BR 221 125-8  Deutsche Bundesbahn    Ep. IV.     Tillig    kat.sz.: 02515

Időnként beesik egy-egy példány a 221-es sorozatból. Mivel kedvelt időszakom és területem a III-IV. korszakos DB vasútja, ezért igazoltan vannak jelen ennek a közkedvelt, kétmotoros dízelerőgépnek egyes változatai.

1986. július 7-én készült ez a fotó Anger és Rohdenhaus között (az angerthalbahn.net oldalról). Ekkor még nagyban közlekedtek ezek a dízelek, de napjaik már meg voltak számlálva...

A mozdony főbb adatai:

Gyártómű:     Krauss-Maffei

Gyáriszám:    19245/1965

Kiszállítás:

1965. január 12.

Honosítás:

1965.01.12 - 1977.09.25    Bw Willingen/Schwarwald

1977.09.26 - 1980.09.27    Bw Oldenburg

1980.09.28 - 1981.12.31    Bw Gelsenkirchen-Bismarck

1982.01.01 - 1987.09.26    Bw Oberhausen 1

Kiselejtezés:    1987. december 17

1989-ben eladják Albániának a HSH vasúthoz.

Szétbontva 2004-ben Prenjasban. 

Ebből is látszik, hogy nagyjából 25 évre tervezték pályafutását a német vasútnál. Sokukat eladták a Balkánra, melyeket később magánvasutak vásároltak vissza Németországban.

Mint ahogy erre többször is rávilágítok majd a későbbiekben, a modell a BTTB időkben tervezett szerszámokon készül - részben. A karosszéria mindenképp, hisz számtalan apró momentum van, amit azóta már lényegesen szebben old meg a Tillig. Ilyen a hagyományos, behajlított drótból készült kapaszkodó, a cseppet elnagyolt fényszórók környéke, a kürtrostély.

További alapvető változás a korábbi, berliner modellhez képest, hogy fix kotrós, azaz nem fordul el a kotró és környéke a forgóvázzal.

Amíg a hasonló festésű 139-esen a DB keksz és a gyártómű emblémája igen esetlegesre sikeredett, addig itt már pontos, éles nyomatokkal találkozunk. Mindez vonatkozik a legapróbb feliratokra is. A festéssel nagy gond nincs, színhatárok általában a fődarabok szélei, csupán a két fehér csík maszkolása kíván némi figyelmet.

A Tillig érában már megjelennek a legapróbb momentumok is a modell festésében. Itt a felső vezeték veszélyeire figyelmeztető, egységesített piktogram van fókuszban.

A szellőzőberendezés olajtöltőnyílását jelző felirat, mintegy 5 mm szélességben.

Még kisebb a tűzoltópumpa csatlakozására figyelmeztető tábla.

A mozdony teteje - mivel a kasztnival egybe öntött - megegyezik a berliner modellével. A korábbi változatoknál kétféle színezést ismerhettünk meg: az ezüstre fújt tetőt és az oldalsó szürkével azonos színt. Itt kisebb, keretes, világos szürke felületet találunk.

A modell nagyon jó menettulajdonságokat örökölt az elődjétől. Mivel elég alacsonyan van a súlypontja, így kiváló tapadással bír, a négy hajtott tengely elbír egy átlagos asztalra méretezett szerelvénnyel, de akár jóval több kocsival is. Mivel közlekedtek tandemben, így akár két mozdonyt is használhatunk, pláne, ha akad dummy-nk... A mozdony belvilága már az egységesített cinköntvény alapsúly, az abba integrált motorral és meghajtással. A cink tetején van a NYÁK lapka, amiben van hely a 6 pólusú, NEM 651-es dekóderfoglalatnak is. Sajnos a világítás még izzólámpás és nincs zárfény - hogy is lehetne, hisz a felső fénytestek csak imitáltak és nagyon feltűnő, hogy nincs ezüsttel kihúzva a keretük. De ez egy alkoholos filccel könnyen orvosolható.

A tömegéből fakadóan tekintélyes járású a modell, büszkén düböröghet a DB-s témát feldolgozó terepasztalon.