BR 132 188-4 Deutsche Reichsbahn ROCO 36203
1970-et írunk, amikor bemutatták a lipcsei vásáron az új, szovjet óriást, az akkor még V300-ként besorolt, 6 tengelyes dízelgépet.
A történet már ismert, miszerint miért kerülte el Magyarországot ez a mozdonytípus, de ettől függetlenül az NDK vasútja 873 db-ot rendelt belőle, egészen 1982-ig. Eközben több típusváltozat látott napvilágot, úgy mint a 130.0-ás, a 130.1-es, a 131, 132 és 142-es sorozatok.
A 130.0-ások még nem rendelkeztek vonatfűtéssel. Ebből a sorozatból 82 db. mozdony forgóváza alkalmas volt 140 km/h-ás sebességre.
A 132-esek már elektromos fűtőberendezéssel bírnak és 120 km/h-ás végsebességre lettek beállítva, mivel a keletnémet vasúti hálózat ennél többet nem bírt el. 1974-ben debütáltak és 709 db. készült belőlük. Mintegy 20 cm-rel lett hosszabb a géptér, ami a segédüzemi berendezések miatt vált szükségessé.
Végre bemutathatom a ROCO által megépített, egzakt méretű modellt. Ezen a pályaszámon a 2004-2005-ös katalógusban szerepelt először az akkor már több változatot megélt mozdony.
A ROCO ugyan úgy, mint más márkák, megosztja a vasútmodellezők táborát. Az egyik szemlélet szerint nem jó irányba fejlesztett elektronika és hajtás, mások szerint rossz üzletpolitika az adott méretben. Nem tudom. A jelenlegi (2009 január) helyzet semminek nem ígér sokat és bejött a képbe a cég új tulajdonosa és az összevont márkák közti átrendezések találgatásokra adhat okot. De várjuk ki a végét.
Az is kérdéses, hogy vajon milyen hatással volt a ROCO, TT-s palettájára az a "hajcihő", amit annak idején a Tillig-gel közösen futtatott piacelérés körül csináltak.
Mindenesetre a mai lenyomat csupán annyi, hogy jóval több DR-es modellt találunk az eddigi összes között, mint adott esetben a számunkra izgalmasabb ÖBB-s, vagy MÁV járművet. De sebaj, bizakodunk a pozitív elmozdulásban.
Ha már itt van előttünk, akkor beszélgessünk a modellről is.:-)
Ismerve a BTTB klasszikus Ludmilla mozdonyát, bizony csakis pozitívumokról számolhatunk be. Mondhatni ég és föld a két modell. Anyagában festett mozdonyház, külön fújva a bézs csíkkal, illetve az apróbb elemek színeivel. A fröccsöntés első osztályú, az illesztések úgyszintén. A 2009-es állapotok szerint a modell orrkapaszkodói már elavultnak tűnnek, hiszen az elmúlt év végén jött ki az új változat, kicserélt kapaszkodóval. Az új korlát a Tillig M62-es Szergejéhez hasonlóan, egybevas és lefele U alakú.
Szintúgy lenyűgöző a forgóváz részletessége. Áttört felületek, aprólékos szerelvények egészen a homokoló csövekig.
Nem csak a forgóváz, de az akkumulátor láda és üzemanyagtartály szekció is mérethelyes, részletes.
Érdemes megszemlélni a gyári táblát és a pályaszámot. Lényegesen finomabb tamponozásról tanúskodnak. Megjegyzem, hogy a mozdonybelsőt ügyesen takarták egy erre alkalmas, műanyag alkatrésszel, ami véleményem szerint elegánsabb, mint egy nyomtatott papír.
És a rend kedvéért a másik vég.
Érdemes pár szót ejteni a meghajtásról is. Spiáter öntvényből készült a forgóváz alja, sőt a kerekek távtartója is öntvény. 3-3 tengely hajtott és a két külső, tapadógyűrűvel szerelt. Ennek köszönhetően a mozdony vonóereje extra nagy, akár 40-50 tengellyel is megbirkózik sík terepen. A sok áttétel ellenére halk a futása, a párosan elhelyezett gyűrűk miatt pedig kiegyensúlyozott a modell járása. A terepasztalon is azt a méltóságteljes hatást kelti, mint az életben.
Nem hagyhatom ki, hogy összehasonlítsam a klasszikus előddel, a BTTB BR130-asával. Ezért készítettem pár fotót a mozdonypárosról.
Ebből a szögből nézve még örülhetünk is, hiszen a 130-as sorozat a rá jellemző ablakformákat hozza. A homlok ez esetben kapaszkodó nélküli, ami inkább csak a V300 001-esre volt jellemző, hisz a lipcsei bemutatón még nem tudhatták, hogy milyen gyakorlati igények merülnek fel az orrot illetően. Halkan jegyzem meg, hogy akkor már számos Szergej futott a síneken és hasonló volt a frontfelület.
No tehát ekkor még nagyon hasonlított az elődre, megkockáztatom, hogy azonos alkatrészekből gondolkodtak a vorosilovgrádi mérnökök.
A modell szempontjából elsőre feltűnhet, hogy a berliner csak a homloklámpán világított, a gerenda felőli fényszórók és zárlámpák csupán imitációk. A ROCO modell természetesen teljes funkciójú világítást tartalmaz.
A régin egyértelműen látszik a Nohab kotró, ami ráadásul elfordul, hisz akkoriban még csak így tudták lekövetni az eredetitől sokban eltérő ívgeometriát. Az új modellnél pedig hab a tortán, hogy fehér karimás ütközőket kapott.
És itt ugrik a majom a vízbe! Komoly hossztorzulás a BTTB modellen. Ismerjük a történetet: adott volt a Nohab hajtása, alváza, csupán egy új kasztni kellett rá és van egy újabb modell. Ráadásul a keletnémeteknél igencsak népszerű mozdonytípusból.
No de Honecker elvtárs! Egy amerikai alapra építjük meg a nagy szovjet erőgépet?
Viccet félretéve a torzítás sokáig megbélyegezte ezt a méretet. De tegyük hozzá, hogy a két típus között van különbség élőben is.
A BR130-asok még 20,620 mm-esek voltak, míg a 132-esek már 20,820 mm. Ez mintegy 20 cm-es növekedés, ami TT-ben 1,6 mm-t jelent. Kb. 3 mm az, amit már lemodelleznek, tehát az ennél kisebb, arányított méretet nem érdemes. De a két modell között szemmel látható, 16,5 mm különbség van. Pedig a 130-as eredeti hosszához arányított TT méret 171,8 mm lenne, de a modell 158,5 mm-es. Pontosan annyi, mint a Nohab. Persze nincs értelme elvesznünk a tizedmilliméterekben, de azért érzékelhető a difi.
A komoly "elcsalás" valahol a hangtompító után történt az ablakközök csökkentésével és egy teljes ablak elhagyásával.
Ebből az aspektusból látható a szélességkülönbség is. Lényegesen tömzsibb volt a berliner modell, ezáltal majdhogynem elveszítve a mozdonyra jellemző formavilágot.
A tetőszerelvények természetesen a típusmódosítások során változhattak, lásd pl. a segédüzem hűtőventilátorait, de nem gondolnám, hogy ilyen mértékben módosult a hangtompító.(erre vonatkozóan nincsenek képforrásaim, de amint lesznek, pontosítok). A kürt kérdés itt is speciális, hiszen ezek elhelyezése évjáratonként változhatott. A BTTB modellen természetes, hogy az akkori, egyenkürt szerepel.
Összegezve: emblematikus modell mindkettő, hiszen hűen tükrözik az egyes modellgyártási korszakok gondolkodásmódját.
Mai áron számolva, háromszoros az árszorzó, de ha hozzávesszük a ROCO idei emelését, akkor még több is lehet. De ez a minőségen meglátszik.
Apró szálka, hogy az új, digitálisan előkészített mozdonyoknál problémák mutatkoznak, de bízzunk benne, hogy hamar kijavítja a gyártó ezeket.
A ROCO modellt a ModellKit szaküzletnek köszönhetem.
A műszaki kiegészítések a Wikipedia-ról és a ModellWiki-ről származnak.
Háttérinformációkkal Halász Péter kollégám és jóbarátomszolgált.
A modell teszteléséhez pedig TTomasz barátom nyújtott segítésget.