Kapcsolat: tothg@citysound.hu  

A DR 107-es sorozatú dízelmozdonya  BR107 004  Ep.: 4

Tillig   04620               2011-2012.                                                                <<   >>

            FŐOLDAL | GŐZMOZDONYOK | DÍZELMOZDONYOK | VILLANYMOZDONYOK | SZEMÉLYKOCSIK | TEHERKOCSIK
 

Kis késlekedéssel kerül ki az oldalra a 2012. októberi Indóházban megjelent bemutató. Az ott leírtakat természetesen bővebben idézhetem e helyütt, hiszen itt nincs terjedelemi korlát.

Jelen cikkben a TT méretben ismert vontatójárművek közül egy kedvencet járok körül, főként azért, mert egy igazi túlélőt köszönthetünk a megújult modellben.

Sok klasszikus konstrukció kap új belsőt és külsőt a jól ismert, sebnitzi illetőségű Tillig kínálatában. Az egyik legrégebbi dízel tolatóst, az itthon is ismerős V75-öst fogjuk vallatóra, némi elegyrendezés közben.

 

 

Mindig is öröm egy kitartó gyűjtő számára, ha egykori slágermodellt köszönthet megújult formában. A hajdani piaci lehetőségek ismeretében bátran állíthatom, hogy az NDK vasútját igen jól ismerhettük, hiszen ezt volt hivatott reprezentálni az akkoriban kapható kínálat, legfőképpen TT méretben.

A szocialista termelésre fogott Zeuke manufaktúra már 1967-ben bemutatta a mozdony V75 001-es számú példányát 1:120-as méretben. Az eredetiben nem is annyira tömegmozdony, a modellezés során igen nagy példányszámot élhetett meg. A korai modellről írt rövid bemutatót ezen a linken lehet elérni.

 

 

Az ’50-es évek végére hiány mutatkozott a lipcsei rendezőpályaudvaron az addigra kiöregedő BR80-as kisgőzösök és V60-as, csatlós dízelek körében és hasonló teljesítményű mozdony után kellett nézni. A csehszlovák ČKD húsz 750 lóerős, négytengelyes mozdonyt szállított a keletnémet megrendelőnek, melyekkel le tudták fedni az igényt.

 

Erhard Beyer fényképe a 2011-es weimari mozdonyparádén szereplő 18-as gépről

 

A TT méretű modell kiválasztása egyértelműen a „kölcsönös gazdasági segítség” jegyében zajlott, hiszen a német változat mellett nyomban megjelent a csehek T435-öse, a maga kék ruhájában, illetve később, a berliner érában, a szovjet ЧМЭ2-es, zöld festésben. De ezekről már bőséggel tudunk...

Mint ahogy már az a konstrukciós sajátosság is kultikussá vált, miszerint az első modellek hagyományos, egy forgóvázban hajtott kivitelűek voltak, ezért sajnos kevés volt a vonóerejük. A cég 1972-es teljes államosítása megújult kínálatot is eredményezett és ebbe a szortimentbe átemelték a korábbi V75-öst, természetesen az 1970-es átszámozást követő BR107-es sorozatjellel. Nem csak a felirat, hanem a hajtás is változott. Közös meghajtást kapott a BR110-essel, ez lett a kellően hatékony, ámbár sokat vitatott „álforgóvázas” kivitel. Egy csigatengely hajtotta a két forgóváz belső tengelyeit, melyek fixek voltak, csak a külső tengelyek fordultak el a belső oldalán nyitott maszkokkal. A szűk csaptávolságú modellek esetében mindenképp hatékony, egyben költségkímélő megoldás, de mai szemmel már nem elfogadható.

 

Mégis remekül tartotta magát ez a konstrukció, egészen a ’90-es évek elejéig kihúzta, még egy szénvonat élén is megért egy különkiadást, természetesen már Tillig márkanév alatt.

 

Mivel keresett és közkedvelt mozdony volt, ezért nem kerülhette el az újjászületést. A H0-ás nagytestvért a pmt hozta ki pár évvel ezelőtt és mivel a TT méretű ős-kasztni szerszáma valahogy a Modelltec Gmbh-nál nyert új értelmezést, valahogy kézenfekvő volt számomra, hogy bárki, de nem a Tillig fogja megalkotni a felújított konstrukciót. Ennek ellenére az új modell érdekes látenciával vonult be a köztudatba, természetesen a sebnitzi üzem cégjelzésével, ugyanis 2010-ben csupán egy Leuna iparvasúti készletben ütötte fel a fejét és csak 2012-re érett meg a külön cikkszámozott mozdony. Páran tudni vélik, hogy az első fecske önmagában is megjelent, de katalógusszámát nem sikerült fellelni. Az idei újdonságfüzet rögvest hozta a III., IV. korszakos keletnémet és a IV., V. korszakos csehszlovák, szlovák változatokat. Írásom a 2011-ben selejtezett 107 004-es gép kicsinyített mását teszi nagyító alá.

 

 

Már a Leuna set-nél volt szerencsém megcsodálni, de akkor még nem jutottam el odáig, hogy mustráljam és fotózzam a mozdonyt. Mivel a régi változatokból egy híján mindegyik járt a gyűjteményemben, sőt azóta heti szinten javítom is őket, bőséggel van benyomásom a korábbi konstrukcióról. Éppen ezért hatott üdítő élményként a Tillig új modellje.

A mozdony modell még hagyományos, ablakos göngyöleget kapott, holott ebben az évben komoly átalakuláson esett át a szortiment csomagolása. Igaz, hogy a formára öntött habsztirol betétben különböző fóliák, pauszcsíkok és szivacskockák védik a sok finom alkatrészt magán viselő modellt.

 

Mivel a mozdony formavilága már évtizedek óta beleégett a TT-s gyűjtő emlékezetébe, elismerően bólogatva vettem kézbe az új konstrukciót. Már sokszor leírtam azokat a szuperlatívuszokat, amelyek a korszerű műanyagmegmunkálást és a precíziós modellgyártást jellemzik. Nem ismétlem magamat. Egyszerűen szép és minden elemében mérethelyes, korszerű modell született Szász-Svájcban.

 

 

Az orr semmit nem változott. A kis ajtó ugyanott van, ahol a korábbi kasztnin. Egyedül talán a lámpák kerete lett kiemelve. És ami viszont a leginkább feltűnő, hogy egyben van a főkeret. Most már nem fordul el a félforgóvázzal az ütközőgerenda és a kapcsoló. Hozzáteszem, hogy mindkét végen három fehér és két vörös világít a menetiránytól függően.

 

 

A mozdony alapszíne jól sikerült, sokkal élethűbb, mint az elődök túlzóan műanyag hatású pirosa. Ez már inkább borvörös és közelebb áll az eredetihez. A bézs tetőrész színhatára tökéletes, zavaró átfújást nem látni. A gépházajtók zsaluzata továbbra is etalonnak számítanak. (t.i., hogy bizonyos hazai modellek kisszériás sorozataihoz többek között ez a gépház is szolgál mesterdarabként.)

Szép a jellegzetes ČKD logó, illetve a sematizált gyári tábla is, ami újdonság a modellen.

Ki kell emelnem, hogy a pályaszámtábla világít! Ilyet nem láttunk még a korábbi modelleken, de még az újabbakon sem. Mindenképp figyelemre méltó, hogy ezt is megoldotta a gyártó.

Míg a legrégebbi Zeuke modelleknél a korlátok az idő múlásával inkább elporladtak, a BTTB korszakban préselt fémalkatrészek voltak, addig a jelen kor modelljén finom és remélhetőleg időtállóbb műanyagból készülnek, persze nagyobb odafigyelést követelve a tulajdonosától. Erre figyelmeztet az a tény, hogy a csomagolásban kis szivacs csík védi a két oldal korlátait.

 

 

A mozdony a csehek rendkívül egyszerű típusforgóvázát kapta, az eredeti puritánságához mért tökéletes leképzéssel. A forgóvázak teljes értékűek, mind a négy tengely hajtott. Az üzemanyagtartály is finomabb kidolgozottságú, mint az elődöké.

 

 

Izgalmas aspektus a tető irányába. A korábbi egyen-kürt helyett méretében jobban illeszkedő hangjelző került. A kivezetett hűtőcsövek külön fröccsöntött alkatrészek, átlátni alattuk.

 

 

A tetőszellőző áttört, a ventillátor lapátjai is látszanak. A kis furatokba a mellékelt zacsiból rakhatunk további kiegészítőket.

 

 

Csak a játék kedvéért egymás mellé tettem a régebbi, berliner konstrukciót és legújabbat. Be kell látni, hogy nincs oka szégyenkezni a korábbi változatnak sem, ha mondjuk eltekintünk az elforduló gerendáktól. Ha egy makulátlan darabot sikerül kifogni a kevesebb pénzből gazdálkodó gyűjtőnek, akkor sem lehet oka panaszra, mert a modell régen is szép volt és megfelelő műszaki tartalmat biztosított.

De az idő nagy úr, minden szempontból és ha a modellrajongó fogékony a finomabb részletekre és kidolgozottságra, akkor ezen a képen is már többet kacsint balra...

A korábban említett újszerű részletek mellett itt tötlik szembe, hogy az ablakkeretek foncsorfóliázottak és természetesen szabad átlátást engednek a vezetőálláson. Hiszen a kis Mashima motor immáron a géptéren belül helyezkedik el, ráadásul lendtömeggel a tengelyén.

 

 

A kételkedőknek egy közelebbi kép. Most egy kicsit gonoszkodom és leírom, hogy az ilyen összevetések után jut el az együgyű vaterás eladó arra a döntésre, hogy mikor meglátja az új konstrukciójú modellt cirka 40 ezer forintért a boltokban, akkor az esetleg hasonlóan kifogástalan állapotú, de régi modelljét rögvest beárazza a nagyvonalú 20-25 ezres kategóriába. Pedig sajnos a két modell ég és föld, a régi ára pedig legjobb esetben is 8-9 ezer lehet még dobozzal, leírással is. De megnyugtat, hogy az együgyű vaterás nem olvas ilyen tájékoztató oldalakat, mert ha tenné, akkor nem lenne együgyű és nem lenne tele az aukciós oldal annyi orbitális marhasággal...

 

 

Egyébként itt is láthatjuk, hogy a korábbi konfekcionált sorozatgyártás milyen károkat okozott a modellezés fejlődésének. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha mondjuk a TT méret a normális értelembe vett piaci elvek alapján éli meg a '70-es, '80-as éveket és nem egyfajta "jól átgondolt" cserekereskedelem elszámolási egysége lett volna.

 

 

A rend kedvéért megmutatom az ominózus álaforgóváz és az új konstrució közti különbséget. A szegecselt megoldás ráadásul kizárta a kekrékcserét, vagy az esetleg megrepedt forgóváz javítását. A kerékátmérő is csökkent és láthatóan a V100-asoknál bevált forgóvázmegoldás nyert teret, annak ellenére, hogy a keletnémet mozdony, ami egyébként a berliner időszakban ikertípusa volt a modellnek, csupán 2300 mm-es tengelytávolságú a nagyvasúti méretben, a V75-ös 2400 mm-ével szemben. Ez a 100 mm TT méretre leképezve 0,83 mm eltérés, amit a modell is követ, ezért nem volt kézenfekvő, hogy az oly sikeres V100-asok alját kapja az új konstrukció.

 

Természetes, hogy a modell rövidkapcsolós kinematikát kapott, melyben a legújabb szabványú kapcsoló foglal helyet.

 

 

Egy kedvenc képem az újságcikkből. A mozdony egyidőben érkezett ezzel a két, csodás teherkocsival és azt gondoltam, hogy szép kerek írást kerekíthetek a több résztvevős tesztből, de aztán csökkent a terjedelem és maradt csak a mozdony, csupán pár szót írhattam a vagonokról. Mivel egy vonatfűtő berendezés nélkü épített mozdonyról van szó, így a modelljáték során is inkább tehervonatok élére, vagy rendezési feladataira idomítsuk a kis bordó csehszlovákot.

 

 

A Hektor igazi kultuszmozdony, főleg a csehek és szlovákok körében. Mivel e területeken szerencsére nagyon erős a TT-s penetráció, így az amúgy is termékeny modell- és kiegészítőiparuk kitermelte a korábbi alapmodellekre építhető frizír- és felújítókészletek széles tárházát. Ha nem is kívánunk ennyi pénzt elkölteni egy korszerű modellre, a korábbi változatot is fel tudjuk turbózni olyannyira, hogy büszke darabja lehessen a gyűjteményünknek, pláne ha a szlovák, vagy cseh vasútat modellezzük. Persze a sebnitzi gyártó talán épp emiatt is, bőséggel ellátja festési változatokkal északi szomszédainkat. Mi meg csak hümmöghetünk és epekedve vadászhatunk olyan példányokra, melyeket esetleg a hazánkban is szolgáltató magánvasúti társaságok flottájában dolgozó színvariációra festi meg valaki.