Kapcsolat: tothg@citysound.hu  

BR 23.1003 Fotófestésű gőzmozdony Deutsche Reichsbahn Ep.: 3

Tillig  kat.sz.: 02053      2017-es egyszeri kiadású modell                        <<   >>

            FŐOLDAL | GŐZMOZDONYOK | DÍZELMOZDONYOK | VILLANYMOZDONYOK | SZEMÉLYKOCSIK | TEHERKOCSIK
 

Szeretem a fotófestésű gőzösöket. Régebben gyakrabban jelentek meg ilyen speciális kiadású modellek, igaz közülük kevés szerepelt az aktuális éves katalógusban. Ilyenek voltak a BR81-es, a BR56-os és BR86-os szürke mozdonyai, majd a nagyüzemi Tillig érában a BR01-es. Erről is van cikk a gyűjteményben és szerencsére a modell is megvan, bár egyszer már eladtam, majd ismét becsúszott egy makulátlan példány. Ezekről azt kell tudni, hogy nincsenek bolti forgalomban, amikor megjelentek, akkor nyomban el is fogytak, így csak gyűjteményi felszámolásokból, vagy ebay-es aukciókból kerülhet új tulajdonba.

A Tillig 2017-es egyszeri kiadású hirdetményében szerepelt a szürke 23.1-es, akkor még csak rajzon. Idejében leadtam a rendelést, így a 2017. december 29-i megjelenést követően hozzám is befuthatott egy példány a szürke mozdonyból.

 

 

Külön érdekessége a modellnek, hogy ugyanazt a pályaszámot viseli, mint a Zeuke kiadású ős-mozdony. Őt ITT lehet megtekinteni. Érdemes megfigyelni a különbségeket. Nagyjából 50 év a két konstrukció közti idő...

 

Tudni kell, hogy a németek nagy becsben tartják a vasúttörténeti dokumentumaikat, ezért a valaha készült fényképek is jól szabályzott jogok alapján hasznosíthatók, így nagyon ritka, hogy egy-egy különlegesebb kép az interneten is elérhető legyen. Ellenben számos kiadvány, folyóírat, újság használja fel - természetesen a jogdíjak megfizetése mellett - ezeket a ritka fotókat. Éppen ezért én most nem tudok eredeti felvételt mutatni a fotófestésű 23-asról. Érdeklődtem a gyártónál, hogy nekik van-e és hogy ez mennyire használható. Természetesen ők ügyelnek ilyesmire és nem adták ki a képet. Miért fontos ez? Azért, mert a többi fotófestésű mozdonyból kiindulva ennek is szürke kerékkel kellett volna megjelennie, ellenben a fejlesztési osztályon elárulták, hogy a fekete-fehér fotóról ők arra következtettek, hogy a kerekek pirosak... Nekem elég furcsa, de fogadjuk el egyszerű gazdasági döntésnek és próbáljuk megszeretni a piros futóművet. Itt jegyzem meg, hogy az újdonságlapban szürkeárnyalatos rajz hirdette a modellt.

 

 

A fotófestésről röviden csak annyit, hogy hajdanában, amikor csak monokróm fotózás létezett, a gyárudvaron, vagy a fűtőház tövében fényképezett, új gőzös vonalait, arányait ezzel a módszerrel lehetett képileg dokumentálni. A szürke alapon húzott fekete csíkok és nagyobb területek így kontrasztosabban voltak láthatók az alacsony dinamikájú fotókon. A feldolgozás után pedig visszafestették a szokott fekete színre a gépet és munkába állhatott. Ennél fogva fotófestésű vonógép nem nagyon volt látható vonatok élén, üzem közben.

 

Az 1003-as tiszteleg a Zeuke ős előtt. Sikeres, ámde már akkor drága modell volt. Ez az új konstrukció 2015-ben jelent meg, az akkori 35-ös sorozat képviselőjeként. Tudni illik, hogy az 1970-es korszakváltást követően a 23.1-eseket átszámozták 35.1-esre. Logika nem keresendő ebben, főleg azért sem, mert létezik másik 23-as sorozat is, de az még régi építésű kazánnal és amúgy mindene jelentősen eltér ettől a típustól. A 23.1-es alsorozat már újépítésű kazánt, egyszerűsített homlokfalat és nagyjából egységes szerkocsit kapott. Modellben mindez egy nagyon jól bevált folyamat újabb állomása, hiszen a szerkocsihajtásos kialakítás már a sokadik nagygőzös sorozatnál köszön vissza.

 

 

A 2'2' T 28 típusjelzésű szerkocsi ismerős lehet szinte mindegyik német gőzmozdony mögül. Ennél az új konstrukciónál a mozdony-szerkocsi kapcsolat bontható, egy kétoldalon vezető csatlakozószár biztosítja az elektromos kapcsolatot a mozdony oldali áremszedéshez és front világításhoz. Ez a kapcsolat kurz kinematikás, ezért a két járműrész nagyon szépen összezár az egyenesben, míg a modellvasút extrém íveiben biztosítja a minimum 310 mm-es ívsugár bejárását. Tapasztalat, hogy inkább egészségesebb a mozgás a minimum R353-as íveken.

 

 

Mert hogy ezek a gyorsvonati üzemre kialakított, nagy átmérőjű kerekek könnyen kiléphetnek a szűk ívű sínpárról. Igaz, ez a jelenség főleg a 01-esekre jellemző, de optikailag is szebb, ha nem egy zsebkendőnyi asztalon kínlódik szegény gőzös a hozzá kapcsolt pár kocsival.

A rudazat már évek óta rugalmas műanyag öntvény, így könnyebb a keréksor ívbe állása. A vezérlés ennek megfelelően sérülékeny, a modell nem gyerekjáték. (Hasonlítsuk csak össze a régi Zeuke/Bttb mozdonyokkal! Ott még matathattak a gyerekujjak...). Tehát ha eltörik, elvész akár csak egy eleme is a vezérlésnek, akkor bizony alsó hangon 6500 ft-ért tudunk új rúdkészletet rendelni a gyártól, amit nem bontanak meg.

De kárpótoljon bennünket a finom, míves rudazat. Csak az a piros keréksor....

 

 

És akkor egy kis illusztráció, hogy a sok egyéb mellett értsük is, hogy mi a fenéért kerül olyan sokba egy gőzös modell akár csak TT méretben is.  Már elmúltak azok az idők, amikor minden apró részletet egybe öntöttek a nagyobb felületekkel. A régi kazánokon a vezetékek szépen ott voltak domborítva, de az új idők ezt már nem fogadhatják el. Szempont az adott anyaghasználat kimaxolása, így a finomságok külön szerszámot kapnak, különálló alkatrészként kerülnek be az egy mozdonyra jutó összetevők gyűjtő dobozába. A csövek, a szelepek külön lettek legyártva, mondhatni hogy csak a homokoló csövek lettek egybe öntve a fődarabbal. Ez azt jelenti, hogy minden apróságot le kellett tervezni, szerszám kellett hozzá, legyártották, majd ügyes kezek mindezt megfogták (nem is egyszer) és rárakták a modellre. Sőt, mivel a füstkamra környezete fekete, ezért a festés után kellett ezt a részt összeszerelni. És mivel a modell Németországban készül, ezért az élőmunka értéke nagyjából a 60 %-át teszi ki a kész termék bruttó árának. Így már talán könnyebben értjük meg (bár kevésbé fogadjuk el) az ilyen modell kb 70 ezres forintosított árát.

 

 

A hosszkazán további cizelláltsága. A gőzmozdonyok modellezése egyébként ad a gyártók kezébe egy olyan adut is, hogy az eltérő alsorozatok, vagy vasúttársasági módosításoknak köszönhetően lehetőség nyílik újabb és újabb kazánkialakítású modellek gyártására, ezáltal több bőrt lehúzva az alapkonstrukcióról. Ilyen esetben csupán egy-két szerszámbetétet kell áttervezni, kicserélni és máris jöhet az új cikkszám - változatlan, vagy akár magasabb áron. Megjegyzem, nem csak a kazánváltozatok szülnek variációkat, hanem ugyanígy eljátszanak a szerkocsikkal, a mozdonysátorral és minden egyéb olyannal, amik markánsan beleszólnak egy gőzös látványába. Vagy jelen esetünkben a festéssel.

 

 

A másik oldal sem puritánabb. Egyébként a kis sárga pöttyek a keréksor fölött a szervizvilágítás imitációja. Láttam már olyan modellt TT-ben, ahol ezek ledesen voltak kialakítva és kapcsolhatóan világítottak. Nos ez nagyszériás kivitelezésben sajnos nem járható út.

 

 

Meg merem kockáztatni, hogy a Tillig gőzösei nagyobb arányban hibátlanok, mint az "olcsóbb" kategóriájú dízelek, vagy villanyok, nem beszélve a többi gördülőről. Nem is olyan régen (2018. januárját írjuk) széles nagy kánonban szidalmazták a gyártót a jól elbaltázott MÁV IC kocsik kapcsán. Hozzáteszem, hogy részben jogosan, de az biztos, hogy én még nem találkoztam ilyen nagy gőzösnél ordas hibával. Ok, a klasszikus BR84-est a legelején kicsit elszámolták, majd javítottak a futómű kialakításán. A mindenki által ismert, korai 01-es betegség, a cinkpestis pedig cserealkatrészekkel kezelhető, tehát az is a helyére van téve.

 

Mindent összevetve, jelen bemutatóm egy olyan modellről szól, ami nyilván nem fog széles körökben az asztalokra kerülni. Az oka fentebb elhangzott, másrészt pedig mivel egy előzetesen rendelhető, a gyár által maximalizált sorozatról lévén szó, a pontos gyártott mennyiség és a fogyás sikere összhangban van. Csak azok a piros kerekek...