BR103 129-3  DBAG  Ep.5.    BeckmannTT   2000.  Kat.sz.: 1011104

Végre működik a webserver, így már ismét tudok feltölteni új leírásokat. Ezen felbuzdulva egy újabb szépséget mutathatok be az érdeklődőknek, különösképpen a DB 103-as sorozatának kedvelőinek.

A BeckmannTT örökzöldjéhez van szerencsénk. Mielőtt a Tillig felkarolta volna a cég 103-as mozdonyra vonatkozó törekvéseit - és még nem indult be a nem mellékesen említendő Kühn szerepvállalása a duplán fejlesztett modell terén - ez az egyetlen gyártó képviselte a nyugatnémetek kultuszmozdonyát a TT gyűjteményekben és modellpályákon.

Hansjörg Brutzer (ezek a Brutzer fiúk biztos minden idejüket a vaspályák mellett töltik) 1991. május 28-án lőtte a mozdonyt és igencsak színes vontatmányát. Ekkor, a IV. korszak utolsó napjaiban gyakori látvány volt a DB vegyes színtervű vagonjaiból összeállított IC szerelvény a 103-as kultuszmozdonyok mögött.

Aztán három évvel később, 1994. július 16-án, ugyancsak Hansjörg masinájával készült a Beckmann által is alkalmazott színterv, igencsak impozáns vonatot továbbító, eredetijét megmutató fénykép. Az V. korszak már sokkal komolyabban vette az egységes színvilágot, ezért lett akkoriban szinte minden mozdony orientrot, majd a személykocsik a távolsági viszonylatban ilyen fehér, vörös, szürkés csík összeállítású. Bár a képen még ott virít egy TEE kocsi, illetve a háttérben még további két kék-bézs festésű is.

A modell igazi Beckmann mozdony. A 320 grammos súlya már magáért beszél. Hasonló élményben volt részem, amikor kezembe vehettem az első ilyen mozdonyomat. Azóta különféle verziók jelentek meg a Tillig és Kühn házaktól, persze messze nem ilyen tömeggel. A modell kivitelezése egyértelműen kisszériás, de mégis súrolja a tökéletesnek mondható szintet. A forgóvázak fémöntvények, ennél a mozdonynál kellemes barnásszürkére fényezve.

Ugyanezt a színt kapta a szellőzősor is, illetve az alváz szerelvényei is. A mozdony oldalát a jó nagy DB keksz uralja. A feliratok tamponozása jó minőségű, bár nem éri el a nagyszériások színvonalát. A középszerelvények nézete az egyik oldalról...

...és a másikról. A fakó orientrot rendkívül jól harmonizál a szürkésbarna zsalusorral és alvázzal.

A Krupp rendszerű forgóváz minden apró részlete érvényesül a fém öntvényben.

A tetőkert szintén a Beckmanntól megszokott részletgazdagságot hozza. A Tillig verzióknál ezt a tagolást vitték tovább. Korábbi testvéreitől eltérően itt már saját fejlesztésű izolátorokat találunk rajta, de sajnos az egyik letört, mielőbbi javításra szorul.

Elegáns félpantográfot és egyedi főmegszakítót is találunk a felső traktuson.

A korábban említett forgóváz. A mozdony tömege miatt nincs szükség tapadógyűrűkre, itt igazi adhéziós erőátvitellel van dolgunk. A modell kapcsolói az ún. Kuppelkasten, azaz dobozos megoldással kapcsolódnak a forgóvázhoz. A kép bal oldalán látható kapcsoló befogója a két függőleges csíkkal ellátott kis lap alatt van. Az öntött alkatrész középen tartja a kapcsoló szárát, az elfordulásnál egy kis spirálrugó teszi rugalmassá.

A másik tekintélyes Beckmann mozdonynál is megfigyeltük a középsúlyt, amiben egy kis bevágást látunk. Ez alatt van a felsővezetékes üzemhez szükséges átkapcsoló.

2000-ben, amikor készült a modell, már bejáratott, saját dobozdesign-ja is volt a BeckmannTT cégnek. Azelőtt a klasszikus BTTB/Zeuke fehérdobozba csomagolták a mozdonyokat, itt viszont már kimondottan saját "Label" a göngyöleg is. Az eredeti épségében megőrzött dobozon minden szükséges információs és lajstrom matricát megtalálunk.

Büszkén pózol a tojásdad "Berta". Hamar rájöttek a cégek, hogy ezt az utánozhatatlan, klasszikus mozdonyformát gyártaniuk kell, ezért mára már igen széles spektrumban megtalálható a nyugatnémet vasút egykori zászlóshajója, TT méretben.