BR 01 118 DRG Berliner TT Bahnen kat.sz.: 2120
A nagyvasúti eredetiket tekintve, helyes az időrendiség, hiszen a Reichsbahn Geselschaft 108-asa után készült a 118-as. Nagyjából ezt követi a modellek naptára is, hiszen jelen példány majd' egy évvel később került a gyűjteménybe, mint az előző, fotófestésű változata. Annyiban térhetünk el a kronológiától, hogy ezt a változatot már 1985 óta gyártják, míg a szürke testvér csak 2007-ben debütált. A BTTB azon modelljei közé tartozik, amelyek még a szocialista ipar fejlesztéseként kerültek be a termékpalettába, de az igazi kifutásuk már a változás idejére tehető. Ilyen formán az ősnek tekinthető DRG-s festés lett az első, amit a mai napig gyárt a Tillig is - igaz, hogy ez év végére ígérték a típus megújítását.
Szerencsére a modell eredetijét még az "élők" sorában üdvözölhetjük, hiszen az 1935-ben gyártott mozdonyt az 1981-es selejtezését követően a Historishen Eisenbahn Frankfurt egyesület vette gondozásba és azóta is különvonati és vasútbaráti meneteket vontat. Rene Wittek felvételén éppen egy HEF szerelvényt húz el a fotós előtt.
De nézzük a modellt. A gyönyörű állapotú mozdony a BTTB első szériájából való, mint ahogyan a doboz száma is bizonyítja, hisz ez még csak a 2120-as kat.sz.-ú. Ez azt jelenti, hogy 1985 és 1989 között gyártották. Természetesen az ép dobozban benne volt a leírás is, amin - az akkori szokásnak megfelelően - magyarul is olvashattunk a termékről. A dolog nagyszerűségét kiemelendő, idézek a leírásból:
"Minta: A BR 01 DRG jelű gyorsvonati mozdony az 1926 és 1938 közötti időszakban a Német Birodalmi Vasút-Társaság részére 231 darabszámban készült. A gép teljesítménye 16820 kW, legnagyobb sebessége 130 km/óra. A 200 KN tengelyterhelésű gép alkalmazási területe a fővonali nehézgyorsvonati szolgálat. A mozdony vonatterhelése 120 km/óra sebesség mellett 500 t. Az Önök modellje, a 01 118 jelű mozdony 1935-ös gyártási évi eredeti formájában. Abban az időben a mozdony a 2' 2' T32 típusú 1934-es gyártású szerkocsival volt kapcsolva. Az akkori Német Birodalmi Vasút-Társaság írásformája tökéletesen megfelel a mintának."
A papirost forgatva nagyjából be lehetett lőni az eladás évét, ugyanis a a VEB rövidítés már le volt matricázva a leírás túloldalán, így vagy 1989-es lehet, vagy későbbi, de még a megmaradt készletből.
A modell a korszaknak megfelelő Wagner-féle füstterelővel épült. A mozdonytest minden alkatrésze műanyag, kivéve a Heusinger-művet és a közlőrudazatot. A teljes műanyag házat a szerkocsi-hajtás tette indokolttá, hisz így kis tömeget kell tolni az üzem közben.
Akkori újdonság volt a Heusinger-féle rudazatnál a vizszintes csúszka műanyagból történő megvalósítása. A berliner addigi mozdonyai (és még több ezek után is) a hajtásimitáció minden elemében préselt újezüst alkatrészt használtak.
A mozdony és a szerkocsi kapcsolata akkoriban még egy fix kuplunggal valósult meg, mely egy speciálisan kialakított csatlakozó is volt egyben, ami segítségével jutott át a feszültség a szerkocsiban elhelyezett panelről a homlokvilágításhoz. Ezzel a kapcsolattal stabilan együtt maradhatott a két elem, de sajnos az ívek fogadása miatt jóval nagyobb a távolság közöttük, mint a valóságban. Ezt mára, a korszerűbb modelleken már kurz kinematikával oldják meg.
A szerkocsiban foglal helyet a két kihajtású motor, ami ekkor még csak az ún. négyszögmotor volt. Lendkerék nincs és gyári dekóderelőkészítése sincs. A négy kerék közül a két szélsőt hajtja a motor, a hatékonyság növelése érdekében mindkét, hajtott kerékpár gumigyűrűvel van ellátva. A tapadási tömeget az egész szerkocsi-belső ólomöntvény megoldásával érték el.
A homlokfali kettő és a füstkamrán elhelyezett harmadik fényszóró fényét a kamrában található izzólámpa biztosítja. Cseréjéhez a kamraajtót le kell pattintani, a foglalatot kihúzni, majd a csere után visszatolni. Innen futnak le az ütközőgerendához a fényvezetők. Természetesen már ehhez a modellhez is kapunk kiegészítőket, mint pl. csavarkapcsot, légtömlőket, amiket szépen felragaszthatunk a modellre. A dugattyúvédő csöveket ebben az esetben is csak vitrinmodellnél helyezzük fel.
Az első és hátsó fényszórók az Ep2-nek megfelelően fehér keretesek. A szerkocsira is fel lehet ragasztani számos kiegészítőt, úgy mint létrákat, tömlőket, kapaszkodókat. Apró észrevételem, hogy a modell szerkocsija nem azonos a nagyvasúti eredeti, ma is futó toldalékával. Igaz, hogy a fent idézett írás szerint a modell a gyártáskori állapotot tükrözi.
Ugyanis az eredeti mozdony a T34-es jelű, 1939-ben gyártott szerkocsit használja. Kisebb eltérések a nagyobb szénbefogadó képességen és az oldalfali merevítéseknél láthatók.
A Tillig egyébként tudatosan követi a két szerkocsi közti különbséget és a III. korszakos gépeit már ez utóbbival adja.
A "konyha" kidolgozottsága több, mint jó, bár keveset látjuk. Ügyesebbek akár villódzó tűz-fényeket, vagy vezérállás lámpát is szerelhetnek bele.
A felső szerelvényezések minden esetben a fröccsöntött darab része, külön felszerelt alkatrész nincs. A csövek elhelyezkedése a teljes gyártmányszérián azonos, egyedi eltérések nem találhatók. Egyes kisszériás gyártók, úgy mint a BeckmannTT, vagy a JAGO típusmódosított mozdonyain természetesen találunk eltéréseket, pl. az olajtüzelésű, vagy a 03-as, áramvonalas kiviteleknél.
A tesztpályán szépen zakatol a kicsike. Az íveket ügyesen veszi, siklás váltón sem jellemző. A homlokfényszóróknál valami fényvezetési gond lehet, mert a gerendákig alig jut el az izzó fénye. A teszt előtti meglepetés akkor ért, amikor a mozdonyt kibontva az igényes csomagolásból, felraktam a sínre és meg sem moccant. A jelenségből ítélve áramellátási gondnak tűnt. Gyors szétszerelés után kiderült, hogy a szállítás jóvoltából az egyik zavarszűrő tekercs forrasztása elengedett. Javítás után tökéletesen működik.
Az esethez hozzátartozik, hogy a posta kézbesítője nem hozta házhoz a csomagot. Kiderült, hogy kollégája elmondása szerint "besokallt", ezért a napi köre után visszavitte letétbe. Ha nem kérdezek rá, ki tudja meddig pihen, vagy éppen hányódik a raktárban.
Az eredetileg amerikai tengelyrendű 2C'1 Pacific mozdonycsalád talán a legarányosabb gőzmozdonyt eredményezte. A gép hossza, a kerekek mérete, illetve az alkalmazott szerkocsi együttes arányai minden idők, legszebb mozdonyává tették az európai BR01-est.
A modellt Hajdu Balázs barátomtól kaptam, aki egy frankfurti modellvasútgyűjtő megbecsült készletéből szerezte be ezt a gyönyörűséget.