BR103 165-7  DBAG  Ep.5.    Tillig     Kat.sz.: 02430

Folytatódik a 103-as "saga". A Tillig 2009. év végi újdonságai között szerepelt a már mindkét hosszverzióban bevezetett mozdonymodell újabb festési változata. Ezúttal az ötödik korszakos, már orientrot-ra színezett mozdonyt vehetjük ki a csomagolásból. A festésen kívül semmilyen egyéb eltérést nem tapasztalunk. A típus első szériájának példánya az utolsó éveit reprezentálja ebben a DBAG köntösben.

Werner Brutzer 1994. július 4-én kapta lencsevégre a mozdonyt, amint Köln vasútállomásról kihúzza szerelvényét. Láthatjuk, hogy a mozdony ekkor már nem visel kotrólemezt, sőt az ütközök körüli áramvonalas burkolat is hiányzik. Ezeket a légellenállást csökkentő apróságokat fénykorukban szerelték rájuk, amikor nagyobb sebességű vonatokat továbbítottak.

A mozdony főbb adatai: 1971. július 29-én hagyta el a Krauss-Maffei gyárat a 19506-os gyári számon. Az elektromos berendezéseket itt is a Siemens szállította.

Ekkor München Hbf-hez került, ahol 1974. május 25-ig teljesített szolgálatot. Ezután átkerült Frankfurt (M) fűtőházhoz, ahol 1987. november 16-ig dolgozott. Ezt követően Hamburg-Eidelstedt-be honosították, ahol 1990. február 20-ig tevékenykedett. Az újraegyesítést és a vasúttársasági összevonást ismét Frankfurt (M) vontatási telepén érte meg. Az 1999. október 30-án bekövetkezett kiselejtezéséig itt használták.

Öt nagyrevíziót élt át a mozdony, ebből az utolsó nagyjavítás, a 1991. november 15-iki E 3.0-ás esemény nyomait viseli magán a modell is.

Kicsit veszít elegáns vonalvezetéséből a mozdony így, hogy ezzel a puritán orrkiképzéssel készült. De hát ez is egy állomása a sorozatnak és ha már a gyártók kihozták az alapmodellt, akkor minden bőrt le kell róla húzni, hisz a németek kultuszmozdonyáról van szó, amit nem elégszer kell "megénekelni".

Az ötödik korszakra jellemző, modern, matricázott DB keksz és a fakó orientvörös uralja a gépet. Bontja az egyhangúságot a szépen cizellált és antracitos, barnás színre fújt szellőzősor.

Az SBS 65-ös típusú félpantográf elegáns külsőt kölcsönöz az amúgy is tetszetős mozdonynak. A korábbi, Beckmann modellekkel ellentétben a most már teljes egészében műanyagból fröccsöntött karosszéria minden apró részletében "él, dolgozik". Így sikerült krómozott fémhuzalokkal imitálni a kapaszkodókat is.

A precízebb öntési eljárásnak köszönhetően beszédes a hűtőzsalugáter sora, illetve a szegecselt környezet is.

Az előbb említett kapaszkodók az első sorozatoknál rendre kiestek a helyükről, amíg fotóztam a tesztmodellt, egy komplett kapaszkodó készletett hagytam el. Szerencsére a gyártó hamar küldött alkatrészeket. Ez a modell már mentes ettől a gyermekbetegségtől, a kis fém kiegészítők stabilan állnak a furataikban.

Mintha letisztulni látszik a forgóváz is. Az első Tillig/Beckmann mozdonynál sajnos a váltókörzetben összekuszálódtak a homokolócsövek, volt, amelyik le is tört. Itt már nem ennyire labilis a helyzet. A szépen megformált alkatrészek biztos egységet mutatnak a forgóvázmaszkon.

Az egyszínű festésnél szerencsés a helyzet, mert a rések folyamatos kitöltést kapnak. Sajnos a több színréteg alkalmazásakor találhatunk ilyen helyeken átfúlyási foltokat. A tökéletes tamponozás eredménye a minden helyen olvasható feliratozás.

A gyártóktól már megszoktuk ezt a részletességű tetőt. Minden a helyén van, csupán apró változások figyelhetők meg az évek során. A Beckmann modellektől indulva a Tillig jelenlegi példányaiig kicsit módosultak a szigetelő babák, illetve a vezetékek.

A korszerű elektronika természetesen digitalizálható. A mozdony melegfehér, LED főfénnyel és vörös zárlámpákkal rendelkezik, melyek a menetirány szerint váltanak.

A modell menettulajdonságait a BR101-esnél jól bevállt forgóváz stabilizátorral javítják. A két tengelyen hajtott forgóváz kidolgozottsága a 130 eurós modellek szintjén valósult meg. Természetes, hogy a közelkapcsolást kurz kinematikával oldották meg.

Pompás állomása a 103-as sorozatnak ez a kissé fakó orientvörös gép. Mindenképp fontos mozdony a német vasút utóbbi időszakából. Számos kocsit akaszthatunk mögé, így becses darabjává válhat akár terepasztalnak, akár vitríngyűjteménynek.