E95 03 Deutsche Reichsbahn Museumslok BRAWA
1952-ben visszakerült Kelet-Németországba az összes E 95-ös villanymozdony, melyet a szovjetek hurcoltak el hadizsákmányként. A 6 db. mozdony közül az első kettő lett felújítva 1969-ben, a harmadik 1970-ben vált múzeumlokomotívvá, a többit alkatrészbányának használták.
A DRG 1927-28-ban gyártatta le a 2778 kW-os, dupla mozdonyokat, melyek akkoriban a legdrágább gépeknek számítottak. A fénykép 1985-ben készült és a www.bahnbilder.de oldalon leltem meg. Bizonyítja, hogy ekkor még közlekedett ez az igen érdekes formavilágú mozdony.
A Brawa egyedüli TT méretű modellként gyártja ezt a villanygépet. Okát nem ismerem, de mindenképp üdvözítő, hogy egy tradicionális, N és H0 méretben már többször bizonyító cég a palettájára tűzte ezt a modellt is.
Kidolgozottságára nincs panasz. A felületek részletesek, az orr-rész kapaszkodói a műanyag korlátgyártás csúcsa - kissé érzékenyek is a tömpe ujjakra.
Minden szegecs, minden zsanér és kilincs a helyén van. A marokágyas hajtóművekkel ellátott kerékpárok teljes szerelvényezése kidolgozott. Minden homokoló vezeték külön cizellált, mint ahogyan az egész főkeret is a valódira emlékeztet.
Ahogyan továbbhaladunk a modell oldalán, láthatjuk, hogy a legrészletesebb terület a korábban is említett alváz és futómű. Klasszikus értelembe vett forgóvázakról ennél a típusnál nem beszélhetünk, hisz a két mozdonyfél, valamint az előfutó kerekek ívkövetése ebben az esetben elegendőnek bizonyult. Csak érdekesség, hogy a mozdony rokonságban áll az E04-es, az E94-es és az E18-as családjával.
A gyártó nem nagyolta el a futóműszerelvényezést (mint ahogy a Jatt E18-asánál láttuk), a különálló mozdonyrészeknek a valódinak megfelelő részletei vannak.
Oldalról nézve láthatjuk, hogy az egyik mozdonytestben elhelyezett 5 pólusú motor egy kardánon keresztül adja át hajtását a másik mozdonyfélnek. Ez egy flexibilis, csuklós tengely, mely alatt az elektromos kapcsolat kábelei futnak.
A tető szerelvényezése is önmagáért beszél. A nagy tradíciókkal büszkélkedő piacvezető, a Tillig sem alkalmaz 3 féle műanyagot a tetőkön. Brawa-éknak ez sikerült, különösebb árnövekedés nélkül.
Itt is látszik, hogy teljesen saját gyártásról van szó, mert más, kisszériás gyártóknál megfigyelhető, hogy a sztenderd alkatrészeket a Tillig-től szerzik be. Gondolok itt az egyen-szigetelő babákra, főmegszakítókra. Ez ügyben a Brawa önmagára támaszkodott és filigrán alkatrészeket tervezett a modellre. Persze a méretből fakadó sajátosságok miatt a két mozdonyrészen átfutó vezetékeket itt imitálni kellett, de úgy gondolom, sikerült ez a törekvés.
Ugyancsak egyedinek mondható a pantográf is. Finoman mozgó, arányos alkatrészről beszélünk, amit természetesen funkcionálisan is használhatunk analóg üzemű, felsővezetékes pályán.
A modellt Európa szerte 2008-ra dobta piacra a gyártó, mintegy reneszánszát generálva a pár évvel korábban már kihozott és piacot tesztelt 01-es és 02-esnek. Ezzel a festési változattal egyidőben kijött a 05-ös is, DRG-s, szürkéskékben.
A 150 euro-s ára az erős középmezőnybe pozícionálja, sajnos itthon a már-már megfizethetetlen kategóriát súrolja lévén, hogy semmilyen magyar vonatkozása nincs és készleten sem tartja egy bolt sem.
A mozdony beszerzésében a berlini Micha's Bahnhof volt segítségemre a Leuna-i nagyvásáron.