|
2016. március 24.
Ezt a cikket akkor kezdtem el írni, amikor az egyik TT-vel
foglalkozó fórumon felvetődött a legújabb, digitális, magyar témájú készlet
létjogosultsága. Igen, és ezzel már el is lőttem jelen írás egyik
legfontosabb tartalmi részét, hogy van csúcskategóriás, digitális
kezdőkészlet, kimondottan a magyar modellezőknek is. De ne rohanjunk előre
ennyire! Miközben az április-májusi Indóház hasábjaira is összeállítottam az
ismertetőt, akkor körvonalazódott bennem, hogy érdemes lenne végigfutni a TT
méretű készletek, elmúlt 50-60 éves történelmén. Úgyhogy ebbe most
belevágok, vigyázat, hosszú anyag következik!
Tehát kialakulni látszott egy kisebb vita, hogy miért is van szükség
egy méregdrága készletre ott, ahol az alapvető utánpótlás kérdése is
kétséges. Nos ebben van némi igazság, bár a valós kép feltárásához kicsit
jobban bele kell mélyülni a közelmúlt és a jelen adta piaci lehetőségekbe.
Az alapvető kérdés adott, ami sokszor felmerült már vasútmodellezős
körökben: merre tart a hobbink??? 2015-ben, a nürnbergi
játékkiállítás után videó összeállításban taglaltuk az iparág jelenét és
jövőjét, miközben azzal szembesülünk, hogy az árak dinamikusan kúsznak az
egek felé. A gyűjtők és terepasztal építők átlagéletkora is növekszik, az
utánpótlás kérdése egyre égetőbb. Nagyon hasznos gondolatok születtek pl.
Lezlinilzen barátom honlapján is a témában. A gyártók pedig vegyes érdeklődéssel
kezelik ezt a kérdést. Holott az ő létük is erősen függ ettől. Mindenki a
maga módján igyekszik megszólítani a legfiatalabbakat. Ne feledjük, ebben a
kérdésben még méretarányfüggetlenek vagyunk, hiszen ebben a fázisban
teljesen mindegy, hogy milyen mozdony füstje csap meg (Moldova után
szabadon...).
Szóval az eszköz adott, kell egy jó kezdőkészlet az
ifjúságnak. Nyilván a H0 abból a szempontból ideális, hogy a gyerek biztos
kézzel meg tudja fogni, lehet rajta olyan részletezést hozni, ami bírja az
óvatlan kezeket, netán "kompatibilisebb" lehet egy-egy Matchbox-szal, vagy
más játékautókkal. A TT méret csupán 30%-kal kisebb, ennek köszönhetően
jobban elfér egy átlagos lakásban, szobában, viszont még értékelhető a
méretezésből adódó modellezés. Itt kell megjegyezni, hogy ma már TT-ben is
minden megvalósítható, tehát felesleges tőle tartani, a korábbi
beidegződéskre hivatkozva. És ugye ott a harmadik legelterjettebb méret, az
N-es, ami azért itthon nem nyert akkora teret, ergo a kezdőkészletek terén
sem válogathatunk olyan nagyon.
De mivel ez egy TT-s mérettel foglalkozó oldal, ezért most
inkább a középméret lehetőségeire fókuszálnék és megpróbálom felgöngyölíteni
a témát. A sokat tapasztalt fórumtárs legnagyobb problémája abból fakadt,
hogy "Pistike anyukája" megveszi-e a 150 ezres kezdőkészletet, miközben csak
30 ezret szánna rá nagy szitkozódások közepette. Mert hogy ezért a pénzért
simán megvehet egy tabletet, azzal letudja a gyerek nyavajgását. De hol
marad a kreatívitás fejlesztése, hol marad a műszaki érzék netán
kibontakoztatása és így tovább. Tehát a véleményalkotás lényege ez esetben
az volt, hogy a gyártó miért nem az olcsóbb és magyar témájú kezdőkészleti
kínálatot erősíti. Ez annyiban indíthat vitát, hogy fontos-e a kezdőnek a
magyar identitás, vagy csak az a lényeg, hogy valami szaladjon körbe a
karácsonyfa alatt. Ezt borzasztó nehéz eldönteni akkor már, amikor az ember,
a modellező, a gyűjtő jelentősen beleásta magát a magyar témába. Maradjunk
most annyiban, hogy a kezdőnek szinte mindegy, hogy milyen vasúttársaság
valós, vagy képzeletbeli modellje fut az első körpályán. Ennek
gondolatiságában haladjunk végig az elérhető, TT méretű kezdőkészleteken!
De elébb egy kis történelem.
A kezdőkészletezés már a korai időkből jelen volt a
méretünkben. Egyszerű kismozdony, pár kocsi, egy alapkör és valamilyen
vezérlő. A TT-ben elkötelezett Zeuke, majd BTTB elég sok ilyen készlettel
jelentkezett anno. Már az 1959-60-as katalógusban is találkozhattak az
akkoriak ilyen figyelemfelkeltő grafikákkal. Kezdő időkben ezek az
összeállítások teljesértékű modellekből álltak. Ez azt jelenti, hogy a
katalógusban is megtalálható mozdonyból és kocsikból rakták össze a gyárban,
mellécsomagolva egy kör-, vagy oválpályányi sínanyagot. Nem minden esetben
adtak vezérlő trafót.
A következő modellévben, 1961-ben több válogatás is bekerült
az egyre vastagodó katalógusba, így a kismozdonyos vonatok mellett a
hosszabb, személykocsis szettekből is tudott válogatni a vásárló.
Akkoriban az egész játékiparba bele volt kódolva jó néhány
politikai, társadalmi üzenet is. Ezekre manapság már nem is fogékonyak az új
nemzedékek, ezért is vannak sokkal nehezebb helyzetben a gyártók. Addig volt
jó, míg a "dolgozó" lekötötötte magát és kis családját a játék izgalmaival,
mert nem agyalt egyéb, a rendszer mibenlétét fejtegető gondolatokon. A vasút
a német emberekben is rendkívül markánsan jelen volt, ezért a
vasútmodellezés játék szintű terjesztése politikailag is támogatott tényező
volt. Mondjuk itt jön a képbe a fricska, hogy a szőke hölgy kezében látható
készlet nyugatnémet V200-asa miért is szerepelhet egy NDK-s játékgyártó
készletében... De erről már esett szó jó régen a mozdonyt
bemutató írásomban.
Szóval akkoriban lehetett foglalkozni az utódlás kérdésével,
sőt mint ahogy kint is, itthon is léteztek MHSZ modellező klubok, ahol
elkezdhették a kisebbek modellezésre való nevelését. Majd később
"szakosodhattak" és választhatták a vasútmodellezést, akár egy MAVOE szintű
gyűjtőszervezetbe tömörülve. Az persze a mai kor hozadéka, hogy ez utóbbi
egyesület mennyire is tartja fontosnak az utánpótlás kinevelését... De ez
egy másik témakör.
Aztán az 1969-es modellév után kis csend következett. A Zeuke
& Wegwerth öröksége, mint "maszek" háziipari szövetkezet ekkorra már
szertefoszlott és a vasútmodell gyártó cégnek be kellett integrálódnia az
NDK állami vállalati rendszerébe. Ekkor jött létre ugyanis a VEB Berliner TT
Bahnen, innen kezdve már kizárólagos állami irányítással és a
tervgazdálkodáshoz történő idomulással. A célok maradtak, viszont bekerült a
képbe egyfajta gazdaságossági faktor is, így születhettek meg az ún. Start
készletek.
Az 1972-es nagy katalógusban szerepelt először ez a két kis
kezdőkészlet, melyek a magyar nyelvű ismertetés szerint is "nagyon olcsó
kezdőkészletként" lettek jellemezve. És valóban azok is, hiszen ezek már
csak startos mozdonyok és "butított" kocsik. Mit is jelent ez? A piros,
Szergejre hajazó mozdony egy kéttengelyes alvázon fut, holott látszik a
forgóváz imitáció. Ennek megfelelően rövidebb is. Ugyanezt az alvázat kapta
később az LVT motorkocsi is, illetve a francia villanymozdonyt imitáló,
hasonló kezdőkészletes vonógép. Érdekes módon manapság ez a Szergej utánzat
élvez nagy közkedveltséget, sokkal kevesebb található a használt piacon,
ezért az ára is meglepően magasan jár. A kis gőzös az akkor már évek óta
kínálatban szereplő BR92-es egyszerűsített, kéttengelyes változata, ráadásul
max. 9V-os üzemre tervezve. Tehát itt már választhatott a vásárló, hogy
hálózatról üzemeltethető tarfóval, vagy két lapos elemmel meghajtható
vezérlővel irányítsa a készlet vonatát. A kocsikról csak annyi szót ejtsünk,
hogy nyomat, felirat nem volt rajtuk, általában anyagában festett műanyag
alkatrészekből készültek, még ablakfóliát sem kaptak. Az akkori fizetésekhez
és teljes értékű modellekhez képest valóban olcsók voltak. Átlagosan egy jó
mozdony árából meg lehetett kapni egy ilyen Start szettet.
További érdekessége a '72-es nagy katalógusnak, hogy ebben
szerepelt először magyar kezdőkészlet. Ami ebben az összeállításban
teljesértékű összetevőkből állt. A jól ismert 001-es Nohab, a sosemvolt
Gjm-nek titulált TTnh hűtőkocsi, az ugyancsak megkérdőjelezhető olajtartály
és egy valós alapokon nyugvó fedett teherkocsi alkotta a készletet. Az okok
egyszerűek, ezek a formák voltak akkor kínálatban, erre festették a nemzeti
megfelelőt. A valósághoz messziről hasonlító modellekkel sok gyerek
játszhatott, bár meglepő módon itthon, alig volt kapható. Nem volt lényeg a
pontos megfelelés, viszont fontos volt, hogy a KGST tagországok is megkapják
a saját vasútjukat.
1976-ot írunk, amikorra már bejáratódott a BTTB
kezdőszegmense és kialakult a kategória modulszerűen fejleszthető
termékvonala. A trafóval kiszerelt kezdőkészlet mellé további csomagokat
vásárlohattunk, így izgalmas irányba bővítve az egyhangú kezdőkört. Váltókat
és pályakiegészítőket kaphattunk külön dobozokba csomagolva. A későbbiekben
láthajuk majd, hogy ez az elgondolás csak meglehetősen hosszú idő után tért
vissza a méretben.
A '80-as évekre talán egy kicsit eltolódni látszik a
hangsúly. A méret megvetette a lábát a keleti piacokon, kialakulni látszik
egy megbízható fejlesztési rendszer, egyer több jó és játszható modell kerül
az üzletek polcára. Ne feledjük, még mindig a TT méretről beszélünk és csak
egyetlen gyártó tevékenykedik a "piacon". Tehát a BTTB ekkor egy kicsit a
minőségibb modellezésre helyezi a hangsúlyt, így lehetséges, hogy a
katalógusokból és újdonságlapokból kiszorulnak a korábbi, egyszerűsített
kezdőkészletek és egyre több, teljesértékű modellből összeállított
"ajándékcsomag" keresi az új tulajdonosát.
Vélhetően ebben benne volt egy amolyan piaci igény is, hisz
hobbyvá érett a vasútmodellezés, tehát autentikus(abb) vonatokra vágytak a
gyűjtők. Ennél a pontnál egy kicsit el is válik egymástól a kezdőkészlet és
az ajándékcsomag fogalma. Ez utóbbit erősíti pl. az 1982-es újdonságlap,
ahol csakis komolyabb összeállításokat láthatunk. Ekkortól jelentek meg a
vegyesvonati készletek is, ahol egy mozdony mellé személy- és teherkocsikat
is kaptunk.
Az 1984-es tematikus flyer, azaz termékismertető szórólap
ismét egy újabb dimenziót nyit a készletben gondolkodóknak. Nagyjából
ekkorra datálható a "butítottabb" készletes járművek visszatérése,
történetesen a milliós példányszámban gyártott BR221-es formájában. Az
eredetileg két hajtott forgóvázzal épített modellmozdony ebben az esetben
csupán egyoldali hajtást kapott, a tamponozás, feliratozás minimalizált
lett. A két, eredendően négytengelyes Reko kocsi is egyszerűsített formában
jelent meg. Majd' tíz éve így írtam erről a
mozdonyról. A dolog érdekessége, hogy ez
a piros-bézs, IC vonat csak a berlini tévétorony aljában található
ajándékboltban volt kapható. Az első képen látható 1924-es cikkszámú készlet
barna szerelvénye pedig a ritkasága miatt érdekes. Ez egy külön történet
lehet, hogy már a Zeuke időkben készültek olyan készletek, melyek soha nem
jelentek meg a katalógusban, talán export set-nek voltak titulálva és
bizonyos országok piacára szánták őket. Ezek pontos körülményeinek
felkutatása már egyre nehezebb, de talán egyszer ebből is születhet egy
összefoglaló. Az biztos, hogy az ilyen ritkább szerelvények óriási értéket
képviselnek a használt piacon, még attól is függetlenül, hogy "butított"
kezdőkészlet, vagy teljesértékű modell volt-e.
A flyer második beillesztett lapján a végeredményhez vezető
utat látjuk. A ma már retró hangulatú terepszőnyeg és a pályaelemek
válogatása segítségével jól használható lakásterepasztalt építhetünk. A
korábbi szlogen szerint egy kinyitható asztalon is megépíthető családi
szórakoztatás volt a cél, amit viszonylag kevés beruházással elérhetett egy
szorgalmasan dolgozó család.
És ezzel a választékkal szépen ki is húzta a vállalat a
végnapokig. Persze az itt illusztrált példákon kívül megannyi más
kezdőkészleti lehetőség is adódott, melyek ilyen-olyan okokból vagy nem
kerültek bele a még ma is elérhető katalógus gyűjteménybe, vagy egyszerűen
el sem jutottak a Triál által felügyelt, magyar piacra. Sőt - merem
megkockáztatni , még a német vásárló sem igazán találkozhatott vele. 1985
után nem is jelent meg kezdőkészlet a katalógusokban, aminek két oka is
lehetett. Vagy már ismert volt eléggé a belépő szint, vagy pedig az addig
legyártott készletek kifuttatásáig nem terveztek újabb festési, vagy forma
variációkat. Nem tudni, hogy milyen lenyomata volt az utolsó fél évtizedben
lezajló politikai változásoknak a szocialista nagyvállalati
tervgazdálkodásban, de tény, hogy míg a szériamodellek terén apróbb
fejlesztések tettenérhetők voltak, a készlet szortiment nem mutatta meg
magát.
Egészen így volt ez a nagy váltásig, amiután 1992-ig nem
sokat hallhattunk a berlini vállalatról. A rendszerváltás utáni, első
komolyabb katalógus a Carlo Parisel által fémjelzett időszakkal jelent meg.
Az új menedzsment szakított a szocialista vállalati formával és nagy fába
vágta a fejszéjét, ugyanis megpróbálkozott az amerikai piacra történő
nyitással.
A korábbi szokástól eltérően ekkor már angol nyelvű kiadvány
is napvilágot látott, hiszen Parisel úr nagyon szeretett volna Amerikában is
teret nyerni. Ott, ahol főleg az N-es és a H0-ás méret hóditott, pedig
eredendően a TT (Table Top) onnan származik. Aztán bele is tört a bicskája,
ezekből a nagyívű tervekből nem lett semi, hacsak a szép, fehér dobozos, új
tipográfiával kialakított, letisztult arculat. No meg azért jó pár újabb
festési variáció és kevéske komolyabb fejlesztés.
A beillesztett, 1992-es katalógus készletes lapja már ezzel
az új arculattal mutatja be a főleg amerikai piacra szánt kezdőkészleteket.
Kicsit megtévesztő lehet, hogy az 1-es számmal jelőt Spreewaldbahn készlet
valójában H0 keskeny nyomtávú, tehát csak annyi a kapcsolata a mi
méretünkhöz, hogy TT-s sínen fut. A
BR92-es gőzös mögötti tehervonati összeállítás mellett a nagy T alakú
dobozban még találhattunk egy LVT-s motorkocsi párost is, meg síneket. A
nagyon szép, DRG-s festésű BR86-os azota is a gyűjtők kedvence, mint ahogy a
legendás Karwendel set is, amiből ezután sem adtak ki ilyen szép
összeállítást (külön minden összetevője megvásárolható volt, de így egyben
nem).
Ez a kép és felhozatal zárta az újra privatizált korszak
Zeuke-Berliner TT Bahnen időszakot 1993-ban. Gyűjtői szemszögből nézve pl. a
kék Hallo Europa készlet teljességgel elérhetetlen, talán el sem készült
annak idején...
Majd elkövetkezett a Tillig korszak. A történetet már sokan
ismerhetik, ekkor volt ugyanis, hogy a pariseli sikertelenség után az öreg
Zeuke úr már nem tudott/akart mit kezdeni a céggel és megjelent egy új
szereplő, bizonyos Hans Jürgen Tillig úr, aki szépen felvásárolta a céget és
áthelyezte a gyártást a cseh határ menti Sebnitzbe.
1994-re egy teljesen átszervezett és újragondolt
szortimenttel jelentkezett, ami természetesen még egy csomó, átörökített
elemből állt, de feltett szándék volt, hogy nagyon erősen szeretné megvetni
a lábát az újraosztott és jócskán kibővült piacon. Egyet hagyott csupán
figyelmen kívül, hogy a rendszerváltást követően éppen nem a volt NDK-s
játékipar örökségének fenntartása volt a legfontosabb piaci reakció, hanem
teljesen más. Az emberek Gorenje fagyasztóládára gyűjtöttek, színes tévé
volt tervbe véve és aki netán mégis megmaradt szeretett hobbyjánál, az a
sokkal nagyobb választékot jelentő H0 méretre nyergelt át, vagy választotta
a helygazdaságosabb N-est, mivel ezek jobbára "nyugati" holmik voltak, azaz
akkoriban sokkal kedveltebbek. A TT méret a kizárólagos NDK gyártás miatt a
"nemszeretem" szoci örökség cimkéjét kapta meg, így borzastó hendikeppel
indult neki a valós piaci versenynek. Ezt a hátrányát sajnos még a mai napig
sem sikerült ledolgoznia.
KÉRJÜK SZÁLLJANAK BE - KELLEMES UTAZÁST!
 
Nehéz dolga volt Tillig úrnak. Innen nézve nem igazán tudni,
hogy mi volt akkor fontos: a komoly, fizetőképes modellezők visszahódítása,
vagy a belépők gondozása. A szettek kérdése szerintem kicsit háttérbe
szorult. A raktárkészleten még akadt pár
fehérdobozos és netán régebbi kezdőkészlet is, ezek mellé csak a képen
látható két felső szett
jelent meg, mint egyszerűsített újdonság. A harmadik összeállítást már
ismerhetjük két évről korábbról. Itt a 01247-es példázza a gazdaságossági szempontot. Festetlen kocsik, arctalan mozdony. Mindezek pár
fillérből kihozhatók voltak, bizonyos esetekben még a háromtengelyes mozdonyból is ki lehetett
spórolni a középső tengelyt. A katalógus többi oldalának áttanulmányozásából
kiderül, hogy a célkeresztben a nagyobb vásárlóerővel rendelkező, aktív
gyűjtőkör volt, akik kedvéért ekkortól kezdődtek az új konstrukciók beemelése
a régebbi, sikeres modellek mellé. Tudni illik, Tillig úr
a MaTTra nevű korábbi cége fejlesztéseit hozta egyfajta apportként az új
brand-be.
 
1996-ot írunk, az új márkanév a zömmel régi konstrukciókon
szépen fejlődik. A korábbi példákhoz hasonlóan ekkor is több kategóriába
sorolódik a készletes terület. A kezdőkészletek, azaz Start set-ek vagy
kisebb mozdonnyal, vagy alacsonyabb kidolgozottságú modellekkel operál. Ne
feledjük, hogy Berlinből rengeteg szereszámot sikerült áthordani Sebnitzbe,
tulajdonképpen nagyon sok olcsó modell volt akkoriban gyártható. A képen
látható V36-os örök darab, már 30 éve volt gyártásban, így könnyen belefért
egy alapkészletes mellékvonali összeállításba. A BR130-as Ludmilla is az
egyik legnagyobb példányszámban előállított nagy mozdony, itt két
kategóriában is képviselteti magát. A TT Hobby Set besorolás már egyfajta
tematikus válogatás volt a haladó modellezőknek, gyűjtőknek. Nyilván
kedvezőbb árért. És a lap alján láthatjuk a "hardcore" gyűjtők álmát, amikor
is különkiadású készletek is képet kapnak egy-egy éves katalógusban. Aki
ismeri a méretet, tudhatja, hogy rengeteg olyan készlet és szóló modell
létezik, amelyek nem kerültek be a katalógusokba.
A jobb oldalon pedig már körvonalazódik az a rendszer, ami a
mai napig sikeressé teszi a kezdőkészletes tematikát. Az egymásra épülő
sínkészletek révén lépésről lépésre bővíthetjük a pályánkat, ezáltal is jól
belebonyolódva a TT-s vasútmodellezés világába. Fontos adalék, hogy ebben az
időben került be igazán a köztudatba a Pilz Elite sínrendszer TT-s
szortimentje is, hiszen Tillig úr a gombás céget is bevásárolta a
portfolióba. Viszont ekkor még, szigorúan gazdaságossági megfontolásból, a
készletek a régi, úgy nevezett standard sínkészletet haználták, ami nem más,
mint a még ma is ismert kalapsín.
 
1997-ben ez a kis négylapos jelent meg a teljesen átgondolt
beléptető szisztéma népszerűsítésére. Ekkor még továbbra is a hagyományos, U
profilos sínrendszer került be a készletekbe, de jelentősen bővült az
egyszerűsített gördülőállomány választék. A kis BR81-es könnyített
rudazattal, a T334-es cseh tolatós dízel pedig csak két tengellyel jelent
meg. A kocsikon alig volt tamponnyomás és rendszerint anyagában színezett
műanyagból készültek.
 
Egy felettébb érdekes építőkocka elven működő rendszert
találtak ki, ahol modulszerűen lehetett bővíteni a belépő terepasztalt.
Tudomásom szerint ez az elképzelés nem valósult meg, mert sehol nem láttam
ilyen terep elemeket. Aztán persze lehet, hogy létezik valahol, aki tud
róla, kérem küldjön képeket, információkat!
És ez a lendület ettől kezdve hajtotta tovább az újabb
belépők bevonzását...
1998-ban az éves katalógusban már ott volt a beszálló
készletek élén az új fejlesztésű BR219-es, ami a balul sikerült, még bttb-s
kísérletek egyik legelső revíziója volt. Az azóta is sikeres Eas-kocsik
válogatásával adták ezt a készletet, már I profilos modellsínnel. A BR81-es
szett újabb variációja volt a másik újdonság és ehhez kapcsolódott a
hagyományos sínkészletre épülő bővítő rendszer is.
Mint ahogy más méretekben is, itt is lehetőség volt a
szisztematikus növekedésre.
Elérkeztünk az ezredfordulóhoz. A 2000-es éves nagykatalógus
több oldalon keresztül kínálja a kezdőkészletes újdonságokat.
Sosem látott mozdony- és kocsiválaszték, a szivárvány összes
színében. Ekkortájt az a szándék erősödött, hogy a legifjabbak bevonására
ez a harsogó, az eredetitől kicsit jobban elütő színvilág a legjobb
eszköz. Ebből is látszik, hogy a nemzeti beazonosíthatósággal szemben inkább
a "piros mozdony, kék kocsi" szemet gyönyörködtető összeállítása csábítsa a
frissen érkezőket.
Az új Start plecsni is messziről hirdette ezeknek a
készleteknek és külön csomagolt járműveknek a hovatartozását. Természetesen
mindez az árcetlin is tapasztalható volt. Ebből kifolyólag ezek a startos
modellek nem minden esetben a fiatalokat célozták, hanem azon újrakezdőket
is, akik nem szerettek volna túl sok pénzt áldozni erre a hobbyra.
És a számomra rejtélyes Baukasten rendszer itt is
visszaköszön, már sokkal szuggesztívebb csomagolással.
DIGITÁLIS KEZDŐKÉSZLETEK!
Egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk 2002-től. Ezekben az években
jelent meg az első digitális készlet a Tillig kínálatában.
 
A 01200-ás készlettel elindult tehát a digitális belépő szint
a gyártónál. Ez persze nem azt jelenti, hogy az analóg készletek kora
lejárt, sőt. Inkább egy újabb vásárlói kör bevonása volt a cél. Tudvalevő,
hogy ezen időtájt a Tillig megpróbálta jelentősen növelni az akciórádiuszát,
ezért az éves nagykatalógusba beemelte az akkor elérhető, legtöbb, külső
gyártású TT modellterméket. Így jelenhetett meg a Jago/Jatt, Pmt és más
kisebb gyártók között az addig TT-vel nem foglalkozó Roco is a teljes
szortimentben. A mai napig is sikernek számító Ludmilla a maga egzakt
méretezésével, korszerű műszaki megoldásaival az egyik alapját képezhette az
első digitális készleteknek. A pontos okokon most nem ragadunk le, hogy
kinek, miért volt jó 2000 után ez a "házasság", de egy biztos, a Roco elég
gyorsan bekerült a köztudatba a nagy TT-s információs csatornák által. Ezek
a "közös gyerekek" olyannyira jól sikerültek, hogy a Roco ma is kínál
digitális kezdőkészletet ezzel a mozdonnyal. Viszont ez az akkori
együttműködés több más szempontból is tanulságos volt. A Tillignek volt
sínje, voltak járművei, viszont nem volt digitális elektronikája. A mai
napig nem gyárt digitális komponenst, tehát ez az első lépés meg is
határozta az utóbbi évtizedek ilyetén próbálkozásainak kimenetelét.
Akkoriban a Roco ügyesen piacra lépett a teljesen újszerű LokMaus
rendszerrel, ami a lényegi szolgáltatásokban hozta az elvárásokat, arra pont
jó volt, hogy megismerkedjen a digitális világgal a vásárló. Hangsúlyozni
kell, hogy ez a kategória nem a legfiatalabbak bevonzása érdekében, hanem a
haladók körének bővítése céljából erősödött. A "kicsiknek" ott a Start
program, újabb járművekkel.
Ismét eltelik két év és bebizonyosodni látszik, hogy a
digitális világ tele van útvesztőkkel. A Roco csak a központot és a vezérlőt
szállította, a mozdonyokba rakandó dekóderek terén nem születik konszenzus.
Hiszen a Roco is vagy Zimo, vagy Esu elektronikákkal operál, így a Tillignek
is keresni kellett egy lehetőség szerint, teljes rendszert szállító céget.
Miközben persze egy újabb vonal is megindul, a hangos mozdonyok korszaka.
Így 2004-ben a Roco kivonul a digitális szettekből, de a mozdonyai maradnak
a kínálatban "tilligesítve" és érkezik a Lenz Digital Plus, a kifejezetten a
Tillig egységesített mozdonyelektronikára épített TE1-es dekóderrel
egyetemben. A katalóguslap tanúsága szerint a hangos oldal pedig az Esu
Loksound dekóderét kapja (ahogy ma is), mivel ez a gyártó tűnik a
legmegbízhatóbbnak hangdekóderek terén.
Mindeközben pedig a Lenz az, aki hozza magával a digitális
kezdőkészletekhez csomagolt, egyedi arculatú vezérlőpultját.
Az analóg kezdőkészletek terén is újításokra figyelhettünk
fel 2004-ben. Olyan sokszínűvé vált a kezdőkészletezés, hogy a katalógusban
jelezni kellett: a szettek tartalma időről, időre változhat, érdemes
érdeklődni a kereskedőnél. Tehát már-már a bőség zavara fogadhatott
bennünket, amit egy további variációs lehetőség is fűszerezett. Ekkor
debütált az új, ágyazatos sínrendszer, leánykori nevén a Bettungsgleis. Ezek
a készletek a teljesértékű járműösszeállítások mellett ilyen sínanyagból is
engedtek építkezni.
Az ágyazatos sín lényege, hogy a talpfarács egy ágyazatkő
imitáció alapba van fröccsöntve, attól nem elválasztható (mint a H0 Roco
Geoline), de a japán Kato cégtől licenszben megvásárolt Unijoiner
papucsrendszerrel egy rendkívül jól játszható és strapabíró konstrukciót
képez. Mindig is kényes terület volt a szőnyegvasutazás. Amikor az egyszerű,
talpfás pályát a szőnyegen építettük meg, majd a rajta futtatott járművek a
cica-, kutyaszőrtől a mindenféle szöszökig, mindent összeszedett, jelentősen
lerövidítve az élettartamot. Tekintettel arra, hogy a kis elektromechanikus
járműveink jelentős része olajozott, vagy zsírozott, így a pályára lejutó
olajfilm nagyon könnyen felhozza a hozzá közel eső szennyeződést. A japán
tervezők egyrészt az ott jellemző kis lakásalapterület okán is, nomeg a fent
említettek miatt is kitalálták ezt a nagyszerű rendszert, ami nagyon könnyen
és sérülés mentesen összeépíthető, majd a játék után szétbontható.
Önmagában sajnos nem olcsó az ágyazatos rendszer, de azáltal,
hogy fél centivel magasabban futnak a modellek, mint egy hagyományos
modellsínnél, a szennyeződés mértéke is csökkenthető, azaz hosszú távon
mindenképp gazdaságosabb játékmegoldás.
Annyira bevált, hogy a megjelenése óta egyre több
kezdőkészletbe került a minimális oválpálya, sőt komplett terepasztalok is
épülnek ilyen, ágyazatos sínkészletből.
A 2006-os
katalógusban már-már elmehettünk a favonat kategóriába akkor, amikor a
képeken a fa építőkockás környezetben láthatjuk a színes kezdőkészletet,
természetesen a gyerekbarát ágyazatos pályán. És nézzük csak, milyen további
trükkökkel színesíthetjük az első vasútunkat!
A figyelmes katalógusszemlélők a cikkszámozás misztikumában
is jártasak lehetnek, hiszen hamar észrevehető, hogy a 014xx számozás az
analóg készleteket, míg a 012xx a digitálisakat jelöli.
MINDENT BELE CSOMAGOK
Kicsit visszaugorva az időben, 2005-ben igazi áttörést
figyelhettünk meg. Ekkor jelentek meg az ún. Mega Starts Set-ek, azaz a
mindent bele csomagok.
A mai áron, nagyjából 180 ezer forintos készletekben
láthatóan sok minden bekerült. Volt DR-es, DB-s összeállítás, majd később
gőzmozdonyos készlet is. Az ágyazatos sínből álló pálya már nagy, 2,2 x 1,3
m-es területet fedett le és kaptunk mellé terepanyagot, elektromos
kiegészítőket, egyszóval mindent, ami kellhet egy induló terepasztalhoz.
A jó szerivel csak cipelhető, kocka alakú dobozokban
mindenféle érdekességek voltak. Itt pl. az egyik készletben Noch
kiegészítőket találunk.
A termékvonal sikeresnek bizonyult, mert évről, évre más
összeállítások láttak napvilágot. Néhány hazai TT-s modellező is boldog
tulajdonosa lehet ezeknek a tipukusan német készleteknek.
De ugye ezek az összeállítások a haladóknak, idősebbeknek
szóltak, emellett a legkisebbekre fordított figyelem sem lankadt.
2006 magasságában már külön figyelmet vívott ki magának a
Tillig Start program. Tematizált flyerek, szórólapok, füzetek jelentek meg
csak a belépő szint bemutatásával.
 
Dolgoztak a fotóstúdiók és megannyi Kisjóska lett lencsevégre
kapva a tenyérbe ültetett TT-s járművekkel. Kérdés, hogy közülük hány maradt
gyűjtő is a területen... De jelentős erővel haladt az utánpótlás
becsábítása. Ne feledjük, tíz évvel ezelőtt járunk, a számítógép és a
televízió már a nappaliban, az "okosvilág" éppen csönget az ajtón, tehát
erős a harc.
De mi bizakodtunk akkor is, ezért figyelmünket továbbra is a
frissülő felhozatalra szenteljük.
A fenti kis katalógusban láttuk először a kategória
formaújdonságát, a 01414-es modern tehervonati készletet. Itt debütált a kis
Tillinchen, azaz a háromtengelyes, kis piros dizelgép. A hajtása a korábbi
T334-esből ered, amiben a jól ismert "kocka" motor dolgozott. A kasztnit a
BR101-es villanymozdony orr szerszámbetéteinek felhasználásával
fröccsöntötték. A későbbiek során ebből a kismozdonyból több színvariáció is
kerekedett, melyeket az utánuk kapcsolt kocsikészlet is lekövetett. Itt
beszélhetünk először igazán a Freelance, azaz fantáziamodell jelzőről. Egy
olyan mozdony, ami egyértelműen egy nemlétezőt mintáz. Később ez a
megnevezés a teljesértékű szegmensben is megjelent, de inkább megmaradt a
kezdőkészletekben, nehogy valaki mégis véresen komolyan gondoljon egy ilyen
"összvér" járművet.
És ha már a T334-es. Megfigyelhető, hogy ez a kismozdony, az
egyszerűsége és olcsósága okán szinte minden érában bent maradt a Start
programban. Olyannyira, hogy 2008-ban az egyre inkább visszahódítandó,
kelet-európai piac országai is külön figyelmet kaptak a gyártótól: sorra
jelentek meg a nemzeti vasúttársaságok színeiben a kis kezdőkészletek.
Így vehettük kezünkbe a 01421-es cikkszámú MÁV készletet egy
M33-as kódnevű fantázia tolatóssal. Igen, ez is fantáziamozdony a maga
módján, hiszen a konstrukció bátran elmenne M32-es Gokartnak, mégis a gyártó
eggyel feljebb számozta a kis gépet. A mellékelt kocsik szépen
tamponozottak, ágyazatos sín járt a készlethez és ismét egy újabb csavar, a
menetszabályzó ezúttal Mehano gyártmány. Úgy látszik, még mindig nem tudott
a Tillig egy saját, jól használható trafót készíteni az igények
kiszolgálásra.
A csomagolásból kibontott szerelvény így néz ki a gyári
fotón. Az ágyazatos sín persze már kicsit másabb kivitelben került az
üzletekbe.
Sajnos ez a készlet nagyon hamar kifogyott a kínálatból és el
kellett telnie pár évnek, hogy újra felkerüljünk a célországok közé.
A 2009-es év emellett egy másik érdekességgel szolgált:
A korábbi Mehano analóg vezérlő kikerült a készletekből és
meglepő módon egy vetélytárs lépett be, rövid házasságra. A Piko ugyebár
2006-ban kezdte meg a TT méretű termékvonal fejlesztését a Taurusszal és a
vele párhuzamosan alakuló ER20, azaz Herkules mozdonnyal. Mivel
kezdőkészletnek sokkal ideálisabb egy szinte monoblokk dízelgép, mintsem egy
letörhető áramszedőkkel szerelt villanymozdony, így a kedvező árképzés
reményében ez az összeállítás született meg. Kérdés, hogy miért volt szükség
erre az együttműködésre, hiszen a Tillignek volt készletezhető
dízelmozdonya, a piros, vagy kék egyszerűsített festésű V180-as személyéban.
Logikusnak az tűnhet, hogy mivel az analóg vezérlőre szükség volt, a Mehano
ekkortájt válsággal küzdött (azóta bekerült a Lemke csoportba), ezért a Piko
részéről egyfajta kapcsolt áruként jött a mozdony. Gyűjtői szempontból
mindenképp érdekes stáció, ami nem volt hosszú életű...
Mindemellé időközben kicsit meg is zakkant a világ pénzügyi stabilitása, 2009-2010-re a
modellipart is elérte a krízis. Érezhetően máshova helyeződtek a hangsúlyok,
elkezdődött az iparág nagy átrendeződése. Voltak, akik kihullottak a
mezőnyből, voltak fejlesztések, amik csak a fióknak készültek és ekkor
kiderült, hogy kik is az igazán erősek. Kik tudtak talpon maradni?
 
Szerencsére a Tillig fenn tudott maradni. Érkezett egy új
menedzsment, Hans Jürgen Tillig úr nyugdíjba vonult, a tulajdonrésze
lecsökkent és új lendületet vett a középméret legnagyobb gyártója. Nyilván
itt is át kellett értelmezni a prioritásokat és meg kellett találni azt a
vásárlói kört, akik hajlandók is költeni e folyamatosan dráguló hobbyra. A Start program megmaradt a készlet
kínálat megszokott szintjén, főként a formaújdonságok bővültek, viszont nem maradtunk újdonság nélkül
a szegmensben sem. Az
ágyazatos sínnel csomagolt kezdőszettek bővíthetősége kapott teret 2010-ben.
A 01833-as kiegészítő dobozból két váltóval, állomási vágányokkal és a nyílt
vonal toldására alkalmas elemekkel bővíthettük az addigi, sima 70x85 cm-es
alapoválunkat, azaz a "dilikört". Ami az ezt követő években tovább
bővült 2., 3. kiegészítő készlettel, elektromos váltóállító csomaggal és így
tovább...
AZ ÚJ BELÉPŐKÉSZLET
 
Egy esztendővel később, 2011-ben már ez a kép fogadott
bennünket az éves katalógus kezdőkészletes fejezetének elején.
Kézzelfoghatóvá vált a bővítőkészlet, megízlelhettük a nagyobb pályában
rejlő játékélményt. És nem utolsó sorban megismerkedhettünk a belépő szint
új arcával, a dízel TRAXX-os tehervonati összeállítással. Ez a fejlesztés
aztán több évre megalapozta a kis-közepes belépőkészletek tartalmát. Az
elgondolás szerint a vásárló közönség a T334-eseknél egy kicsivel komolyabb
összeállításra vágyott, ezért az akkor debütáló BR186-os, TRAXX2-es
villanymozdony szerszámainak felhasználásával létrejött egy dízel változat.
A németeknél ez is létező mozdony, de a modellváltozatát erősen
minimalizálták, a kasztni le lett egyszerűsítve, hogy könnyebben és
olcsóbban fröccsönthető legyen.
A mozdony belseje viszont a teljesértékű, magasabb
kategóriájú modellé volt, így digitalizálható és adott esetben tovább
fejleszthető is volt
A teljes készlet így állt össze, annak idején készült róla
bemutató az Indóházban is. Az érdekessége egy további újdonság volt. Ekkor
jelent meg ugyanis a Tillig saját gyártású kézivezérlője.
Ez a PWM rendszerű, tehát az impulzus szélességet moduláló
rendszeren alapuló eletronikus vezérlő egy nagyon egyszerű áramkör, maximum
500 mA áramot ad le, ami az esetünkben max. 2 vonat mozgatását teheti
lehetővé. Ez nem is baj, hiszen csak egy szerelvény tud mozogni az
alappályán. A PWM jelentősége abban rejlik, hogy a 12V-os feszültséget nem
0-12 V közötti szabályzott tartományban adja le, hanem négyszögjelek
formájában, aminek a sűrűségét változtatja, tehát a sebesség növeléséhez ez
a sűrűség nő és ezt reagálja le az analóg modell. Ezáltal sokkal finomabb
lassúmenet érhető el még régi motorok esetében is.
Ettől a készlettől kezdve ilyen vezérlőket kaphattunk minden
startos csomaghoz.
Ezeknek az Einsteiger, vagy beszálló készleteknek további
előnye volt, hogy a csomagban kaptunk egy sebnitzi múzeumi belépőt a Tillig
Galériába, illetve egy 10 eurós kupont is magunknak tudhattunk, aminek
kiegészítésével megvásárolhattuk a korábban említett ágyazatos sínkészet
bővítő csomagot. Nagyjából egy 20%-os támogatást kaptunk ehhez a gyártótól.
Az egész csomag az indulásnál kb. 30 ezer ft-ba került
itthon.
MINDEKÖZBEN A DIGITÁLIS VILÁGBAN
Digitális fronton a kezdeti Roco készlet után ugye a Lenz
lépett be mint digitális összetevő, majd tovább élénkítve a palettát, az ESU
(vagy más nevén Bachmann Dynamis) jelent meg a vezérlés terén.
A 2009-es katalógus hozta a 01204-es, 01206-os
összeállításokat, amiben ezzel az infrás szabályzóval találkozhattunk. A
soktudású központ elég barátságosnak tűnt, az ár érték arány mindenképp
kedvező volt ebben az esetben is. De sajnos ez az irány sem lehetett hosszú
életű, mert a 2012-13-as éves nagykatalógusban már kisebb csend fedte a
digitális készletek paramétereit, így nem kaphattunk akkor pontos képet az
elérhető vezérlőkről. Gondolom, ami még raktáron volt a korábbiból, azt
mihamarabb tolták kifele a boltokba.
Mondhatni, hogy a figyelem ismét az analóg nagy készletekre
terelődött?
2011-ben például ilyen analóg éves készletet rendelhettünk
meg március végéig. Majd a következő években más nagy gőzösökkel bővült ez a
kínálat. Természetesen ezekben már a saját fejlesztésű analóg vezérlő kapot
helyet.
Aztán a digitális szegmensben végre történni látszott valami.
A 2013-14-es évre kiadott katalógusban egy visszatérőt, a
Lenz céget köszönthettük újra. A minimalizált kézivezérlővel ellátott
központ az egykori Roco Lokmausra hajazott, úgy látszik, cél volt ez az
egyszerűbb digitális beléptetés. Végül is a kezdő céloknak maximálisan
megfelel.
És szép lassan elérünk a saga végére, hiszen már a 2015-16-os
éveket érintjük, ahol gyakorlatilag egy kisebb átrendeződés tanúi lehetünk.
A korábbi, kismozdonyos készletek szép lassan kikoptak a
kínálatból, az utóbbi két évben inkább a 01440-es T334-eses alapszett volt
az induló összeállítás.
Ez a csomag manapság rendelhető az üzletekben, most ez kerül
30 ezer ft-ba, ami a gyártó áremeléseit is bizonyítja. Visszatértek a
jelöletlen kocsik, a mozdonykán is csupán egy kis tábla díszeleg.
Alacsonyabb kivitelezési szint, magasabb árért. Szomorkodhatunk, de csak
ebben a szűk szegmensben. Mert hogy egy kicsit feljebb öröm is érhet
bennünket.
A 2015-ös modellévben megjelenik a 01438-as, MÁV kezdőkészlet
a fent taglalt kiegészítőkkel és két, tulajdonképpen teljesértékű
teherkocsival. A készlet érdekessége a MÁV 480-asokéra hasonlító
színvilágban megjelenő dízelmozdony, ami pár tájékozatlanabb modellezőnél
kiütötte a biztosítékot, de ha úgy megyünk neki a dolognak, hogy ez is egy
"Freelance", azaz fantázia modell, akkor semmi kivetni való nincs benne.
A manapság már inkább 40 ezer forint körül elérhető belépő
készlet a 2011-ben debütált, bemutatkozó összeállításnak megfelelő
beltartalommal kapható, ráadásul a mellékelt kocsik a korábban kiadottaktól
eltérő számozást kaptak, így a komoly gyűjtőknek is tétel lehetett egy ilyen
készlet. Sőt, mi több, a készlet egyes összetevői remek cserealapként is
beváltak. A 01438-as készletről
ITT LEHET
bővebben olvasni.
A fantázia modellezés adaléka, hogy ezekre a formákra,
összeállításokra bármilyen színtervet ráhúzhat a gyártó. Ennek megfelelően
léteznek pl. keletnémet színezésű, egyértelműen modern mozdonyok és kocsik,
vagy akár fordítva. Többrétű ez a dolog, nem elsősorban a friss kezdők,
hanem egyfajta nosztalgia, vagy szakmai érdekesség is szerepet játszhat. Ha
a piac befogadja, akkor van értelme ezeknek is.
CSÚCSPONT
Jelen összefoglaló végkifejletéhez értünk, a bennünket is
érintő, új digitális kezdőkészletekhez.
Ennek egyik apropója, hogy a gyártó, tehát a Tillig ismét
váltani kényszerült a digitális összetevők beszállítója terén.
Ez a kis kék csoda nem más, mint az Uhlenbrock német cég
Daisy II. elnevezésű, kézivezérlős, digitális központja. Korábban szó esett
róla, hogy a Tillig folyamatosan kereste a megfelelő dekódergyártót, illetve
a hosszabb távon is biztonsággal beilleszthető központot a készleteihez, a
digitális termékvonalába. A sok példából kiderült, hogy rengeteg aspiráns
fordult meg a sebnitzi tárgyalókban. A teljesség igénye nélkül felsorolható
a Roco, Esu, Tams, Tran (CT Electronic), Lenz, Uhlenbrock, mint gyártók.
Sajnos akadtak zsákutcák is, egyaránt modell oldali fejlesztében, illetve
dekóder területen is. Elég, ha a Tams - Tillig BR189 bukdácsoló
próbálkozásit nézzük. Voltaképpen egy sziget alakult ki, ahol csak egy
bizonyos dekóder volt használható, egy bizonyos mozdonymodellhez. A piac
döntött, hogy ez nem igazán járható út.
Másfelől pedig azt is látnunk kell, hogy a német elektronikai
gyártók drágák. A helyben készülő összetevők több lépcsőn is magas árakat
generálnak, viszont a távolkeleti beszállítás mára nagyon bizonytalanná
vált. Még a minőség tartható, de az ottani árak is kezdik elérni az európai
szintet, így már nem éri meg pl. kínai beszállítót fenntartani.
Az Uhlenbrock tradícionális német vállalkozás, mindig is egy
komolyabb szintű digitális modellvasútazás kiszolgálására fejlesztett, sőt
sokáig egyedüli LocoNet rendszerhasználó is volt. Ezt a területet majd a
soron következő írásban boncolgatom, addig is elég annyi hozzá, hogy talán
egy megfelelő piaci helyzetben éppen a Daisy II-es kompaktsága volt az, ami
több gyártót is érdeklődővé tett és meglepő módon a Tillig mellett az
A.C.M.E. és az egyes méretarányban tevékenykedő KM1-is ezt az alapközpontot
használja a digitális készleteihez. Persze más festéssel, feliratozásal.
Itt, az esetünkben az Uhlenbrock Daisy beazonosíthatóság megmaradt. Akárcsak
a kínálatban megtalálható dekódereknél is, ahol csupán egy másik cikkszámot
és tilliges leírást is mellékel a gyártó.
A 2015-ös tavaszi újdonság katalógus széles kínálatban
vonultatja fel az új partner leginkább használható építőkockáit, beleértve
az új vezérlőt is. Mindez azért fontos, mert a LocoNet rendszer alapjaiban
tér el a korábban megszokott digitális központok és kiegészítők
"kommunikációs nyelvezetétől", magyarán azok és ezek nem kompatibilisek.
Mondhatjuk, ilyen a piacgazdálkodás, ha új kell, cserélj le mindent! E sorok
írója a modulozásban is tevékenykedik, ahol az amerikai Digitrax rendszerből
kifejlődött LocoNet alapú hálózat működik, ezért önmaga a protokoll váltás
nem idegen, sőt üdvözlendő, viszont azok, akik a Roco MultiMaus szinten
"digitalizálódtak", kevésbé tudnak azonosulni egy újabb, vagy inkább másabb
nyelvezettel. Nekik legyen szólva, hogy az Uhlenbrock felismerte ezt a
helyzetet és kapható külön "átfordító" elektronika is, amivel akár a már
meglévő vezérlővel is használható egy ilyen központ. Hangsúlyozni kell, hogy
mindez nem érinti a dekóder kínálatot, hiszen azok a DCC szabvány szerint,
az itthon elérhető központok, szinte mindegyikével együtt tudnak működni.
Az éves nagykatalógusban is, meg a szaküzletek polcain is
szemügyre vehetjük a digitális szegmens, főként a két a német oldal
kiszolgálására összeállított készleteket, immáron az új központtal.
Az újdonságfüzetben illusztrált, még csak montázsolt fotókon,
a dízeles szekciót már gőzös vontatta, mellékvonali szerelvények követik,
ugyancsak a digitális élvezetek kielégítésére.
És aztán lapoztunk egyet és elakadt a lélegzetünk:
Talán természetes, hogy a katalógus 61. oldalán egy
tetszetős, DR-es összeállítást látunk a nagyon is jól sikerült BR118-assal
és az ugyancsak sláger Eas kocsikkal. Melyek mellett ott a DIGITAL logó,
amiből egy komplett digitális szettre következtethetünk, sőt a leírásból
kiderül, hogy mindez hangos mozdonnyal, tehát a vonógépben hangdekóder van!
Aztán lejjebb sandítva meglátjuk az egy éve debütált narancs
Nohabunkat, ugyanebben a konstrukcióban, tehát hangos, digitális,
hármokocsis készlettel. De figyeljünk az árra is! 499 euró. Azta mindenit!
Az első reakciók nyomban elhangzottak: ugyan ki fogja ezeket 150 ezerért megvenni,
miközben az analóg mozdony 40-45 ezres ára is már kedélyborzoló tud lenni.
Akkoriban nem általlottam megemlíteni a Tillig kereskedelmi vezetőjének,
hogy biztosan jól gondolták ezt, egy ilyen kivéreztetett piacra? Széttárta a
kezét és annyit mondot, hogy majd meglátjuk...
Nos a csomag itt van a fotóasztalon és megláttuk. Érdekes
adalék, hogy az idei (2016-ot írunk), nürnbergi vásáron elhallottam olyan
infókat, hogy a készlet a németeknél is sikeres és a magyar vásárlók is
vették karácsony előtt.
Miközben a hazai egyik fórumon már-már ádáz vita kerekedett
abból - erre utaltam a cikk elején -, hogy ez a készlet ugyan mennyire
hozhatja meg "Pistike anyukájának" kedvét, hogy a gyerek belekezdjen a TT
méretű vasútmodellezésbe, a gyűjtők körében bizony kedvelt összeállítássá
vált az időközben áremelkedésen is átesett készlet. Nyilván, ha csak abból a
szemszögből nézzük, hogy magyar kezdőszett, akkor természetes, hogy nem ez
lesz az első választás. De ha azt nézzük, hogy mennyi minden egyéb (és nem
utolsó sorban magyar is!) készlet alkotja a méret belépő kategóriájának
történelmét, akkor kijelenthető, hogy nem reménytelen a helyzet. Máskülönben
pedig érdemes végigszámolni, hogy mit is tartalmaz a doboz, ezért a pénzért.
Nyilván kevés olyan vasútmodellező van, aki egyszerre szerzi be az
állományának nagy részét, ezért is idegenkednek sokan egy ilyen komplex
összeállítástól. Igen, ezt be kell látni, hogy a német piaci gondolkodás még
nagyon messze van a magyar fogyasztói berendezkedéstől. Vagy fordítva...
Azért enyhítendő ezt az ellentmondást és feszültséget, sajnos
be kell látni, hogy a vasútmodellezés nem olcsó hobby. Akárhogyan is nézzük.
A nagy cégeknek borzasztó összetett az árképzése, amiben minden létező
tételnek meg kell jelennie, míg egy kisebb üzem, manufaktúra inkább hajlamos
egyfajta önkizsákmányolásra, ami a rugalmasabb és vásárlóbarátabb árak felé
is terelheti az eredményt.
Egy a lényeg: ha ma valaki úgy dönt, még Pistike anyukája is,
akkor nyugodt szívvel tud olyan készletet vásárolni még TT méretben is (az
esetleges ártöbblet kompenzálódik a kisebb helyigénnyel), amivel a gyerek
eredményesen bele tud kezdeni a vasútmodellezésbe. És mi is itt pontosan az
eredmény? A gyártó és a kereskedő - no meg a többi gyűjtő - ideális álma: a
kezdőkészletesből idővel aktív gyűjtő, vasútmodell-barát és kitartó vásárló
lesz, azaz fennmaradhat a hobby tárgya, a vasútmodellezés.
Záró információként még annyit, hogy a készletes felsorolás
elején még sokat emlegettem a Roco összeállításait, melyek természetesen a
mai napig kaphatók a gyártó kínálatából, sőt évről, évre fejlődik, hiszen a
lassan bővülő teherkocsi palettából bekerülnek azokba is bőséggel, sőt a
digitális központ is időről időre változik, lekövetve a gyártó által kínált
trendet. De mivel a Roco készleteibe eleddig sehogy nem tudott bekerülni
sínkészlet, mely tényt vastag betűvel is jelzik a lapban, így azokat a
nulláról kezdők szempontjából nem tekinthetjük teljesértékű megoldásnak.
Mindamellett fenntartva, hogy a műszaki beltartalom továbbra is magas
színvonalú.
A történetünk végére kiteljesedő 01212-es MÁV digitális
kezdőkészletről a következő oldalon
állítok össze egy bőségesebb ismeretetőt, ami az oldal adottságai révén
kicsit túlnyúlhat az Indóházban megjelent kereteken.
Addig is zárom az összefoglalót ezzel képpel, amit Bencze
Zoli barátom modulszakaszán fényképeztem.
A cikkben szereplő katalógusképeket a TT-s berkekben jól ismert
lengyel gyűjtőoldalról használtam fel, illetve az internet bugyraiból
halásztam elő. A beállított és termékismertető fotókat pedig saját
műtermemben fényképeztem.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet!
Tóth Gábor
|
