BR 140 167-8 Deutsche Bahn Ep. IV. P.Lorenz
Az a jelző jut eszembe, erről a mozdonyról, hogy kalandos. Miért is? Mert kétszer került aukcióba a német licitálós oldalon. Első esetben is itthonról került ki a nyertes, de nem jött létre az adás-vétel. Aztán később ismét lehetett rá licitálni, és szerencsére, kis idővel a gyűjteménybe került. Ez a kis idő némi izgalommal telt el...
De nézzük a mozdonyt.
Ismerős vonalvezetés és színvilág. Nem véletlen, hisz a Bundesbahn Einheitslok, azaz egységesített mozdony programjának része. Történelme visszavezethető egészen az E 10-es sorozatig.
Ez a gép az E 40-es mozdonycsaládba tartozik, abból is a korábbi, szimplakeretes homloklámpával szerelt változat. Így nincs rajta a zárfényt szolgáló, vörös burájú fényszóró.
A modell a TT Modellbau Lorenz műhelyből került ki, mint kisszériás építés. Karakteres a tető alján végigfutó esővíz elvezető és az övvonal tájékán kiemelt perem. Ezek közül egyik sem volt ennyire feltűnő az eredeti mozdonyon.
De hát tudjuk, hogy a modellezésben nem mindig lehet büntetlenül megtartani az arányokat. Ettől függetlenül a modell első ránézésre korrektnek tűnik, igaz hogy viszonylag szegényes a kidolgozottság, ismerve a Kühn és a Tillig hasonló gépeit, de tegyük hozzá, hogy az eredeti gép sem virított úgy, mint egy karácsonyfa.
De vegyük szemügyre közelebbről: a kaszni és a szerelvények csak közelről tűnnek elnagyoltnak. Ezzel szemben viszont a szitázás első osztályú. Ennyi idő után is szépen olvasható és filigrán feliratokat találhatunk.
A forgózsámolyok külső végein a stabilizátorok letörtek már, de ügyes kezek drótból pótolták a hiányosságot. Az ajtók melletti kapaszkodók a szokásos drótból, hajlítással kerültek a helyükre. A Bttb kapcsoló, ún. kuppelkasten, azaz kapcsolókulisszás megoldással működik. Ez egy rugósan mozgó, nagyon vékony foglalat, ami igen rövid ideig volt szabvány, viszont elég sok, kisszériás gyártó alkalmazta. Meglehetősen sérülékeny, csoda, hogy eddig nem tört ki a helyéről.
A 3 homlokfény direkt és fényvezetős megoldással világít, a menetirány szerint.
A tető kidolgozottsága a korszakhoz képest kielégítő, részletgazdag. Sajnos a főkapcsoló alkatrészei hiányoznak, ezt majd rendelni kell a gyártótól.
Eddig a külcsín, ami a modell ritkaságából fakadóan maximálisan elfogadható. Viszont belefutottam egy érdekes problémába: az eredeti mozdony hossza 16 440 mm. Ebből kiszámolva, a TT méretű modell 137 mm-es. Amint melléraktam a pontosan megegyező méretű Kühn BR 110-esnek, azonnal kiderült, hogy a Lorenz gyártmány nem mérethelyes, ugyanis ennek a hossza 144 mm, ami az eredeti méretben kb 80 cm-es eltérést jelentene. Magasságban 1 mm, szélességében meg 1,5 mm eltérés mutatkozik, ennek javára. Tehát meg kell állapítani, hogy a modell nagyon kicsiny mértékben, de eltér a TT-s szabványtól.
De a másik meglepetés akkor ért, amikor a kezembe vettem a modellt...
A mozdony súlya 320 gramm!!!. Köszönhetően a kaszni alatt teljes egészében megbúvó, tömör ólomöntvénynek. Ilyen felületet már én is öntöttem, de szerintem nem is ez a lényeg.
Hanem inkább az, hogy az öntvény alatt, komoly logisztika van az alkatrészek terén. Figyeljük meg a kerekeket. Így a forgókeret nélkül jelentéktelen, de mégis pontos eszterga munkát láthatunk. Teljesen funkcionális alkatrész.
Amint kifordítjuk az ólomtömböt, feltárul a hajtás lelke, a kis Bühler motor. A Gützold mozdonyoknál megszokott, kettős kihajtás, azonos hosszúságú, műanyag kardán és azonos áttételezés köszön vissza. Feltűnő a méretekhez képest nagy kapcsoló, mely a felsővezetékes üzem kiválasztásra való, sajnos a váltáshoz teljesen le kell szedni a kasznit, ami két csavarral, a pantográfokon keresztül, direktben az ólomöntvénybe van rögzítve. Hátránya, hogy a menet könnyen kikophat az ólomban, illetve hogy a teljes tömb része a felsővezetékes üzem egyik pólusának, motorhoz juttatásában.
A piros, zsámolyokat rögzítő ómega is ismerős...
A menetirány szerint váltó világításról egy-egy rízsszemizzó gondoskodik, viszonylagos estelegességgel elhelyezve. Az "elektronika" teljesen funkcionális.
A mozdony kasznija ránézésre is és megszagolva is bizonyítja, hogy műgyantából készült. Abból viszont nagyon korrekt öntés, a műanyaggal egyező szilárdságot mutat.
A műanyag alváz légtartályai és kidolgozottsága még tűréshatáron belüliek, de a gyártó emblémája remekül kivehető. Természetesen a zsámolyok áttételezései már a Gützold modelleknél bevált megoldást hozzák, szinte minden paraméterében megegyeznek.
A BTTB-nél megszokott teljes pantográfot szerelték a mozdonyra, melynek működésével nem volt gond. Érdekesség, hogy felsővezetékes üzemre történő átváltás után, a mozdonyt mindkét sínes táplálással meghajtva csak a lámpák égtek (iránytól függően), viszont a motor nem kapott feszültséget.
Összegezve, a Bühler-nek köszönhetően egy finom járású modellünk van, mely PWM2-es vezérlőről az egyik irányba 330 mA-t, a másikba 320 mA-t vett fel, viszont nagyon halovány fényszórókkal közlekedett. Feltételezem, hogy a mozdony súlya és eredeti közege miatt inkább a trafós vezérlés mozgathatná meg igazán.
Eltekintve a kisszériás apróságoktól, a modell nagyon szép, elegáns megjelenésű, gyönyörű darabja a gyűjteménynek.