BR103 197-0 BeckmannTT Sammlermodell
Az előző, beharangozó modell mellé hamarosan begördült a következő. A DB egységes színvilágát, a már jóval ingerszegényebb orientrot festést viseli magán, holott az eredetiben ez a gép már mindenféle ecset alatt volt már...
De nézzük itt is először a nagyvasúti történetet.
A Wikipedia-n találtam a fotót, Klaus Jähn, 1995. augusztus 12-én készített felvételén éppen a 103-as számú EC-t húzza a Karlsruhe-i főpályaudvar váltókörzetében. Ez volt az utolsó menete a mozdonynak.
Érdekes színvilág. Kicsit idegenül hat a bézs-bordó, vagy a vörös festések után ez a "jaj, de kék". A mozdony 1972. április 20-án került állományba, majd a DB 2001. július 1-ével selejtezte. De nem a vesztőhelyre került, hanem a leírás szerint Kölnbe, egy magánemberhez, aki 2006-ig ún. konferenciaszobának használta, kék színben, az oldalsó szellőzőrácsok kiszerelésével. Később ebben a színben került a Spatzenpark-ba, ahol az E03 002-es mellé szánta tulajdonosa, Helmut Brossmann.
És aztán elnyerte az eredeti köntösét, ugyanis a képen már a friss, de hagyományos színvilágot hordozza a kultuszmozdony.
Külön köszönettel tartozom a képekért a www.spatzenpark.de de csapatának.
És még egy kép, csak az érdekesség kedvéért: ez a 197-es jelenlegi vezérállása. Szép darab nem? :-)
De nem feszítem tovább a húrt, vegyük górcső alá a modellt.
Nos itt van miről csacsogni. Még az előző darab beszerzése előtt hallottam ezt, azt a Beckmann modellépítési megoldásiról. Hogy sok esetben a berliner egyes modelljeinek alapjára tervezi a felépítményt, hajtásban, elektronikában tőlük emel át. Aztán amikor kezembe került a 237-es gép modellje, hát egy teljesen új világ nyílt meg előttem. A tapasztalataimat leírtam az előző cikkben.
De a 197-es esetében merőben másról kell beszélnem. Itt minden úgy fogadott, ahogy azt a tájékozottabb gyűjtőktől hallottam.
Nézzük:
Első és igazán szembeötlő részlet a mozdony közepén elhelyezett légtartály-szerelvény blokk. Ez a BTTB BR250-es, meglehetősen elfuserált konstrukciójú villamos mozdonyának a középrésze.
Annak ellenére, hogy a kasztni festése pontos, részletes. A színek jól mutatnak a modellen, ez az alváz - mert gondolhatjuk, hogy a szerelvény alkatrész mellett az egész alj a berliner modellé - már óvatosságra inthet.
Elég csak arra odafigyelni, hogy a bő 30 dekás 237-es után ez inkább a 20 deka felé tendál, sokkal bizonytalanabb tömeget produkálva ezáltal.
Szerencsére a jól sikerült forgóvázmaszk eltakarja és feledteti a Krupp váz, a 250-esen megvalósult mását, ami bizonyos esetekben szépen bever a kasztniba.
De tüzetesebb vizsgálódás után feltűnik, hogy bizony ez az említett modell forgóváza, a hasonlóan szerencsétlen egy oldali, két tengelyes meghajtású változat. Egyik zsámoly inkább áramot szed, a másik meg a gumigyűrűk révén meghajt.
Sajnos jóval kisebb hatékonysággal, mint az előző oldalon taglalt modell.
További bizonyíték a tetőn elhelyezkedő csavar. Pontosan ezen a helyen találjuk a BR250-es tetődobozát, amit ha elfordítunk 90 fokkal, akkor le tudjuk emelni a kasztnit a vázról. Itt is ez történik, ha elforgatjuk a csavart. Emlékezzünk csak vissza, hogy a 237-esen ezen a helyen is egy elektromos szerelvényimitációt találunk és a felsővezeték átkapcsolása egy mikrokapcsolóval történik az alvázon. Mennyivel elegánsabb megoldás...
Ettől függetlenül persze a tető kidolgozottsága hozza a megszokott formát, hiszen azonos sablonból öntötték a kasztnit, csak itt más beltartalom került a modellbe.
Viszont elegáns, hogy ügyeltek az eredetinek megfelelő pantográftípusra. A nagyvasúti megfelelőn is einholm, azaz félpantográf dolgozik. Funkcionális alkatrész és mindezek mellett még filigrán is maradt.
A "tojásfejű" szemből. Itt is látható, hogy a vasútmodellezés a kompromisszumok sportja. Kicsit nagyobb lámpák, de még megőrzik az arányokat. A jó méretes, BTTB kapcsoló helyére már dukálna a finom Tillig, de sajnos a foglalat ezt nem teszi lehetővé. A modell építésekor még nem volt jellemző a NEM szabvány.
Összegezném a tapasztalatokat: enyhe csalódás, de valahol tudtam, hogy mire számíthatok. Túl szép volt a bekezdés, ahol valóban a kisszériás modellépítés remekével kápráztatott el a gyártó. De el kell fogadni, hogy Németország sem Kánaán, így bizony végig kell járni Beckmann úrnak bizonyos stációkat.
Viszont ezekre a stációkra nem szégyenkezhet, hiszen szép a modell és működik.
A német partnernek legyen mondva, hogy gyönyörű állapotban őrizte meg a modellt és az előzetesen lekommunikált problémák mellett (nem működő világítás) nem ért meglepetés.
Különösen fontos modellnek érzem most ezt a két változatot, hogy ebben a hónapban debütált a BeckmannTT/Tillig közös projektje a teljesen megújított BR103-as. (2008 decemberét írjuk)
Remélem, mihamarabb befut a tesztpályára...