Deutsche Reichsbahn BR 118 114-8    BTTB  kat.sz.: 2522

A szorgos és figyelmes keresgélés meghozza a várva várt eredményt. Ugyan ez a modell már szerepel a gyűjteményben (lásd az előző oldalt), de a német kínálatban szinte kirívó volt ennek a mozdonynak az állapota, ráadásul úgymond csomagáras termékről van szó, hisz két remek kinézetű Mitropa kocsi is része volt az aukciónak és így együtt is nevetségesen alacsony áron találta meg új gazdáját.

Ilyen formán örömmel mutathatom be a szinte kultuszmozdonynak tekinthető V180-as utódát, ami gyári, új állapotban került a gyűjteménybe.

A 118 114-8-as pályaszám viszonylag újkeletű, mert a gyártó csupán 1990-93 között gyártotta. Ehhez képest az előző példány erősen megviselt, ezért is írok újból, szebbeket a modellről.

Ekkorra már jól be lett járatva a szerszám és mivel az eredeti gép is meglehetősen egyszerű volt, ezért a leképzése is már rutinszerű volt. A forgóvázak abszolúte funkcionálisak, minimalizált fellépők és sajnos az elmaradhatatlan, elforduló kotró és ütközőgerenda.

Mindettől függetlenül a rejtett részeken is látszik, hogy makulátlan modellről beszélünk. (legyünk elnézőek a főkeret élén látható festékkopással, ugyanis akkoriban a fémfelületek festése nem volt erőssége a cégnek)

Nem volt erőssége a pontos maszkolás sem, ezért a tömeggyártás csúcsán járó cég százezrével ontotta az "ezeknek jó lesz" kategóriájú, uniformizált modelleket. Tudjuk, hogy a 118-as csak azért lett rövidebb, hogy ráférjen a DB 221-es mozdonyának alvázára. Az áthallás egyébként nem véletlen, hiszen a nagyvasútnál is a V180-as nyugatiak V200.1-esenék "keleti leképzése" volt, nem is nagyon titkolt szándékkal. Erre utal a nullszériás 180-as arculati megvalósulása, ugyanis szinte egyazon mozdonyról beszélhetünk.

A modell legneuralgikusabb pontja, a szélvédők környezete. A technológia szerint az ablakosztásokat az ablakfelületekkel együtt öntötték és a kiálló kereteket külön festették meg, nem beszélve az ablaktörlőkről. Szerintem már a csomagolásnál, de legkorábban az első matató kezek érintésekor lekopott a keretekről a festék, ezért pont ez a rész a használtság fokmérője. Szerencsére a modell esetében vagy nagyon vigyáztak rá, vagy kevésszer került elő a dobozából, ezért a "kopottsági faktor" nem vészes.

Ki kell térni a kissé otromba homlokfényszór látványára. Nyilván az alkatrészillesztés, vagy az összeszerelő Brünhilda "fáradtsága" okán a fényvezető kissé túllóg a keretén.

Ezt bizonyítja ez a szemszög is. Az ablak kissé elcsúszott, nincs középen az osztás, nem stimmelnek az ablaktörlő mechanikák sem. A fehéren lefutó festés rálóg a számtáblára. A fújás láthatóan csak egyirányú. A sztatikus szöszöket most ne vegyük figyelembe...

Ha kissé eltávolodunk a modelltől, akkor már remekül érvényesül a jól eltalált összhang. Mindenképp jó arányokkal és dízelmozdonyos vonalakkal bír a 118-as sorozat.

Körbejártam a fényképezőgéppel a modellt, mert kíváncsi voltam minden részletre, hogy miként köszön vissza a képfeldolgozás után.

Azon ritka BTTB-s modellek közé tartozik, ahol az alváz is makulátlan. A számomra érthetetlen szétgyalázások súlyos károkat okoznak egyes modellekben, szerencsére ezeket a beavatkozásokat ez a mozdony elkerülte.

Egy kép a mellé csomagolt kocsi társaságában. A próbakörök során készült a felvétel. Ekkor már túlvoltam a mozdony belső takarításán, ami szükséges volt, ugyanis a külső ellenére komoly szutyok volt a hajtáson, illetve az áramszedőkön. Nem feltétlenül a sok játék, mintsem a túlolajozottság miatt szennyeződött a belső.

És a búcsúkép az elegáns babelsbergitől.