BR 110 250-8 DB    Ep.IV.    Kühn Modell    kat.sz.: 31200     

Hát íme! Tessék csodálni! A Kühn gyártmányú BR 110. Kicsit megkavarodnak itt a számok, ugyanis a két Németország pont ellenkező módon alkalmazta a dízel- és villanymozdonyok számozását. Nyugaton az 1xx volt a villany, a 2xx a dízel. Ezért kaphatta ez gyönyörű mozdony ugyan azt a számozást, mint a megint csak szépséges dízel BR 110-es. Ez a csodálatos villanygép a nagyvasútnál a legendás E10-es család későbbi leszármazottja, amely a 110.1-es szériát jelenti. Nagyon erős gépet akart a Bundesbahn, mely elérte a 150 km/h-s sebességet is.

A mozdony 1963, május 3-án gördült ki a Krauss-Maffei üzeméből, a 18957-es gyári számmal.

1963. október 22-ig Nürnberg Hbf-en állomásították, majd átkerült Stuttgartba, ahol 1984. szeptember 29-ig honosították. Ezután november 3-ig Dortmundba tartozott.

1992. november 21-én átszámozták a BR 139 250-re, majd két évvel később a Railion Deutschland AG-hoz került lajstromba.

 

És íme egy kis szakmai kiegészítés Csíkos Mestertől:

BR110:
Na vajon miért csinálta meg a Kühn az NDK-s E11-et, meg az NSZK-s BR110-et? Mert NSZK, ide, NDK oda, berlini fal meg amoda, sokban rokon a két gépcsalád a valóságban is! Ezek voltak az első új építésű villanygépek a háború után mindkét német államban. Az NDK-ban E11 (később BR211) névre hallgatott a gyorsvonati, és E42 (BR242) volt a tehervonati, ill univerzális gép. Előbbinek 120, utóbbinak 100km/h a végsebessége. Becenevük: "Holzroller".
Amivel a Kühn meg először kijött, az a DB E40 névre hallgató tehervonati/univerzális gépe, ami később BR140 lett. Ugyanolyan, csak több tagból álló család tagja, mint a "Holzroller ikrek". Erre a konstrukcióra épül a Rheingold vonatot húzó E10, aminek 160km/h volt a vége, ez lett a későbbi BR110.3. A sima gyorsvonati változata volt a friss szerzeményed. Később a gépek egy részét modernizálták, jelenleg BR111 sorozatként használja a DB AG. Hálás modellvasúti téma a gyártók szemszögéből, egészen apró módosításokkal, sok festési, és formavariánst ki lehet hozni belőle. Egy nem is olyan régi TT Kurier egyszerre tesztelte a Kühn és a Tillig E40-est.

P.S.: az E10 sorozatot a legendás német villanymozdony, az E03 váltotta fel a Rheingold vonatok élén, és később a TEE szolgálatban. Ezt a gépet legtöbben BR103-ként ismerik. Ennek már 200km/h volt a végsebessége, első négy példánya 1965-ben jelent meg.

A Tillig az idei évre (2007) hozta ki a 110.3-ast, ami ennek a modellnek a kissé áramvonalasabb, "vasalt képű" változata. Remélhetőleg lesz majd olyan is és össze lehet hasonlítani őket. Tessék szépen megnézni a Kühn modellt! A TT méretű modellépítésről eddig azt hittem, hogy a Tillig megteszi a tőle telhetőt és nagyon szép modelleket gyárt. Erre itt ez a kb 2/3-ba kerülő mozdony, ami minden elemében übereli a "nagy" méretbitorlót. Kissé átértékelődött az alternatív gyártókról alkotott véleményem.

Ha csak a pantográfra nézünk. Légies, részletgazdag, finom munkával állunk szemben. Nincsenek elnagyolt szigetelőbabák, mérethelyesek a vezetékek és még csavarok is vannak itt-ott.

Az alváz és a zsámoly aprólékosan kidolgozott.

Már csak a vezető hiányzik belőle... A csomaghoz adott extrákat még nem szereltem fel - szokás szerint. Féktömlők, kiegészítő ütközők, gumigyűrűk és számtalan belső apróság is volt a modellhez.

Ezt a modellt mbs Eugen Fahrenholt úrnak és cégének köszönhetem Fröndenberg-ből, illetve Soma barátomnak, aki Drezdában lelogisztikázta a hazajuttatást.

Thanks to Mr. Eugen Fahrenholt at mbs in Fröndenberg/Ruhr.