DB Ep.5 BR151 141-9 PIKO kat.sz. 47200
Mi TT-sek már jól tudjuk, hogy a vegyes érzelmekkel fogadott PIKO gyár 2006 óta tevékenykedik méretünkben. Az első nagy fejlesztés a nálunk is jól ismert Siemens Taurus villanymozdonyokat modellezte, majd sorban érkeztek a Hercules dízel festésvariáció. A Sonneberg-i székhelyű gyár továbbra is a Siemens istállóból válogatva megépítette a TT méretben meglehetősen jól sikeredett ICE3-as motorvonatot is, illetve a hozzá passzoló betétkocsikat.
De most végre változás állt be az eddigi gyártmányfilozófiában. Pár évvel ezelőtt Beckmann úr műhelye ugyan legyártotta a szóban forgó 151-es sorozatú mozdonyt, de annak borsos ára nem tette lehetővé, hogy széles körben elterjedjen, mint játszható modell. Ezért a "low-cost" szériákat Kínában készíttető PIKO ezt a mozdonytípust választotta. Talán nagyon is okosan...
A tehervontatásban kultikus szerepet töltött be az AEG-Krupp közös fejlesztésében megépült BR151-es, 6 tengelyes „Bolide” névre keresztelt meteorit, vagy rohamnaszád. Ebből a megnevezésből fakad a német vasútbarátok körében a „Sínhajó” jelző.
A mozdonytípus a BR150-es villanygép műszaki örököse, melyet a Bundesbahn 1972 és 1978 között gyártatott le a már több esetben bizonyított céggel. Elsődleges szempont volt a gyors teherszállításhoz szükséges magas (120 km/h) sebesség, valamint a költséghatékony üzemeltetés. A 6,300 kW-os erőgép prototípusát 1972. november 21-én adták át. Az apróbb igazítások után összesen 170 mozdony készült.
A gépeket a mozdonyban szűkölködő, Stuttgart környéki Frankenwaldbahn emelkedőkben gazdag szakaszaira állomásították, érintve a Ruhr-Sieg vasútvonalat.
Érdekesség, hogy 20 mozdonyt automatikus középkapcsolóval láttak el és ezek többnyire előfogatoltan közlekedtek az óriási terhek biztonságos továbbítása érdekében.
A BR151-esek eredetileg a tehervonati mozdonyoknál megszokott oxid-zöld festést kapták, majd mikor személyvonati vontatásra is elkezdték alkalmazni, a szokásos óceánkék-bézs színben dolgoztak, majd a DB Logistic, Railion idejében az egységes Orientrot vöröset kapták meg.
A debütáló modell az V. korszaknak megfelelő Railion-os vörösben pompázik. A zöld változatot csak ez év őszétől kereshetjük a szaküzletekben. A mozdonyt a PIKO-tól megszokott bliszteres csomagolásból, kisebb logisztikával tudjuk csak kiszabadítani, ugyanis a belső átlátszó, rázkódásvédő betétet teljesen ki kell emelnünk a PVC dobozból, mert az esetleges kihajtással elpattanhat akár a csomagolás, akár a modell. Így legalább ölünkbe hullhat a többnyelvű (részben magyar is!) leírás, EU-s hulladékkezelési tanúsítvány, valamint a csomagolási jegy. A leírás viszonylag szűkszavúan tájékoztat a digitalizálásról, de egy rajz segítségével feltérképezhetjük az alkatrészeket.
A mozdonyt kézbe véve első gyanakvó mustránk a kasztnit, illetve az összbenyomást érintette, hiszen a mai világban egy 60 eurós modelltől az ember nem sokat vár. Ahogy említettem, a PIKO Kínába helyezte a Hobby kategóriás sorozatok gyártását, így számos költséget erősen redukálhatott. Viszont már a nürnbergi kiállításon megállapíthattuk, hogy a BR151-es nem lesz majd az árához mérten, túlzottan igénytelen a szériagyártást követően.
Bár még mindig szemet szúr, hogy a már két éve szabvány, új, Tillig kapcsolók helyett a régi, Berliner fazonú kuplungok éktelenkednek a modell orrán.
A kasztnit kisebb körömmunka árán le tudjuk pattintani a főkeretről és elénk tárul a belső. Nagyon gazdaságos helykihasználás és célratörő elektronikai elemek jellemzik a mozdony lelkét. A mechanika a "budget" árképzés ellenére a 6 tengelyeseknél általánosan megszokott képet mutatja: az 1-es és 3-as tengely meghajtása, a középmotoros kivitel, rövid, műanyag kardános kihajtással már ipari sztenderdnek számít. A bőven kétszer drágább modelleknél is ez a kézenfekvő.
A mozdony tömege kielégítő, a vontatóerőt két, átlósan elhelyezett tapadógyűrű segíti, a többi kerék aktív szerepet kap az áramszedésben.
Nyilvánvaló árcsökkentő tényező, hogy a tetőszerelvények, főként a pantográfok nem funkcionálnak. Éppen emiatt a „tetőkert” is szegényesre sikeredett. Persze ügyes átalakítással Tillig, vagy Sommerfeld áramszedőkkel és kiegészítőkkel feldobhatjuk a modellt. Ezen a ponton jegyezték meg német fórumokon, hogy „magas tuningfaktorú” a modell. Ezt mindenkinek saját belátására kell bízni, hiszen egy igényes átalakítás ez esetben az alapmodell árába, vagy annak többszörösébe is kerülhet.
A fröccsöntés sorjáiról nem is beszélve...
Irányváltó világítása melegfehér fényben csak a homloklámpákon funkcionál. Kicsit nagyobbra sikerültek a fényszórók, mint ahogy az arányok megengednék.
A vörös zárfények nem világítanak, holott a lehetőség adott lenne rá, hiszen a mozdony két végében elhelyezett világításpanelen ott a beültetendő SMD alkatrészek helye. Aki járatos az elektronikában, hamar orvosolhatja a problémát és máris működőképes a zárlámpa is. Erre vonatkozóan is találunk segítséget a külhoni, modellező oldalakon.
A digitalizálás 8 pólusú aljzaton keresztül történhet és akár még a hangdekódernek és kiegészítőinek is jut hely a mozdonyban. A PIKO által rendszeresített, 3 pólusú motor hajtja a modellt, a korábban említett, kardános kihajtáson keresztül.
A menettulajdonságokat tekintve, nekem kicsit gyorsnak tűnt a modell. Aránytalanul hirtelen gyorsul analóg üzemben és alacsony sebességen rángat. Külföldi vásárlói vélemények alapján sok kipróbált darab az üzletben kötött ki, mert kezelhetetlen volt a rángatás. Egyes esetekben még a digitalizálás sem segített, de azért akad olyan tapasztalat is, ahol teljesen zökkenőmentesen fut a modell. Az aszimmetrikus Krupp forgóváz az ívekben szépen fordul, a kasztni alján nem ver be, így akár az R286-os ívekkel épített pályán is használható. Ennek ára, hogy a forgóváz-maszk kidolgozottsága csak a látható határig tart. A főkeret mögött nincs akadályozó alkatrész. Kicsit hangosnak tűnik a motor, de ez PIKO sajátosság.
Az írás az iho.hu oldalon megjelent modellbemutató alapján készült. Kiegészítő információkat Rigó Feri gyűjtőtársam tollából a vasuttmodell.hu blogról emeltem át.
A modellt a PIKO cégnek és a Modell&Hobby üzletnek köszönhetem.