|
A Deák modellek sorát egy igazi ritkasággal kezdhetem. A
"Patkány" becenevű, szürke alapon kék-sárga csíkos festésű modellből csak ez
az egy létezik, amely kereskedelmi forgalomban elhagyta a Deák Modellsport
műhelyét. A festés próbajelleggel készült, több példány nem kapta meg ezt a
köntöst.
A V43-asok "Patkány" színterve 1998-ban került fel először a
villanymindenesre, az akkori elővárosi (ma "Posta Bhv") kocsik egységes
arculatához illeszkedve. Maga a mozdony 1978-ban készült, majd 20 év futás
után szánták neki az új szerepet, új köntösben. Ez a festés és feladatkör
előfutára volt az egyébként 1999 óta zajló "papagájosításnak", azaz a
2000-es sorozatszámú mozdonyok létrejöttének. A 1299-esből lett 2006 után a
2299-es Papagájszili. A felvételt Kirchner Attila készített a Keleti Pu-nál.
Nagyon sok szóbeszéd kering a Deák modellekről,
melyek főként a hazai modellezők zöme által nem elfogadható ár-érték arányról
szólnak. Az egyes elemeiben korszerűtlen modell csak azért kerül a Tillig
mozdonyok másfél-kétszeresébe, mert kézi munkával, kisszériában és javarészt
rézből készült. És az ilyen modellek elérhetetlensége további
mendemondákat szülnek, amik esetenként igazak is, de éppen ezért kell
mindenki számára tárgyilagosan bemutatni egy ilyen kisszériást is, hogy
valós képet kaphasson mindenki.
Úgy gondolom, hogy pont az ilyen pártatlan bemutatók
hiányoznak a hazai szakmai orgánumokból, ezért éppen itt az ideje, hogy
elkezdjem. Szól ez a gondolat egyébként a kisszériás gyártóknak is, akik még
igencsak távol állnak a jó kommunikációtól...
Ennél a modellnél is elsősorban az összhangra térnék ki.
Szerencsés a helyzet, hogy minimális időkülönbséggel tesztelhetek két
V43-ast, melyek nem gyári, szériamodellek. Bár bele lehet kötni apró arány
szempontokba, de első ránézésre itt sincs gond a formai megjelenéssel. Igen,
egy Szilit látunk a modellpályán. Egyébként a nagy gyártóknál is számos
nüansz-beli eltérés mutatkozhat azonos modellek esetén, ha azt különböző
cégek alkotják meg. Pláne, ha a vasútmodellező a H0-nál megszokott
modellezési megoldásokból indul ki. Az ott alkalmazott arányok sajnos nem
minden esetben méretezhetők át a TT-re, így bizony jobban kiütközhetnek az
apró eltérések. Sokaknak a főkeret túlzó kiugrása jelent problémát, másoknak
az ablakok és a szellőzők arányai. Az biztos, hogy a Deák modellnél nem az
arányosan kicsinyített méretnek megfelelőek a szellőzőzsalugáterek, hanem
kicsit torzítottak. De azóta tudom, hogy Deák Laci bácsinál hosszú hónapok,
évek munkája, míg egy kasztni eljut a végleges formájáig.
Ugyanígy a forgóváz-maszk kidolgozottsága is már idejét múlt.
De tegyük hozzá, hogy ez a modell még nagyon korán, a Szilik sorozatának
elején készült.
Sajnos a gyári öntvénytáblák ezzel a megoldással nem
sikerültek megfelelően. Ma már tudjuk, hogy a rézmaratás, vagy
fotolitográfia már régóta tart ott, hogy gyönyörűen olvasható táblácskák
szülessenek. Nem ismerem az okait, hogy pont ez miért nem volt annyira
fontos a műhelynek, de azt tegyük hozzá, hogy a részletesség hiánya 30
cm-ről már nem okoz problémát. Persze az elnagyolt táblák mellé igazán
dukált volna a súlytábla, ami fent van az eredeti mozdonyon, a középső tábla
fölött.
Tehát a forgóváz-maszk. A még közelebbi képen is látható,
hogy ez még nincs annyira kidolgozva, mint a Varga modellen, de ugyan azokat
a jegyeket hordozza magán: a rugók kevésbé látszanak és a fékpofák nagyon
távol kerültek a kerekektől. Ha már rézből van, akkor ezekre könnyedén
lehetett volna megoldást találni.
A fellépők és kapaszkodók esetében szembesülünk a méretbeli
arányokkal, de ettől függetlenül nem ront az összhatáson a megvalósítás...
A tetőkert. Igen, az egyik legneuralgikusabb pontja a
modellnek. Itt egyáltalán nem sikerült jó arányú alkatrészt alkalmazni a
szigetelő babákhoz. Groteszknek tűnnek a túlzóan nagy szigetelők, holott az
áramszedő és a főmegszakító helyes méretűek. Tetszetős a trepnik fém színe.
A festés alatt kissé elvész a kürtök és az antenna részlete
és itt is más színűre sikerült az áramszedőt mozgató légdugattyú háza.
Nem sikerült kinyomoznom, hogy a kotrók miért hiányoznak a
modellről. A műhely szerint kezdettől fogva adják hozzá, de információim
szerint nem volt benne a dobozban. Sebaj, hamarosan kerül rá megfelelő
minőségű pályakotró.
Essen pár szó a mozdony belvilágáról! Sajnos elég széles
intervallumban mozognak a Deák modellek futási tulajdonságai. A 3 pólusú
motor még megfelelően egyenletes sebességet biztosít, illetve alkalmas
digitális üzemre is. Az egyedileg készített hajtáselemek olykor
bezajosodnak, majd lehülés után ismét csendesek. Az elektronika minimális,
"légpaneles" megoldású, azaz a helyükre beragasztott sárga (!) LED-ekhez
lakkozott rézhuzal vezet egy közös forrasztási ponttól. Zárfény nincs, hisz
ezeknél a sorozatoknál a nagyvasúton sem volt.
A kapcsoló hagyományos BTTB szabványú, cserére nincs mód,
pedig a NEM szabványú szárral van befogva egy fixre hajlított fémszárba. A
kasztnin látható furatokba akár be is rakhatnánk a gyári modellekhez
csomagolt kiegészítőket, úgy mint csavarkapcsot, tömlőket, de az orr
távvezérlés-csatlásának üres helye megmagyarázhatatlan.
Ebből a távolságból már igazán tetszetős a mozdony. Amolyan
szilis formája van és ez pont így jó. Egyet sajnálok, hogy nem nagyon
ismerek kisszériás forgalomban hozzá illeszkedő, elővárosi kocsikat. Így ez
egy újabb kihívás a hazai mestereknek. Remélem mihamarabb lesz kézzelfogható
eredménye.
|
