Kis késlekedéssel kerül ki az oldalra a 2012. októberi
Indóházban megjelent bemutató. Az ott leírtakat természetesen bővebben
idézhetem e helyütt, hiszen itt nincs terjedelemi korlát.
Jelen cikkben a TT méretben ismert vontatójárművek közül egy
kedvencet járok körül, főként azért, mert egy igazi túlélőt köszönthetünk a
megújult modellben.
Sok klasszikus konstrukció kap új belsőt és külsőt
a jól ismert, sebnitzi illetőségű Tillig kínálatában. Az egyik legrégebbi dízel
tolatóst, az itthon is ismerős V75-öst fogjuk vallatóra, némi elegyrendezés
közben.
Mindig is öröm egy kitartó gyűjtő számára, ha egykori
slágermodellt köszönthet megújult formában. A hajdani piaci
lehetőségek ismeretében bátran állíthatom, hogy az NDK vasútját igen jól
ismerhettük, hiszen ezt volt hivatott reprezentálni az akkoriban kapható
kínálat, legfőképpen TT méretben.
A szocialista termelésre fogott Zeuke manufaktúra
már 1967-ben bemutatta a mozdony V75 001-es számú példányát 1:120-as
méretben. Az eredetiben nem is annyira tömegmozdony, a modellezés során igen
nagy példányszámot élhetett meg. A korai modellről írt rövid bemutatót
ezen a linken lehet elérni.
Az ’50-es évek végére hiány mutatkozott a lipcsei
rendezőpályaudvaron az addigra kiöregedő BR80-as kisgőzösök és V60-as,
csatlós dízelek körében és hasonló teljesítményű mozdony után kellett nézni.
A csehszlovák ČKD húsz 750 lóerős, négytengelyes mozdonyt szállított a
keletnémet megrendelőnek, melyekkel le tudták fedni az igényt.
Erhard Beyer fényképe a 2011-es weimari mozdonyparádén szereplő 18-as gépről
A TT méretű modell kiválasztása egyértelműen a „kölcsönös
gazdasági segítség” jegyében zajlott, hiszen a német változat mellett
nyomban megjelent a csehek T435-öse, a maga kék ruhájában, illetve később, a
berliner érában, a szovjet ЧМЭ2-es, zöld festésben. De ezekről már bőséggel
tudunk...
Mint ahogy már az a konstrukciós sajátosság is kultikussá
vált, miszerint az első modellek hagyományos, egy forgóvázban hajtott
kivitelűek voltak, ezért sajnos kevés volt a vonóerejük. A cég 1972-es
teljes államosítása megújult kínálatot is eredményezett és ebbe a
szortimentbe átemelték a korábbi V75-öst, természetesen az 1970-es
átszámozást követő BR107-es sorozatjellel. Nem csak a felirat, hanem a
hajtás is változott. Közös meghajtást kapott a BR110-essel, ez lett a
kellően hatékony, ámbár sokat vitatott „álforgóvázas” kivitel. Egy
csigatengely hajtotta a két forgóváz belső tengelyeit, melyek fixek voltak,
csak a külső tengelyek fordultak el a belső oldalán nyitott maszkokkal. A
szűk csaptávolságú modellek esetében mindenképp hatékony, egyben
költségkímélő megoldás, de mai szemmel már nem elfogadható.
Mégis remekül tartotta magát ez a konstrukció, egészen a
’90-es évek elejéig kihúzta, még egy szénvonat élén is megért egy
különkiadást, természetesen már Tillig márkanév alatt.
Mivel keresett és közkedvelt mozdony volt, ezért nem
kerülhette el az újjászületést. A H0-ás nagytestvért a pmt hozta ki pár
évvel ezelőtt és mivel a TT méretű ős-kasztni szerszáma valahogy a Modelltec
Gmbh-nál nyert új értelmezést, valahogy kézenfekvő volt számomra, hogy
bárki, de nem a Tillig fogja megalkotni a felújított konstrukciót. Ennek
ellenére az új modell érdekes látenciával vonult be a köztudatba,
természetesen a sebnitzi üzem cégjelzésével, ugyanis 2010-ben csupán egy
Leuna iparvasúti készletben ütötte fel a fejét és csak 2012-re érett meg a
külön cikkszámozott mozdony. Páran tudni vélik, hogy az első fecske
önmagában is megjelent, de katalógusszámát nem sikerült fellelni. Az idei
újdonságfüzet rögvest hozta a III., IV. korszakos keletnémet és a IV., V.
korszakos csehszlovák, szlovák változatokat. Írásom a 2011-ben selejtezett
107 004-es gép kicsinyített mását teszi nagyító alá.
Már a Leuna set-nél volt szerencsém megcsodálni, de akkor még
nem jutottam el odáig, hogy mustráljam és fotózzam a mozdonyt. Mivel a régi
változatokból egy híján mindegyik járt a gyűjteményemben, sőt azóta heti
szinten javítom is őket, bőséggel van benyomásom a korábbi konstrukcióról.
Éppen ezért hatott üdítő élményként a Tillig új modellje.
A mozdony modell még hagyományos, ablakos göngyöleget kapott,
holott ebben az évben komoly átalakuláson esett át a szortiment csomagolása.
Igaz, hogy a formára öntött habsztirol betétben különböző fóliák,
pauszcsíkok és szivacskockák védik a sok finom alkatrészt magán viselő
modellt.
Mivel a mozdony formavilága már évtizedek óta beleégett a
TT-s gyűjtő emlékezetébe, elismerően bólogatva vettem kézbe az új
konstrukciót. Már sokszor leírtam azokat a szuperlatívuszokat, amelyek a
korszerű műanyagmegmunkálást és a precíziós modellgyártást jellemzik. Nem
ismétlem magamat. Egyszerűen szép és minden elemében mérethelyes, korszerű
modell született Szász-Svájcban.
Az orr semmit nem változott. A kis ajtó ugyanott van, ahol a
korábbi kasztnin. Egyedül talán a lámpák kerete lett kiemelve. És ami
viszont a leginkább feltűnő, hogy egyben van a főkeret. Most már nem fordul
el a félforgóvázzal az ütközőgerenda és a kapcsoló. Hozzáteszem, hogy
mindkét végen három fehér és két vörös világít a menetiránytól függően.
A mozdony alapszíne jól sikerült, sokkal élethűbb, mint az
elődök túlzóan műanyag hatású pirosa. Ez már inkább borvörös és közelebb áll
az eredetihez. A bézs tetőrész színhatára tökéletes, zavaró átfújást nem
látni. A gépházajtók zsaluzata továbbra is etalonnak számítanak. (t.i., hogy
bizonyos hazai modellek kisszériás sorozataihoz többek között ez a gépház is
szolgál mesterdarabként.)
Szép a jellegzetes ČKD logó,
illetve a sematizált gyári tábla is, ami újdonság a modellen.
Ki kell emelnem, hogy a pályaszámtábla világít! Ilyet nem
láttunk még a korábbi modelleken, de még az újabbakon sem. Mindenképp
figyelemre méltó, hogy ezt is megoldotta a gyártó.
Míg a legrégebbi Zeuke modelleknél a korlátok az idő
múlásával inkább elporladtak, a BTTB korszakban préselt fémalkatrészek
voltak, addig a jelen kor modelljén finom és remélhetőleg időtállóbb
műanyagból készülnek, persze nagyobb odafigyelést követelve a
tulajdonosától. Erre figyelmeztet az a tény, hogy a csomagolásban kis
szivacs csík védi a két oldal korlátait.
A mozdony a csehek rendkívül egyszerű típusforgóvázát kapta,
az eredeti puritánságához mért tökéletes leképzéssel. A forgóvázak teljes
értékűek, mind a négy tengely hajtott. Az üzemanyagtartály is finomabb
kidolgozottságú, mint az elődöké.
Izgalmas aspektus a tető irányába. A korábbi egyen-kürt
helyett méretében jobban illeszkedő hangjelző került. A kivezetett
hűtőcsövek külön fröccsöntött alkatrészek, átlátni alattuk.
A tetőszellőző áttört, a ventillátor lapátjai is látszanak. A
kis furatokba a mellékelt zacsiból rakhatunk további kiegészítőket.
Csak a játék kedvéért egymás mellé tettem a régebbi, berliner
konstrukciót és legújabbat. Be kell látni, hogy nincs oka szégyenkezni a
korábbi változatnak sem, ha mondjuk eltekintünk az elforduló gerendáktól. Ha
egy makulátlan darabot sikerül kifogni a kevesebb pénzből gazdálkodó
gyűjtőnek, akkor sem lehet oka panaszra, mert a modell régen is szép volt és
megfelelő műszaki tartalmat biztosított.
De az idő nagy úr, minden szempontból és ha a modellrajongó
fogékony a finomabb részletekre és kidolgozottságra, akkor ezen a képen is
már többet kacsint balra...
A korábban említett újszerű részletek mellett itt tötlik
szembe, hogy az ablakkeretek foncsorfóliázottak és természetesen szabad
átlátást engednek a vezetőálláson. Hiszen a kis Mashima motor immáron a
géptéren belül helyezkedik el, ráadásul lendtömeggel a tengelyén.
A kételkedőknek egy közelebbi kép. Most egy kicsit
gonoszkodom és leírom, hogy az ilyen összevetések után jut el az együgyű
vaterás eladó arra a döntésre, hogy mikor meglátja az új konstrukciójú
modellt cirka 40 ezer forintért a boltokban, akkor az esetleg hasonlóan
kifogástalan állapotú, de régi modelljét rögvest beárazza a nagyvonalú 20-25
ezres kategóriába. Pedig sajnos a két modell ég és föld, a régi ára pedig
legjobb esetben is 8-9 ezer lehet még dobozzal, leírással is. De megnyugtat,
hogy az együgyű vaterás nem olvas ilyen tájékoztató oldalakat, mert ha
tenné, akkor nem lenne együgyű és nem lenne tele az aukciós oldal annyi
orbitális marhasággal...
Egyébként itt is láthatjuk, hogy a korábbi konfekcionált
sorozatgyártás milyen károkat okozott a modellezés fejlődésének. Bele sem
merek gondolni, mi lett volna, ha mondjuk a TT méret a normális értelembe
vett piaci elvek alapján éli meg a '70-es, '80-as éveket és nem egyfajta
"jól átgondolt" cserekereskedelem elszámolási egysége lett volna.
A rend kedvéért megmutatom az ominózus álaforgóváz és az új
konstrució közti különbséget. A szegecselt megoldás ráadásul kizárta a
kekrékcserét, vagy az esetleg megrepedt forgóváz javítását. A kerékátmérő is
csökkent és láthatóan a V100-asoknál bevált forgóvázmegoldás nyert teret,
annak ellenére, hogy a keletnémet mozdony, ami egyébként a berliner
időszakban ikertípusa volt a modellnek, csupán 2300 mm-es tengelytávolságú a
nagyvasúti méretben, a V75-ös 2400 mm-ével szemben. Ez a 100 mm TT méretre
leképezve 0,83 mm eltérés, amit a modell is követ, ezért nem volt
kézenfekvő, hogy az oly sikeres V100-asok alját kapja az új konstrukció.
Természetes, hogy a modell rövidkapcsolós kinematikát kapott,
melyben a legújabb szabványú kapcsoló foglal helyet.
Egy kedvenc képem az újságcikkből. A mozdony egyidőben
érkezett ezzel a két, csodás teherkocsival és azt gondoltam, hogy szép kerek
írást kerekíthetek a több résztvevős tesztből, de aztán csökkent a
terjedelem és maradt csak a mozdony, csupán pár szót írhattam a vagonokról.
Mivel egy vonatfűtő berendezés nélkü épített mozdonyról van szó, így a
modelljáték során is inkább tehervonatok élére, vagy rendezési feladataira
idomítsuk a kis bordó csehszlovákot.
A Hektor igazi kultuszmozdony, főleg a csehek és szlovákok
körében. Mivel e területeken szerencsére nagyon erős a TT-s penetráció, így
az amúgy is termékeny modell- és kiegészítőiparuk kitermelte a korábbi
alapmodellekre építhető frizír- és felújítókészletek széles tárházát. Ha nem
is kívánunk ennyi pénzt elkölteni egy korszerű modellre, a korábbi
változatot is fel tudjuk turbózni olyannyira, hogy büszke darabja lehessen a
gyűjteményünknek, pláne ha a szlovák, vagy cseh vasútat modellezzük. Persze
a sebnitzi gyártó talán épp emiatt is, bőséggel ellátja festési
változatokkal északi szomszédainkat. Mi meg csak hümmöghetünk és epekedve
vadászhatunk olyan példányokra, melyeket esetleg a hazánkban is szolgáltató
magánvasúti társaságok flottájában dolgozó színvariációra festi meg valaki. |