióantenna is vezetőállás fölé.

A 04901-es katalógusszámú, ITL-es, magánvasúti mozdony az előbbinél talán még puritánabb megjelenésű, viszont a részleteket tekintve hasonlóan finom munka.

Talán egyetlen apró észrevétel, hogy az ITL logo tamponozása egy kicsit raszteresre sikeredett, de az is meglehet, hogy az eredeti matricát igyekszik leképezni a nyomat. Más modelleken nem tűnt ennyire szétesőnek az ábra.

A finom részletek viszont kárpótolnak a túlzóan igényes kifogásokért. Igen, ez egy TT méretű mozdony!

Sok bírálat érte a kb. egy éve felújított elektronikát, főleg a dekóder illesztésének módját. A PluX12-es szabványú dekódereket eddig csak keresztben lehetett bedugni, ezzel is korlátozva a használható típusok számát. Itt már egy hosszanti befogadó helyet találunk, ahova egyaránt befér a hagyományos, NEM 651-es, hattűs dekóder, de akár a sokkal több funkcióval felszerelt 12 lábú is. Az extra funkciók ellátására alkalmas a mozdony, hiszen külön kapcsolhatunk tompított, távolsági fényszórókat, illetve a zárfények is variálhatók.

Örömmel állíthatom, hogy a Tillig 04900 és 04901 cikkszámú mozdonya igazi, XXI-ik századnak megfelelő szériamodell. Bátran javaslom mindazon gyűjtőnek és vasútmodellezőnek, aki a legújabb korszakban gondolkodik és nem riad el a német vasút mindenben irányt mutató normáitól. Az sem mellékes, hogy a modell legfőbb elemeiben azonos a nálunk 480-as számon bevezetett mozdonyokkal, így ha a gyártó nem is tervezné, de hazai kisszériás átalakításhoz - nem olcsó - de kiváló donor lehet.

A 04900 és 04901 mozdonyok ára egyenként: 41.900,- Ft a Modellvasút Centerben. Nekik köszönhetem, hogy létrejöhetett ez a bemutató.