BR103 161-6  DB  Ep.4.    Kühn Modell     Kat.sz.: 32500

Folytatom a sort: még nyáron érkezett a próbapadra a Kühn aktuális üdvöskéje, amit már vártunk nagyon. Előzőleg megcsodálhattuk a Tillig/Beckmann közös produkcióját, ami ismét magasra tette a mércét, így Torsten csapata komoly kihívással nézett szembe. Dolgoztak is rajta pár évet...

A nagyvasúti eredetiről már esett szó bőven. Itt igazán az lenne érdekes, hogy vajon miért ezt a pályaszámot választotta a gyártó. A DB keksz még a korábbi, fekete alapú, fémtáblás változat, ami azonos a Tillig 118-as gépén szereplővel.

A 103 161-6-os mozdony életpályája:
Gyártómű: Krauss-Maffei (járműszerkezet, végszerelés), Siemens (elektromos berendezés)
Gyári szám: 19502 / 1971

Honállomás:
1971. 04. 01.–1999. 10. 18.: Bahnbetriebswerk Frankfurt am Main 1

1971. 04. 01.: kiszállítás
1971. 06. 14.: szolgálatba állítás
1991. 10. 28.: "Orientrot" átfestés
1999. 08. 08.: z-Gestellt, oka: kerékprofil határértéken, fővizsga lejárt
1999. 10. 18.: fővizsga lejárati ideje
1999. 11. 15.: selejtezve
2000. 05. xx.: szétvágva: Fa. Bender, Opladen

Tehát a mozdony már csak múlt idő...

A Kühn műhelytől már megszokott precizitás jellemzi a mozdonyt. Alapvető eltérés a Tillig-től, hogy egy kicsit egyszerűbb, ezáltal talán strapabíróbb a modell. Pl. a kapaszkodók a kasztniba öntöttek, nem külön fémhuzalból hajlítottak, így nem is esnek ki.

A forgóváz remekmű, de mégsem annyira cizellált, mint a vetélytársé. Itt nem akadnak be a homokoló csövek a pálya elemeibe, mert jobban integrálták a maszkba. Korrekt a kilengés gátló és a rugózat is.

Pontosan ugyan olyan piros kerekeket kapott, mint a Tillig modell.

A jobb első vázon szépen ott az Indusi fej és természetesen pontosan olvasható minden adat a súlytáblán. Az egybe öntött kapaszkodók gyönyörűen festettek, mégsem kívánkozik, hogy külön alkatrész legyen.

Ha felmászunk a tetőre, akkor itt is csodás kép fogad. A klasszikus DBS 54a, ollós áramszedők a nagysebességű palettákkal kiegészítve igazán méltóak a modellhez. Már elmúltak az egyen-áramszedős idők, a bumfordi, fémszínű pantográfokkal...

Aprólékos és szép a tetőkert. A funkcionális alkatrészek az eredetivel megegyező módon sorakoznak a trepnik mellett. A világítóablakok is jól sikerültek, sőt a középrész emeléséhez szükséges szemek is ki lettek dolgozva.

Külön kiemelem az egyetlen kis rézalkatrészt, mely büszkén feszít a korszerű fröccsöntvény tetőelemen.

A Kühn modell sajátossága, hogy figyelt a részletekre. Ugyanis az orron levő kapaszkodó nem mindegyik mozdonyon található meg, de ehhez a pályaszámhoz éppen a kapaszkodós változat illik. Szó van arról, hogy készül simaorrú is, vélhetően az orientrot festésű lesz ilyen.

Természetesen a ma már megszokott melegfehér LED-es fényforrások és vörös zárfények jellemzik a modellt.

A belvilág is árulkodik. A Kühn esetében nem kellett külső gyártókat bevonni, hisz a cég alapvetően elektronikai fejlesztésekkel kezdte. Kisebb helyen megoldották a NYÁK lemezt, ami persze nem von el érdemeket a Tillig-ben szereplő KRES lapkától. A dekóderfoglalatok a szokásos NEM 651-es, 6 pólusú stekkerek, kiegészülve a Kühn sajátosságával, hogy egy átkötéssel leválasztható a zárfénykapcsolás akár egy plusz funkciókimenet felé.

A modellben ma már sztenderdnek számító, 5 pólusú motor dolgozik, mindkét kihajtáson egy-egy lendítőtömeggel.

A 3 tengelyes forgóvázban csak a mozdonyvégek felé eső, két tengely hajtott, átlós gumigyűrűzéssel. A maradék kerekek mind részt vesznek az áramszedésben. Mondhatnám, hogy ejnye, egy ilyen fejlesztésnél már mind a hat tengely adhatna át vonóerőt, de a futópróbák azt bizonyították, hogy így is bőven elegendő. Ezen a képen is látszik, hogy a Kühn mennyire robusztusan, mégis finom munkával tudta kivitelezni a modell legsérülékenyebb felületét, a forgóvázmaszkot.

A mozdony futása kiváló. A motor halk, ahogyan ezt már jól megszokhattuk a cégtől. Vonóerővel semmi gond, a teszthez használt, ötkocsis TEE szerelvény probléma nélkül vontatta. Kalapsínes és modellsínes pályán egyaránt jól muzsikált, de azt mindenképp tudnia kell a mai vasútmodellezőnek, hogy ezek a modellek már az új geometriájú sínrendszert kedvelik. Sokkal precízebb nyomtávtartás és ebből fakadó, nagyobb érzékenység az egyenetlen pálya hibáira.

Azt is ki kell emelni, hogy az új, Tillig kapcsolók igazán csak a korszerű pályán működnek jól. Egyes észrevételek szerint bizony cserélni kell, a jóval robusztusabb bttb kapcsolóra, ha a klasszikus sínrendszeren futtatjuk a modellt.

És végezetül egy face to face kép, ahol jobban szemrevételezhető a Kühn és Tillig modellek apró sajátosságai. Egyébként meglepő, hogy az 1:120-as leképzést a két gyártó mennyire eltérően értelmezi...