BR 52 5365  DB  Ep. III.                 Tillig          kat.sz.: 02271

A BR 52-es gőzmozdony tulajdonképpen sikertörténet a Tillig cég múltjában, sőt jelenében. 1996-ra valamelyest kiheverte a szász vállalkozás a megörökölt állami vállalat által áthozott terheket, mint pl. az iszonyatos példányszámú tömegtermelés drasztikus visszaesését, a korszerűtlen szerszámok és termékek eladhatatlanságát, fejleszthetetlenségét. Ekkoriban már keményen el kellett azon gondolkodni, hogy mi legyen az a modell, ami visszahódíthatja a gazdasági és politikai változásba sodort, korábbi stabil vásárlóréteget. A KGST megszűnésével már nem volt fontos a játékipar eme szegmense, hirtelen a hobbi terület igen szűk és költséges területére pozícionálódott a cég és bizony nagyon magasra került a minőségi elvárás is, hiszen pár év alatt mindenki számára elérhetővé váltak a tradicionális, minőségi modellek a szomszédos méretekben.

Valami maradandót és minőségit kellett alkotni. Vitathatatlan, hogy a vasútmodellgyártás fokmérője a gőzős modellezés. Ezért egy olyan modellt kellett kiválasztani, ami talán egész Európában ismert volt és igen sokáig közlekedett a háború után is. És az ismertsége mellett, ráadásul nagyon szépen meg lehet építeni ebben a méretben.

A Kriegslokomotive elnevezés nem véletlen, hiszen háborús mozdonyról beszélünk, ha az 52-es sorozatot említjük. A második világháború során soha nem látott szállítási igények alakultak ki a frontvonalak eltolódásával, ami igényt ugyebár csak a vasút tudja kielégíteni. Igen rövid idő alatt, nagyon sok mozdonyt kellett legyártani, ezért a német mérnökök összeültek és megnézték, hogy melyik alapmodellt lehetne lecsupaszítani. Az eredendően hadimozdonynak épített 50-es sorozat túl bonyolult volt, ezért szinte mindent ledobtak róla: nincs víz-előmelegítője, a proto széria nem kapott füstterelőt, nincs ferde elülső keret, forgóvázas helyett merev keretes szerkocsit kapott. Kovácsolt helyett hengerelt profilú rudazat, sajtolt futókerékpárok, és a színesfémek (réz, bronz) kiváltása, ahol csak lehetséges. És a téli körülményekre tekintettel a csövezést a hosszkazán burkolata alá került, ahol kevésbé fagyhat el.

A stílusjegyeitől megfosztott gép önmaga torzója lett, mégis az egyik legmegbízhatóbb és strapabíróbb gőzössé vált a világégés során.

A nagy számú igény miatt 13 gépgyár kezdte el a sorozatgyártást, miután 1942. szeptember 5-én a Borsig elkészítette a prototípust, ami akkor még BR 50 001-esként látta meg a borongós napvilágot. 1942. novemberében a jelentős gyárak ráálltak erre a típusra, még a magyar Mávag is készített hozzá kazánalkatrészt. Egyes cégeknél ezres nagyságrendben épült a mozdony, így két év alatt több, mint 6000 db. készült. Pontos számot még a források sem ismernek, mert az akkori kaotikus időkben a mozdonyok lajstromozása bajosan ment, nem beszélve a háború utáni zsákmányolt és jóvátételi kontingensek bizonytalan mozgásáról.

Modellünk eredetije a nyugatnémet vasútnál szolgált, ahol ezt a típust 1963-ig teljesen kivonták a forgalomból. A képen Hansjörg Brutzer által megörökített, falkenbergi szobormozdony látható. Talán ez hasonlít leginkább a Tillig modellre. Az eredetiről sajnos nem találtam semmilyen dokumentációt.

A háború után került mozdony a franciákhoz, a csehekhez, a lengyelekhez, Jugoszláviába. Magyarországra 520-asként került, melyeket az oroszoktól vásároltunk, hisz csak a szovjet zsákmány több, mint 2000 db-ra rúgott. Ennél fogva igen sok építési variáns létezett, hisz az NDK-ban megmaradt gépek nagy részét felújították és ezek 1988-ig dolgoztak, tehát a létező összes fejlesztést kipróbálták rajtuk. Ezek voltak a Reko verziók, melyekről majd egy későbbi modellnél írok többet.

Tehát a modell 1996-ban debütált az újdonságok között, de csak 1998-ban volt róla modellkép és 2000-ben követte az akkor már egy éve piacon levő, DR-es társát. Meg kell jegyezni, hogy azért volt pár korábbi próbálkozás is, hiszen a kisszériás gyártók, illetve egyes klubok kihoztak BR 50-es és 52-es gépeket, de ezek minden esetben már akkor meglévő BTTB alapelemekből és/vagy házilagosan barkácsolt kiegészítőkből álltak. Néhol még fellelhetőek ezek a példányok, igen borsos áron cserélnek gazdát.

A modellépítés terén szerencsés eredeti szinte adta a jó arányokat, a felhasználható alkatrészek sztenderdnek számítottak, de mégis egy viszonylag új megoldást kellett alkalmazni. Történetesen, hogy a motor, a meghajtás a szerkocsiban foglal helyet. Akkor már a BR 01-es előállt ezzel a megoldással, de valamiért nem bizonyult túl jónak a konstrukció.

Talán az öt csatolt kerék tömege, a jól elosztott súlypont a BR52-es javára döntötte el a tenderhajtás további megtartását.

Bravúros feladat volt a mindig is érzékeny Heusinger-mű kivitelezése. Az új konstrukcióknál már a rudazat is műanyag - köszönhetően a fejlődő műanyagiparnak -, ráadásul ebben a színezésben az egész szerkezet összhatása jónak mondható. Az egyszerűsített szerkezet révén viszonylag kevés alkatrész kell a valósághű modellezéshez.

Szép kis tömböt alkot a hengercsoport. A dugattyúvédőt az állómodellhez fel lehet ragasztani, egyébként meg a futókeréknek útban lenne. A Witte füstterelő az alacsonyabb sebességű, tehervonati mozdonyokra volt jellemző. A modell mindkét végén kapott NEM 328-as kuplung foglalatot, hiszen a mozdony eredetije tolatásos üzemre is alkalmas volt.

A tenderhajtás lehetővé teszi a szellős hosszkazán-főkeret kapcsolatot. A kazánon tényleg csak a legszükségesebb segédüzemi berendezések imitációja látszik. De ezek kidolgozottsága jól sikerült.

A védház is mentes minden sallangtól. A szerkocsi kapcsolat ugyan nem kinematikás, de stabil kötést biztosít egy NYÁK lemezből készített kapcsoló, ami a korábbi daraboknál két pólust, a későbbieknél négyet visz át a mozdonyra. A szűkebb ívek legyőzését a két létra rugós rögzítése engedi, melyek az extrém elfordulásnál nem akadályozzák a szerkocsi kapcsológerendáját.

Természetesen a minimalista feliratok szépek, pontosak.

Az ún. Wannentender, azaz fürdőkád-szerkocsi. Nevét az alakjáról kapta. Hivatalosan a vízbefogadás függvényében 2'2' T 30, vagy 32-es mintájú volt, de a nagy ínségben a 4 T 30-as, merevforgóvázas változatot kapta. Későbbi, felújított társai jártak szénporos, zárt (kohlenstaub) tenderekkel, illetve volt ún. kondenztender is, amelyekről remélhetőleg tudok majd modellt is bemutatni.

A kád formájú szerkocsi fémöntvény, ami tökéletes adhéziós tömeget biztosít a benne helyet foglaló, lendtömeges motornak.

A mozdony mindkét végén irányváltó, de csak fehér fény működik. A berliner típusú kapcsoló kurz kinematikában van. A hátsó szekcióra is felszerelhető a vonóhorog és a féktömlők.

A mai napig igen sokféle építési változatot gyárt a Tillig, mi sem bizonyítja, hogy bevált a típus. Ezért egyes modelleknél három pontos fényszóró van a fronton. Itt csupán két alapreflektor világít, ügyes fényvezetőszál segítségével. De ez is a minimál konfiguráció velejárója.

Végtelenül egyszerű sátortető, viszont kazánlemez-imitációs trepni a hosszkazán mellett.

Nos ha már leakasztottam a szerkocsit, akkor megmutatom a korábban már emlegetett apróbb érdekességeket. Kicsit szomorúan lépünk túl azon, hogy a konyha egyáltalán nincs kidolgozva. Nem indok, hogy alig van belátás. Valószínűleg ez volt az ára a sok éves fejlesztésnek.

A kör alakú nyílás alsó részén ott a rugó, mely összefogja a két létrát a rugalmas elmozdulás érdekében. Az alsó nagy résen kilóg a vezetőkapcsoló, ami jelen esetben csak két pólusú és csupán a mozdonyvilágítást hivatott táplálni.

Minden egyszerűség ellenére egy jó alkatú, nyurga mozdony modelljének büszke tulajdonosa lehet az, aki áldoz a BR 52-esekre. Az az igazság, hogy a sokszínűsége miatt érdemes szinte mindegyik változatot beszerezni.

Nem tagadom, hogy viszonylagos kihívásnak tekintem, hogy az erősen keletnémet bázisú TT méretben a DB modelljeit gyűjtsem, ezért örültem ennek a változatnak. Talán egy éve jelent meg a kabintenderes kivitel, amit remélhetőleg hamarosan meg tudok mutatni, ezzel is reprezentálva a 10 éves modellgyártási ciklust és a lassan bővülő nyugatnémet flottát.

A leíráshoz Rigó Feri gyűjtőtársam írásából emeltem át, mely eredendően a www.vasuttmodell.blog.hu -n olvasható. Ezen kívül a Wikipedia és a Modellbau-Wiki adott információkat.