BR 155 233-0 Deutsche Bundesbahn  Ep. V.  Tillig   kat.sz.: 02335

A legendás E 11/E 42-es Holzroller sorozat már elérte teljesítőképességének határát, ezért megépült a mozdonyok 6 tengelyes változata, az E 51-es munkaszámú villanymozdony, ami 1974-re három prototípussal kezdte meg pályafutását. 1977-re vált sorozatéretté. A LEW Hans Beimler gépgyárban 1984-ig 273 db. épült a 250-es sorozatból. Az "Áram-konténer" becenevű mozdony 1992-ben, az újraegyesítést követően a nyugatnémet számozási rendszer szerint a 155-ös sorozatszámot kapta.

A nagy teljesítményű mozdony tehervonati feladatokat látott és lát el.

 

A modell már Tillig fejlesztés, a korábbi Bttb konstrukció felett eljárt az idő, hisz a jogelőd talán legrosszabb meghajtás-megoldása ezé (és a BR 119-esé) a hattengelyes modellé volt. A csak egy zsámolyban csupán két tengely volt hajtott és problémás volt az ívkövetés is. Nos ezt a hibát orvosolta a gyártó valamikor 1993-ban, amikor már modellkép jelent meg az újdonságkatalógusban.

A DB AG ötödik korszakos gépe puritán arculattal jelentkezik. A kasztni már átdolgozott öntés, hisz itt már nem látszik a keletnémet pályaszámtábla domborítása.

Mint szó esett róla, 1993-ban történt meg az átdolgozás. Pontosabban az azt megelőző évben, hiszen '92-ben nagyon minimalizált kínálattal jelentkezett a még a márkanevek kavarodásában tengődő cég. Mindenesetre az áttervezés sikeresnek bizonyult, mert végre eltűnt az elforduló ütközőgerenda. Ez a típus még az akkor újnak számító Kuppelkasten, azaz kapcsolókulisszával szerelt, ami még nem a NEM 358 szabványú kapcsolófoglalat. Viszont az elődhöz méltón itt is szép, részletes a forgóvázmaszk. Ekkor még szempont volt, hogy pl. a homokolócsövek ne éljenek külön életet. Azóta is ebben a formában gyártják a modellt, hisz ez a példány is csupán egy éves.

A katalógus szerint Einholm, azaz félpantográfos áramszedővel szerelt típusról beszélünk. A decens, szürke festés jót tesz a tetőszerelvények dizájnjának. A minimálfestés ellenére meggyőzőek a tűéles feliratok is.

 

 

Az ismerős középrész a légtartályokkal és vezetékekkel. Bizony, a BeckmannTT időszaki 103-asainak alja, sőt hajtása is ettől (bocsánat az elődtől) származott.

 

 

Sallangoktól mentes orr rész. A kapaszkodók itt még egybeöntöttek a kasztnival. Az eredetivel egyező arányú fényszórók irány szerint váltják a fényt, melyek ezúttal már LED alapúak.

Természetesen a már megszokott kiegészítőket utólag ragaszthatjuk fel a mozdonyra.

 

 

A fényszórók fényét csak ez a két LED biztosítja, ami édeskevés a bonyolult fényvezetők miatt. Viszont a megbontott modellből remekül kitűnik, hogy a cinkötvény mozdonytest kellő tömeggel rendelkezik, így jó a vonóereje is.

 

 

A tetőkert. Még a régi, egyenalkatrészekből, de példás rendben. A kép közepén látható dupla légtartály szolgált a régebbi típuson arra, hogy átkapcsoljuk a felsővezetékes üzemre. Ezt itt már a kasztni lebontásával tudjuk beállítani. Digitális üzemhez csak a vaklapocskát kell kitörnünk a dekóder helyéről.

 

 

A négyzet alakú szellőző elfordításával tudtuk régen leválasztani a kasztnit. Most csupán lepattintjuk és alatta a csavar oldásával történik meg mindez.

 

 

Mivel a mai napig működőképes a mozdonytípus, így korszerű vasútüzembe állíthatjuk a modellt. Nehéz tehervonati feladatokba is bevonhatjuk, hisz sok kocsival megbirkózik a korszerű hajtásnak köszönhetően.

Mindenképp jó választás azoknak a modellezőknek, akik egyszerű mozdonyra vágynak a terepasztalon.

A modell a Mediker kínálatából került hozzám, annak köszönhetően, hogy az üzlet drasztikusan leakciózta ezt és számos társát.