BR106 / V60 Infraleuna Lok 174 Tillig/Jatt kat.sz.: 96137
Bevallom őszintén, hogy nagyon rég óta terv, hogy bekerüljön a gyűjteménybe egy V60-as. Mivel a Tillig a JATT-tal karöltve számos variációban kínálja ezt a helyes kismozdonyt, ezért van miből válogatni, de sajnos itthon nincs a kereskedelemben, mert félnek tőle. Miért is? Mert egyrészt nem magyar gép, nincs is magyar megfelelője, illetve hát a gyártó jóvoltából meglehetősen drága is. Erre rátesz a német e-bay-es piac is, ahol bizony 100 eurótól egészen 250-ig mindenféle liciteredmény megtalálható. Holott gyakori modellről van szó...
Aztán adódott a lehetőség és egy kedves klubtársamtól megvásárolhattam, a fent említett árszint alatt. Ezért cserébe viszont azt kaptam, hogy nem az autentikus, sorozatgéppel nyitottam ebben a típusban, hanem egy magánvasúti, Ep 5-ös modell tulajdonosa lehettem, illetve kicsit kaotikus a mozdony doboza, azaz nem a saját göngyölegében érkezett.
No de spongyát rá, hiszen a modell makulátlan.
A V60 / BR106 sorozatok eredete az 50-es évekre nyúlik vissza. A DR akkori, tolató-típusprogramjának középkategóriás géposztályát célozták meg. 1955-re elkészült a 650 LE-re tervezett gép és hajtása. Természetesen a babelsbergi Karl Marx mozdonygyár készítette és sorozatvariánsai a 104-től a 107-es típusjelölésig terjedtek. Ez utóbbi számozás a szélesnyomtávú üzemre utal.
1970. január 1-től viselik a BR106-os sorozatjelölést. Az összes változatot figyelembe véve 2256 db. mozdony készült a két babelsbergi és a hennigsdorfi üzemekben.
A szóban forgó modell eredetijeként szolgáló Werklok, azaz ipari mozdony, Németország egykori és ma is üzemelő vegyipari központjában, Leuna-ban dolgozik. Az Infraleuna a teljes vegyipari központ infrastruktúrájának tulajdonosa és üzemeletetője. Így a szükségszerű ipari vasúthálózaton működő gépek is az ő fennhatósága alá tartoznak. Jelen lokomotív a 174-ik a sorban, ami nem azt jelenti, hogy előtte 173 db. V60-as van, hanem sok féle, egykori keletnémet mozdony szolgál még rajta kívül az üzemi területen.
Az ipari vasútról EZT A VIDEÓT érdemes megnézni.
Az Infraleuna égisze alatt üzemelő Anschlussbahn egyszerű logója minden mozdonyon szerepel. Jelen esetben talán jó hír, hogy az egykori BR106-os gép eredeti, okker-narancs színezése megmaradt, ezáltal is képet alkotva az eredeti összhangról. A modell 1995-ben debütált a JATT újdonságai közt. Igaz, hogy akkor még csak nagyvasúti fotókkal, de mindenképp ígéretes volt a TT-s piacon egy új gyártó, új prototípussal. A német újraegyesítést követő vergődések, majd a Tillig piacösszeolvasztásának hatására a JATT is beadta a derekát és a 2002-es, nagy Tillig katalógusban már benne volt az akkori, három festési variáns.
Az eredeti, V60.12-es sorozat modellezéséről van szó. Sajnos nem találtam a neten ide vonatkozó leltárt, miszerint ez a 174-es mozdony, vajon milyen számozást viselt eredetileg.
Tudomásom szerint a Tillig nem változtatott a szerszámon, így a precíz kidolgozás végig jelen van a JATT/Tillig fémjelezte időszakokon. A katalógus szerint már igen sok variációt jelentettek meg, viszont érdekesség, hogy a "kistillignek" becézett Sebnitz-i manufaktúra az idén jött ki a nullszériás mozdonnyal, amin apróbb eltérések láthatók. Többek között a képen látható géptérajtók terén is voltak változtatások.
De térjünk vissza jelen modellünkre. Az ötödik korszaknak megfelelő piktogrammok nagyon szépen láthatók és értelmezhetők a mozdonyon. A furatokba itt is a felszerelhető alkatrészek, kapaszkodók kerülnek, amelyek a JATT-tól örökölve, mind fémből készülnek.
Sokat nem lehet hibázni a feliratokon, bár a fehár sáv szórása lehetne egy kicsit pontosabb is...
Egy motor, dízelhidraulikus erőátvitellel hajtja meg a közlőrudazattal összekötött, négy, apró kereket. A max 80 km/h-ás végsebességhez ez a megoldás megfelelő. A lendítőkerekes kiegészítést már ismerhetjük a V36-osokról, illetve a kisebb tolatógépekről. A féktuskók, csővezetékek és a futómű körüli szerelvények szépen öntött műanyagból vannak.
A több, mint 10 éves konstrukció hátránya, hogy az elektronika nem egészen naprakész. Már egy ennél jóval kisebb modellben is megoldott a különböző fényű világítás, pláne ha az illető mozdony tolatóüzemű, hiszen ilyen esetekben még kapcsolhatók is lennének a különböző oldalfényszórók. De elégedjünk csak meg az amúgy is gyönyörű kidolgozottság mellett, a szimpla, fehér fénnyel, melyet még izzó produkál.
Az amúgy kellemes arányokkal rendelkező kismozdony méltó párja a V80-asnak és a V100-asnak, de főként az utóbbinak. Szögletes, napellenzős karaktere üde színfolt a terepasztalon, bár a kizárólag csak magyar témákért rajongó TT-seknek nem dobogtatja meg a szívét.
Összességében kicsit hangosnak tűnik a modell, de betudjuk a konstrukció korának. Szerencsére a piac lassan alternatívát is szolgáltat, hiszen a nullszériás mellett a háromtengelyes, DB változat is hamarosan kapható lesz, mégpedig a Kühn jóvoltából.
Egyedüli hátrány, hogy a hazai boltok nem tartják, ahol netán elvétve feltűnik (legyen az akár a börze is), ott horror áron kínálják. Kár.