BR103 118-6  Tillig/BeckmannTT      Kat.sz.:    500680

 1973. szeptember 12-én a Rheda és Oelde közötti nyílt vonalon 252,9 km/órás sebességet ért el a BR103-as széria, 18-ik mozdonya, a 118-as. Ezzel a tettével vált ez a példány emblematikussá és talán ezen okból kifolyólag választotta a Tillig, "debütmozdonnyá".

Sokáig kellett várni erre a megjelenésre, hiszen TT-s körökben csak a Kehrer és a BeckmannTT kisszériás sorozatai voltak fellelhetők.

Werner Brutzer 1994-es felvételén még megcsodálhatjuk a mozdonyt, az V. korszak jegyeivel és IR kocsijaival. Három évvel később, 1997. október 21-én vesztőhelyre került a gép.

A modellről tulajdonképpen szuperlatívuszokban ér beszélni. A Tillig-től szokatlan részletességgel és adjusztálással kapjuk kézhez a mozdonyt. Nyilvánvalóan a BeckmannTT szerepe is közrejátszik ebben. A kasztnit egyértelműen Joachim úr műhelye készíti, ezért is újdonság a krómozott kapaszkodó, már gyári rögzítése. (érdemes visszatekinteni a kisszéria csúcsmodelljére, ahol ezek a kapaszkodók az öntvény részei) A korábbi 103-as kasztni felületi finomságai felfrissültek, valószínűleg teljesen új szerszám készült. Erre egyébként a belső panelen szereplő Kres név is biztosíték.

A szellőző spaletták, azok keretszegecselése, valamint a tűéles feliratok kimagasló erényei a modellnek. A középrész tartályszekciója is végre az eredeti arcát mutatja. Korábban ez volt a legfőbb ismérve, hogy BR250-ből készült az egyszerűbbik Beckmann modell.

Minden apró információ leolvasható a mozdony oldaláról: első revíziós dátum 1971. február 16-át jelöli. A gépet hivatalosan 1971. március 10-én adta át a müncheni vontatási főnökségnek a Siemens-Henschel.

Maximális igényességgel lett kidolgozva a forgóvázmaszk is. Minden részletében megfelel az igazinak. Az apró elemek egybe vannak öntve, ezért nem kell utólagosan, kis alkatrészekkel bíbelődnünk. Itt tisztázódik végérvényesen, hogy a BR103-asnak nem az aszimmetrikus tengelyrendű, Krupp forgóváza van. Egyébként pont a 118-as forgóváza volt az, amit a sebességteszt miatt átépítettek, Kíváncsi vagyok, hogy ez a változtatás mennyiben jelentkezik a modellen. Ezt majd a későbbi Tillig kiadások vizsgálata során tehetjük tisztába.

Általában az alsó nézet sosem erénye a modellnek, de ez esetben érdemes elidőznünk ennél a pozíciónál. A forgóváz-alapokon látható, hogy 2-2 tengely hajtott, ami egy ekkora mozdonynál a minimum, másrészt meg jóval egyszerűbb a műszaki megoldása, ha a beérkező fogaskerékhajtást két irányba osztják el. Erre utalnak az 1-3 tengelyeknél látható hengeridomok. A középrészről már beszéltünk, innen nézve teljes értékű alkatrész. Igazi meglepetés a forgóváz stabilizátor rúd, amit eddig a 4 tg-es BR101-en láttunk, illetve a Mehano Blue Tiger-én. Eredeti szerepe szerint vonó- és fékerő átviteli rudazat, jelenléte nem csupán imitáció, mert eredményesen stabilizálja a hatlábú futását, különösen amiatt is, mert az első tengelyen helyezkednek el az 1-1 darab tapadógyűrűk.

Nagyot ugorva nézzük a "tetőkertet" (Dachgarten). Elrendezését tekintve nincs újdonság a korábbi, csúcsmodellhez képest. Talán annyi, hogy a járdarácsok külön lettek színezve, a szigetelő babák és a főkapcsoló sokkal egyedibbek, mint az elődön (ott ugyanis a BTTB készletéből kellett gazdálkodni), illetve helyes kis antennát is kapott.

A kecses vonalú áramszedő már megszokott látvány a korszerű modelleken. Csupán az a kérdés, hogy miért ez került rá, mikor az amúgy igen kevés, fellelhető fotón félpantográffal fut a gép...

És amiért Tojásfejű a beceneve. Sok elnevezése közül talán a német Osterei a legtalálóbb. Jellegzetes arányait itt is elkaphatjuk, jól sikerült az 1:120-as leképzés. Az elődhöz képest sokkal kecsesebb lámpákat kapott és külön öröm a "krómozott" keret. Ezzel szemben picit illúzió romboló a külön tamponozott ablaktörlő. Merész gondolat volt az áttört szoknyalemez. Mivel a mozdony egyik meghatározó arculati eleme a kotró, ezért nem volt érdemes kihagyni. Viszont a modell kapcsoló kinematikáját ez esetben nem lehetett volna kihozni alatta, mert akkor már aránytalanul rövidre sikerült volna. Így a sötétszürke tömegben elfér a széles rés, már-már jelentősen engedi rálógni a sínkoronára a szoknya peremét, de legalább egzakt hatást kelt.

Facit, azaz összegzünk. Kiváló modell a javából. Három, ismert TT-gyártó cég műve, érezhető a sok-sok éves, összetett tapasztalat. Már nagyon hiányzott ez a gép a méretből. A Nürnberg-i információk szerint itt nem áll meg a Tojásfejű menetelése, mert már készül a további festésváltozat, valamint a hosszított vezérállású sorozat is.

Elektronikai kiképzéséről nem esett szó, mert nincs benne semmi kivetni való. Irányváltó fények, vörös zárlámpák, a főfény talán egy kicsit "xenonosra" sikeredett, de ezt a LED technológiának érdemes betudni. Lassúmenetre szépen reagál, köszönhetően a Tillig által alkalmazott, 3 pólusú, Bühler motornak. Digitális üzemben majd a következő szériák lesznek izgalmasak, hiszen variálható zárfény-funkciókkal is el lehet majd látni.

A modell, meglepő módon, hazai beszerzés. A Modell Kit volt annyira szemfüles, hogy a karácsony előtti megrendeléseibe beillessze ezt terméket, így páran boldog tulajdonosai lehettünk az ünnep előtti és utáni időszakban. Külön elismerést érdemel a szaküzlet, a rugalmas kiszolgálás terén.