BR 140 258-9     Deutsche Bahn    Ep. IV.    Kühn Modell        kat.sz.: 31330

Az E40-es sorozat két dologban különbözik az E10-esektől: nincs rajtuk villanyfék és más az áttételezése így a maximális sebessége 120 km/óra. A mozdonyszekrény és a mechanikai elemek megegyezők.

A Kühn által modellezett E40-es már a későbbi, a számítógépes számkiosztás, tehát az 1970-es állapot utáni időszakot reprezentálja. Könnyű dolga van a gyártónak, mert számtalan festési variációt ki lehet hozni ebből a kasztniból.

Az eredeti mozdony 1962. június 20-án állt szolgálatba, gyártója a Krauss-Maffei, gyári száma: 18787

2000. október 23-ig Köln-Deutzerfeld vontatási központnál szolgált, majd a 2002. február 8-án bekövetkezett kiselejtezéséig Seelze körzetében honosították.

 

A megváltoztatott áttétel miatt főként tehervonati szolgálatra osztották be ezeket az oxidzöld egységmozdonyokat.

Mivel egyenmozdony volt a cél, ezért minden egyéb azonosítójel és felirat a sallangoktól mentes volt. A tehervonatok világában meg pláne... Így a Kühn-nek könnyű dolga akadt, amikor az amúgy is tökéletes feliratokat készítette a modellre.

A Kühn-től megszokott funkcionális részletesség. Nincsenek extra, kiálló apróságok a sérülékeny forgóvázmaszkon, hiszen azok csak elhajlanak, letörnek. Ennek ellenére pontos és filigrán alkatrészekkel találozunk.

Külön ügyeltek az Indusi vevőegység elhelyezésére is, mely kis mértékben módosítja az egységesített forgóvázat.

Kínai gyártás ide, olcsó munkaerő oda, a végeredmény mégis a legjobbak közé emeli a cég modelljeit. Az eddigi mustrák során már bőséggel elhangzottak szuperlatívuszok a Kühn termékekről, most sem áradozhatok másképp. További apróságok szerelhetők fel a mozdonyvégekre, ezek külön tasakban, a dobozban vannak.

A 110-es sorozatú gépnél már elolvadtam az áramszedő láttán. Tegyük hozzá, hogy az a modell már jó régen érkezett, a honlapírás legelején még és akkor valamivel kisebb volt a modellekről alkotott világnézetem. Most már elég sok megoldást láttam, de még mindig megállja helyét ez az alkatrész, annak ellenére, hogy itt is érezhető a gazdaságossági szempont.

De mindez rímel a mozdony eredeti funkciójával, miszerint egy olcsón, egységesített alkatrészekből megépített, minden extrától mentes, vasúti vontatójárművet kell létrehozni. Ez a német precizitás visszaköszön a tetőkert egyes momentumairól.

Rendkívül jó arányokkal rendelkező mozdonytípus az E10-es sorozat. Mai szemmel nézve már ódivatúnak tűnik, de annak ellenére, hogy sokak számára már a villanyvontatás is ingerszegény vasútüzem, mégis jóval élvezetesebb a technikai megoldások felfedezése, mint a mai divat szerint megépített egységmozdonyok esetében.