BR 01 102 DRG Fotolack
1925 végén dőlt el, hogy szükség lesz a Reichsbahn-nak egy nagy erejű és gyors gőzmozdonyra. Elsőként - meglepő módon - a BR 02-es készült el, mely egy kompaund üzemű gép volt. A BR 01 azonos alapokra készült, csupán egyszerűbb, gőznyomással működő erőforrás volt. Ez utóbbi tulajdonsága sokkal gazdaságosabbá tette a gyártást, ezért inkább ez a típus vált be. A BR 02-eseket a DR folyamatosan alakította át 01-esekké.
Gyorsvonatokat húzott és képes volt 120 km/órás sebességre is. Hátránya volt a 20 t-ás tengelyterhelés, melyet a német vasút sok helyen nem volt képes fogadni.
A modell Tillig gyártmány, 2007-ből. Friss változat a fotólakkos festés.
Mi is a fotólakkozás? Mikor még csak a fekete-fehér fényképtechnika létezett, akkoriban a gyárból kikerülő típusfotókat úgy tudták igazán, nyomtatható állapotban is elkészíteni, ha nem egy óriási, fekete felületet kellett fényképezni, hanem a főbb vonalakat kiemelve, egy szürke alapszínnel jelenítik meg a tárgyat. Így a szürkeskálán sokkal árnyaltabban tudott megjelenni a mozdony. Jobban kijöttek a fény-árnyékok és a részletek. Aztán ha a fotó elkészült, a gépet visszafestették feketére és mehetett dolgozni.
A modell nagyon alapos kidolgozottságú, viszont nem új tervezésű. Már a '90-es évek elején megjelent az új Zeuke/Tillig időszakban, mint akkori, új gőzös modell. A műszaki felszereltsége egyértelműen visszautal azokra az időkre. Szerény véleményem szerint nem ártott volna, ha valamely részét fémből öntik, mert így a sok és nagy felületű műanyag kicsit degradálja az összhatást.
A hajtása a szerkocsiban kapott helyett, ezért a 3 csatolt kerekes hajtóműrész szabadonfutó. A motornak még nincs lendkereke és igazán digit előkészítést sem találtam benne. A DRG-s változatnak megfelelően a Wagner-féle füstterelőt kapta és lépcsőzetes szénadagolós szerkocsit kapott.
Csak előre történő vontatásra alkalmas, hisz az orrán nincs KK kapcsoló, csupán fékcső és kapcsoló kampó imitáció.
A kiegészítő készlettel szépen lehet frizírozni a gépet és kapunk hozzá még egy pár dugattyú rudat is, ami viszont csak az állómodellbe építendő be, hisz egyébként zavarná az első futókerekek elfordulását. Kis gondot okozhat az első csatolt kerék elé felszerelhető fellépő, mert ha nagyon rányomjuk a fém tartókonzolra, akkor belelóghat a csatlórudak szegecsébe és megakadhat a kerék.
Rízsszem izzós világítása van, melynek fényét az első fényszórókhoz a gerendába épített, formára öntött plasztik fényvezetővel juttatják el. Tehát nem LED-es technológia, de mégis célratörő.
Apró fájdalom, hogy a füstkamra ajtót ferdén ragasztották be a Sebnitz-i gyárban.
Finom, halk futású modell, megfelelő vonóerővel, melyet a szerkocsi egyik kerekének szilikongyűrűzésével értek el. Elviekben az R310-es ívek jelentik a határt, de nálam vígan elmegy a régi, R286-os ívekben is. Csupán egyetlen kanyarban emelte ki leheletnyit az egyik első futókereket. Nyilván biztonsági adatról van szó, hiszen a mozdony önmagában egy tolt "üzem", azaz a szerkocsi maga előtt tolja az amúgy nagyon könnyű mozdonytestet, mely az apróbb pályahibáktól szépen elhagyhatja a sínpárt.
Az ívben fordulást úgy érték el, hogy külön forgóponton nyugszik az első futópár, illetve a három csatolt kerékpár is egyben képes kb. 3 mm-nyi elmozdulásra.
