|
Talán kapóra jöhetett, hogy idén, 2015-ben lesz ötéves a
vasútmodellezésben igencsak népszerű, a nagyvasútnál pedig kultusz jelzővel
illetett Búvár, TT méretű modellmegjelenése. 2010-ben adta hírül a Roco,
majd a Kühn újdonságlapja, hogy ő lenne az éves attrakció. A Roco a T478.3
és T478.4 sorozatokat, míg a Kühn a T478.3-ast tűzte ki célul. Felvetődik a
kérdés, hogy vajon miért indult párhuzamos fejlesztés ebben a viszonylag
szűk és jól belátható modellméretben, de ez a kérdéskör már többször
elhangzott és csak elkent válaszokat kaphattunk a gyártók részéről.
Hozzáteszem, hogy talán most először, az idei nürnbergi vásáron
fogalmazódott meg egyértelműen, hogy ez mekkora probléma a gyártóknak.
Az biztos, hogy a modellre óriási igény mutatkozott, mi sem
bizonyítja ezt jobban, mint az a sok-sok cseh-szlovák próbálkozás, ami
napvilágot látott a sorozatmodellek előtt. És még megfejelve a helyzetet,
nagyjából két éve belépett a piacra egy teljesen új szereplő, a prágai
illetőségű MTB, aki ugyancsak a kultikus mozdonnyal próbálkozott - az azóta
megismert példa szerint nem sikertelenül.
Az elmúlt öt év alatt beérkezhetett a gyűjteménybe mindhárom
gyártótól, nem is egy-egy modell, így elérkezettnek láttam az időt, hogy
készítsek egy fotós-vizuális összehasonlítást erről a modellben is nagyon
tetszetős erőgépről.
Az eredeti
Aki járatos az északi szomszédaink vasúti történelmében, annak
nem újdonság a típus. Nem is szándékozom mélyebb feltárásra, hisz az
internet és a szakirodalom bőséggel szolgál a Búvárokra vonatkozó,
mindennemű információval. De azért vegyük végig a modelleket érintő alapvető
tényeket!
A tesztben szereplő három festési variáció megfelelőjét sikerült fellelni a neten. Ez a zöld-fehér
színkombináció számit a "classic" festésnek a 478-asok körében. Herr Kylchap
felvételén a sorozat első gépe látható, míg a tesztünkben a 82-iket vettük
górcső alá. A fősorozat háromezres alsorozatából 408 mozdony készült 1970 és
1977 között a CKD Praha üzemeiben. Eredetileg gőzfűtéssel, majd 1991-ben
lezajlott korszerűsítési projekt során 163 gép elektromos vonatfűtést
kapott, ami a cseheknél és szlovákoknál rendszeresített 3 kV-os
hálózatról tudott üzemelni.
1988 után kapták meg a 750, 753, 754 sorozatszámokat, melyek
hasonlóan az eredetihez, tükrözték az egyes felújított, vagy átépített
alsorozatok jelölését. A remotorizációra jellemző Caterpillar motorokat
kaptak a 753.7-es sorozatú gépek.
Mindezeken felül számos, apróbb véltoztatás is felfedezhető a
fősorozaton, talán a leglátványosabb a forgóváz-mozdonyszekrény szekunder
rugózásának kivitele, ami a korábbi típusokon gumibakos rugós tagokból állt,
majd a későbbiekről ez a jellemzően csehszlovák gépészeti elem eltűnt és a
szekunder csillapítás a főkeret takarásába került, így azt nem láthatjuk.
Leon Schrijvers felvétele a tesztben is szereplő, Kühn
mozdony eredetijét mutatja. A teszt trojkájából ez az a változat, aminek már
hiányzik a látványos rugós szekrénykapcsolata. Kutatásaim során nem találtam
pontos utalást a színtervére, de ha bárkinek erre vonatkozóan van ötlete,
kérem írja meg nekem!
És ugyancsak az eredetiről készített fotót mutatom Marek
Stepanek munkásságából, bár ez esetben a modell kicsit szabadabb teret enged
a pályaszámhasználat terén. (lásd lentebb) Az AWT magánvasút társaság
színezése természetesen a kreatív csapatok függvénye és jelen esetben elég
jól sikerült. Külön öröm számomra, hogy olyan modellt sikerült választani,
ami a hazai pályákon sem ismeretlen.
A modellek
Az itt olvasható összeállításban sorrendben a Roco 36262
T478.3082, a Kühn 33312 750 243-8 és az MTB AWT 750 199-2, vagy 753 703-8
pályaszámú modelljei vesznek részt. Ez a vagylagossák annyiban szorul
magyarázatra, hogy a modell megérkezésekor az az előbbi pályaszámmal jött,
de mivel itthon futnak a hétszázasok, ezért Jakó Attilával készíttettem
703-as táblakészletet, ami ugyan formailag nem pont erre a mozdonyra való,
de ennyire lehetek "freelance" a kérdésben.:-)
Újdonság, hogy bizonyos képekre rákattintva, azok nagyobb
felbontásban jelennek meg egy új lapon. Sajnos jelenleg ennyit tud ez a
fajta htm programozás, igyekszem azért még belátható időn belül átrakni az
egész tartalmat egy korszerűbb felületre. Addig mindenkitől türelmet kérek.
Személyes meggyőződésem, hogy azért is válhatott kultikus
típussá a mozdony, mert a becenevéül is szolgáló, markáns arculata kicsit
feljebb emeli a többi, átlagos külsejű vasúti vontató járműnél. (persze
tudom, hogy a világ vasútján futnak ehhez hasonló, vagy jellegében azonos
gépek, de itt, most nem azokról beszélgetünk...) És ez az egyedi szélvédő
kialakítás kizárólag egzakt modellezésért kiált. Szerintem ez a leképzés jól
sikerült mindegyik versenyzőnél. Ennél az összehasonlításnál nem emelhetünk
ki olyan ordító különbségeket, mint akár egy Nohab, vagy modernebb
villanygépek esetében gyártó és gyártó között, más méretekben is akár.
Tudvalevő, hogy a leképzés legkényesebb pontja lehet mondjuk
akár az ívek, a dőlésszögek, vagy az egyes karosszéria elemek egymáshoz
viszonyított aránya. Ezen a mozdonyon bőséggel van ilyenekből, ahol el tud
vérezni egy konstruktőr.
De nézzük végig tételesen az adott modelleket!
Roco 36262
A "classic" modell, már a nagyszériás időszakból. Akárcsak
annak idején a Szergejjel, ezzel is csak úgy, év közben debütált a bergheimi
cég, így volt is nagy öröm az északi tétéseknél. A modell jól sikerült,
óriási ürt töltött be és nyomban lesöpörte az asztalokról az addig
innen-onnan összemókolt - amúgy nem is olyan rossz - Brejloveceket.
A modellek mindkét oldaláról készült most fotó, így
szemrevételezhető gyártón belül és egymás között is a kivitelezés
milyensége. A Roco esetében nincs okunk panaszra, az anyagok jók, a festés
és tamponozás megszokottan kiváló. A színek aránya, illetve a részletekre
szentelt figyelem felsőkategóriás. Ha ezt valaki nem értené, akkor itt arra
gondolok, hogy a választott festés szín- és arányhelyes, illetve a kisebb
részletek is kellő figyelemmel lettek kidolgozva (fellépők, ablakkeretek,
rácsok, stb.)
MTB 753-199
A legifjabbat tettem be a két nagyüzemi közé, hogy kicsit
szélesebb legyen a spektrum. A tízfős, prágai vállalkozás teljesen saját
fejlesztésből valósítja meg a modelleket. Heves tiltakozás volt, amikor
rákérdeztem, hogy ugyan melyik gyártó hajtását, motorját, vagy
elektronikáját használják fel. Csakis saját beszerzés, tervezés és
kivitelezés. Ez volt a kellően konok, cseh válasz. És ez így van jól. A
modell ebben a piaci helyzetben kimondottan jól sikerült, megállja a helyét
a vetélytársak között. A modell méretei, arányai el lettek találva.
Persze egy teszt akkor jó, ha objektív, ezért már itt pár
apróságot meg kell jegyeznem. A gyártó másik húzómodelljének, a Bardotkának
ismeretében - és lehet, hogy ebből fakadóan pszichésen - egy kicsit magasnak
érzem a modellt. A kasztni-forgóváz távolság mondjuk egy fél mm-rel több,
mint a másik kettőnél. A fotó ugyanabból a szögből készült, vessünk egy
pillantást a kerékabroncs és a főkeret közötti távolságra! A másik, hogy a
közeli képeken majd kibukik, a festéshatárok és feliratok minőségi mégis
inkább egy kisebb, olcsóbb gépeket használó gyártóra utalnak.
Kühn 33312
És az objektivitás mellett íme a szubjektív vélemény: a
trojka legtetszetősebb darabját mutatom be a Kühn modell személyében. De úgy
érzem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. A részletgazdagsági skálán mindenképp
a legtöbb értéket mutató darabra vizuálisan semmi panasz nem lehet. Minden a
helyén van és ez szó szerint is értendő, hiszen a Kühn modell már gyárilag
"felkütyüzve" kerül elő a dobozból. Antenna, kapaszkodók, csatlakozó tömlők,
vonókészülék és társai mind fent vannak a modellen. Ebből fakadóan nagyon
óvatosan szabad csak megfogni.
Itt ötlik fel bennem a gyártóval folytatott legutóbbi
beszélgetésem egyik részlete, miszerint Torsten Kühn úr egyszerűen csak
játéknak nevezte az általa gyártott modelleket, amire én hüledezve
ellenkeztem. Mikor játék egy ilyen részletességgel összeállított modell,
amit - valjuk be - csak viszonylag szűk, felnőtt korosztály tud egyfelől
szabad szemmel értékelni, másfelől sérülésmentesen megfogni...? De az apróbb
részletekre visszatérünk lentebb.
Ennyit a bemutatóban résztvevő Búvárokról nagy
általánosságban. És most egy kicsit húzzuk beljebb a zoom-ot...
Ami ezeken a képkivágásokon láthatók: az orrprofil íves,
kiugró, részben konkáv vonalvezetését illeti, szerintem egyik konstruktőr
sem lőtt bakot. A vezetőállás fölötti ív és a homlokfényszóró kibontakozása
egy jellemző pontja a modellnek, ez is jól sikerült. Az ajtó mögötti, tetőre
vezető hágcsó a Roco modelljén beültetett fém huzalokból áll. A zsalu
kidolgozása a ráhordott festék és a megvilágítás függvényében elemezhető, de
jelentős eltérés nem tapasztalható a három modell között. A hajóablakok
mögött csak a Roco helyezett el motortér-imitációt. Ez minden
dízelmodelljére jellemző, jó szokás. A vezetőállás fellépője - ezen a képen
nem látszik - az eredetinek megfelelően kifele áll, hogy legyen helye a
forgóváznak elfordulni. A forgóváz kidolgozottsága ennél a modellnél
sikerült a legjobban. Külön megszemlélhetők a féktuskókat tartó konzolok,
hangsúlyos a CKD forgóvázakra jellemző, V alakú főtartó peremezése és szépen
megszámolhatók a csapágytok fedelének csavarjai is. A korábban amelegett
szekrényrugózás jellegzetes konzolai részletesen lettek kidolgozva, már-már
meghúznánk a gumibakok csavaranyáit. Csak ezen a modellen láttam a második
csapágyházból kivezető - segítsetek! - jeladó kábelét. A tank nagyon szépre
sikeredett.
A másik végen folytatva, egy kicsit közelebbi plánból: A
légtartály szerintem csak összeszerelési gondatlanság miatt ferde, de
remekül érvényesül a tartályt tartó konzol kidolgozottsága. A nyomatok
tökéletesek, színátfújás talán csak a zöld és világosszürke határánál tűnik
fel. A gyári táblák és a céglogó határozott, pontos nyomat. Az ajtók
melletti kapaszkodó ezen a modellen a kasztnival egybeöntött kivitelű.
Viszont a főkereti belépő rácsos hátlezárása kidolgozott, látványos apróság.
A tetőn ki lettek alakítva az emelési szemek. Az ablakkeretek tamponozottak,
talán egy kicsit vastagra sikerültek. Az ajtó felső kerete külön ki lett
emelve feketével. A kilincs az alapfestéssel egyszínű.
Az MTB modellje az előzőekben felállított sorrend alapján a
következők szerint teljesíti a mustrát: a tetőív hasonlóan ez előzőhöz, jól
sikerült. A tetőre vezető létra ebben az esetben a kasztnival egybe lett
öntve. A zsalu nem egyszerűbb, mint a másik két mozdonynál. A hajóablakokon
elvileg beláthatunk a modell elektronikájába. Belső berendezés itt nincs
imitálva. A fellépő itt is kifele áll, ezzel sincs gond. A frogóvázmaszk egy
nagyon lehelletnyit egyszerűbb kivitelű, de önmagában remek alaktrész.
Kiálló sallangoktól mentes, tehát talán egy kicsivel inkább a napi üzemre
lett fejlesztve. A szekunder rugózás elemei összességében tetszetősek, a
megfogalmazás lett másabb, mint a Roco modellen. A tankra egy kilencest adok
a tízes skálán.
A közelebbi képen láthatjuk, a légtartály egy fokkal kevésbé
lett finom alkatrész, a tamponozás ebben az esetben már-már megszólható, de
megint csak azt kell mondanom, hogy ha önmagában nézzük a modellt, akkor
kiváló teljesítmény. Ezért nem hálás egy ilyen összehasonlítás, mert igazság
szerint mindegyik kivitelnek megvan a maga nagyszerűsége. A fellépő kézzel
festett, ennek esetlensége visszaköszön az alkatrészen. Az ajtó mellett a
felső két kapaszkodó külön beragasztott, műanyag alkatrész. A kilincs
festetlen és az ablakoknak sincs kiemelve a kerete, így kicsit handmuster
hatása van ennek a területnek. A főkeret belépőjénél nincs kialakítva a
rácsos hátfal.
Ahogy fentebb jeleztem, mindhárom modellnél szép és jó a
fromaleképzés. Itt sincs ez másképp. A tetőlétra huzalokból lett megépítve,
sőt megkapta a felújított mozdonyokra jellemző fellépés gátlót, amit el nem
véthető villámjellel is kiemelt, hogy figyelmeztessen, a tetőn bizony oda
lehet kozmálni. Pláne a náluk rendszeresített 3 kV-nál... Ez mindenképp
egy helyes gesztus a gyártótól. Csillagos ötös! A zsaluzat zsanérjai ki
lettek emelve egy-egy vékony ezüstcsíkkal. A hajóablakok diszkréten
eltakarják a mozdonybelsőt, viszont a keretük rendkívül finoman kidolgozott.
A látványos rugós tag hiányában jobban feltárulkozik a forgóváz, amivel
semmi gond nincs. Egy apró hangyaszőrnyit egyszerűbb a kidolgozás, mint a
Rocoé, de lehet, hogy csak a fények vannak ilyen hatással rá. Összahosnlítás
hiányában itt kiemelhetjük a tetszetős és közelebbi mustra során
megfigyelhető szekunder rugópárt. Ez si nagyon rendben van. A légtartályok,
a homokládák és a tank együttese kiemelkedően szépre sikerült. Taps! :-)
Az előbb említett elemek nyomatai tökéletesek, akárcsak a
kasztni/főkeret informatív feliratai, gyári adattáblái. A fellépő sárgája
tamponozott, a főkeret kis kapaszkodói huzalból lettek hajlítva, az ajtó
melletti kettő pedig műanyag öntvény, gyárlag beültetve. A lábfészek háta
szépen áttört, pereme szintén sárgára tamponozott. Az ajtó kerete finom
feketével kihúzva (tampon), a kilincs fémszínűre festve. Az állunkat
keresgéljük az asztal alatt... Az ablakok filigrán kerete már borítékolható
volt a hajóablakok láttán.
Fej, fej mellett
Az egyik kedvenc nézőpontom, ahol ismét sok minden
kiderülhet. Az mindenképp, hogy a mozdony arca jól lett elkapva mindhárom
fejlesztő csapatnál. Mit is láthatunk a tüzetesebb vizslatás során? Mindenki
maga döntse el, hogy mennyire szép az adott mozdonyon a homlokfényszóró
kivitelezése és akörnyezete. Igaz, ebbe a festés is erősen beleszól. A Roco
mozdonyához a kis kiegészítőket külön tasakban kapjuk meg, azt a használat
függvényében rekhetjuk fel a modellre. A homlok fényszóró melletti két kürt,
illetve a csatlakozó tömlők és a csavarkapocs is ránk vár, hogy
felkerüljenek a helyükre. Kétféle kiegészítő sort szerelhetünk fel: az egyik
a képen látható állapothoz passzoló, félbevágott tömlősor, hogy lehessen
használni vontatásra a modellt, a másik pedig az ún. vitrinállapothoz
igazodó apróságok. Ilyenkor a kapcsoló nem tud elfordulni, sőt az áttört
kotró helyére egy, az eredetinek megfelelő, teli szoknyát rakhatunk fel. A
Kühn hasonlóan járt el, amikor szintén teli kotrót és egész tömlőket
mellékel, míg a gyári, felszerelt állapot a napi használathoz igazodó
frizírozást mutatja. Korábbi szokásától eltérően a Kühn nem ad pót
alkatrészeket, tehát nem találunk a tasakban gumigyűrűt és szénkefét a hozzá
való rugóval. Az MTB "félmunkát végzett", azaz a kürtöket, kapaszkodókat
felrakta a modellre, de a tömlőket nekünk kell a helyükre rakni. Ebben az
esetben tapadógyűrűs kereket kapunk külön a mozdonyhoz, magunk dönthetjük
el, hogy mily módon növeljük a vonóerőt. A képen talán kivehető, hogy az MTB
modell egy lehelletnyit magasabb a többinél. Ebből a plánból az ablakok is
eltérnek egy nagyon kicsit.
Egy kis elkalandozás az MTB kínálatában, amikor a hasonlóan
népszerű Bardotkával együtt fotóztam az AWT Búvárját, illusztrálandó, hogy
mindegyik MTB modell azonos kiegészítő alapcsomaggal érkezik.
Az MTB extra ajándéka a maratott pályaszám- és gyári táblák.
Ez a modellhez alapból mellékelt készlet, a magyar felhasználás
szempontjából érdekes, 753 700-as sorozat pár tábláját Jakó Attila
elkészítette kérésünkre, így az is rendelkezésre áll, igaz a mozdonykasztni
nem a legmegfelelőbb, hisz más a szekunder rugózás kialakítása.
Csak egy apróságot hadd szúrjak ide! Ugye láthatjuk, hogy
szép kis maratott táblákat kapunk a modell mellé? Ez egyfajta reakció a Roco
H0-ban, illetve egyes, kivételes TT modellnél alkalmazott gyakorlatra,
miszerint adjuk a vásárló kezébe a végleges kütyüzés örömét. Csak zárójelben
teszem fel magamnak a kérdést, hogy az igencsak vegyes kézügyességű
modellezői körből hányan fogják jól összepacsmagolni a ritka mozdony oldalát
mindenféle ragasztóval... Na de a sluszpoén, hogy ezek a kis táblák nem
minden esetben passzolnak az oldalsó táblahelyre. Túl lógnak, vagy kisebbek,
ergo nem szép. Pár hónapja, amikor kijött a gyártó Bobinája, akkor jogosan
fogalmazódott meg a kérdés, hogy ott hogy oldja meg a kis táblák pontos
méretezését. Egyszerű volt a válasz: az új modellhez már nem jár réztábla...
Visszakanyarodva a hármas portréhoz, vessünk pár pillantást a
mozdonytípus egyik (másik) legjellemzőbb részletére, a tetőre kivezetett
radiátorokra (ugye jól tudom, gépész kollégák?). Ezek leképzése a Roco és
Kühn modelleknél szinte azonos, az MTB egy kicsit másképp gondolta ezt az
alkatrészt. Hogy most ez miért három-, vagy kétsoros, azt nem tudom. Nincs
kizárva, hogy az egyes nagyjavítások során eltérhettek egymástól a
felhasznált alkatrészek.
Fentről nézve
A Roco Búvárjának teteje. Láthatjuk a kürtök és az antenna
helyét, a huzalból kirakott tetőkapaszkodókat, illetve a szépen kivitelezett
kivezetéseket. A négy ventillátor rácsozata a kasztni saját anyagából
fröccsöntött, gyönyörűen áttört, szép munka. Ahogy említettem, a
tetőpaneleken ott vannak az emelőszemek. A középső rész levehető, így a
kasztni leemelése nélkül rakható be a dekóder a mozdonyba. Ez a modell
egyébként akciós széria volt és (talán az okok összefüggnek) ez a tetőelem
nagyon könnyen lejár, mintha kicsit ki lenne tágulva a kerete. Eleve az
egész kasztni nagyon könnyen lejár az alvázról. Amúgy a Roco konstrukcióira
jellemző, hogy a tető valamilyen szinten variálható. Lásd az egyes eltérő
alsorozatok, vagy nemzeti jellegek közti különbségek pontos leképzését a
Szergejeknél.
Az MTB mozdonyán elnagyoltabbnak tűnnek a szellőzőrácsok. A
kürtök rugalmas anyagból vannak, sajnos használat során könnyen elhajlanak,
nyeklenek-nyaklanak, letörnek. A kasztni monoblokk, a felső kapaszkodók külön
huzalból készültek és színre vannak fújva. A hűtőkivezetések nagyon
sérülékenyek, akárcsak a többi modellnél. Nagyon kell vigyázni, amikor
szétbontjuk a modellt, mert a kasztni passzentos és erősebben kell
megfognunk, minek következtében ezek a felső kis műanyag apróságok
eltörhetnek. A két kipufogó egy cseppet elnagyoltnak tűnik.
Itt is a Kühn mozdony tűnik a legösszetettebbnek. Minden a
helyén van, sőt nagyon is, amikor a kis törékeny antennára gondolok. Finom
huzal a kapaszkodó, nagyon aprólékos a négy hűtőrács és elegáns a kipufogó
páros is. A három modellnek szinte miliméterre azonos a tetőleképzése, itt
nem találunk olyan eltéréséket, mint mondjuk a Tillig és a Kühn BR103-as
nagyvillanyánál.
Alsó szemszög
Fontos momentum, amikor alánézünk egy-egy modellnek. A
hajtáslánc látható részei, illetve a napi használat során nem szem előtt
lévő részek sokat elárulnak a gyártóról. Talán H0-ban hozhatok egy példát,
amikor a Fuggerth mozdonyainak alváza jut eszembe. Olyan csúnya, igénytelen
kivitelezést nem sokat láttam a vasútmodellezésben.
Azt leszögezhetjük, hogy a forgóvázon belüli tengelytáv
annyira csekély, hogy a mérethelyes sebesség elérése érdekében csak
aszimmetrikusan elhelyezett tengelyfogaskerekek jöhetnek szóba. Ezt
mindhárom gyártó azonosan gondolja. El kell, hogy férjenek a közlő, illetve
leközlő kerekek, hiszen lineáris, homlokfogaskerekes hajtást alkalmazhatnak
csak. A Roco-ra jellemző, sárga, műanyag kerekek kerültek a bergheimi modell
hajtásába. Robusztus, sok játékot elbíró konstrukció ez a forgóváz. Igazán
erre nem is nagyon van panasz a modellszervizben. Az osztrák gyártó egy
tapadógyűrűs kerékpár alkalmaz az egyik forgóvázban. Ezáltal a maradék három
tengely szed áramot, ami elegendőnek bizonyul. Teljesértékű közelkapcsoló
kinematika van a végeken, a Roco esetében Fleischmann kapcsolóval szerelve.
Az MTB gépén is látható, hogy nem használnak, vagy klónoznak
más gyártói mechanikát. A fogaskerekek a tengely másik oldalán vannak, a
közlősor úgyszintén. Láthatók a takarólemez kitüremkedéseiből. A Rocoétól
ellentétben itt az alsó takarólemez pattintós rögzítésű, míg az előbbinél
csavaros. A prágai modell hajtása strapabíró, már néhány modultalálkozón és
kiállításon teljesített, nem vallott szégyent. Az anyagok jók, fáradás,
törés, indokolatlan kopás nem tapasztalható. Az MTB nem monoblokk
forgóvázmaszkot használ, hanem az oldalsó maszkok külön öntvényből észültek,
míg az alsó dekli univerzális darab. Tekintettel arra, hogy ez a forgóváz
elég sok mindenhez használható, tán nem is rossz ötlet.
És megint a Kühn. A monoblokk forgóbáz alulról nemesen
egyszerű és annak ellenére, hogy kellemesen cizellált, ebből is a tartós
használatra szánt konstrukció elve árulkodik. És még egy érdekesség ebből az
aspektusból: a cserélhető kotrószoknya a fenti két modellnél csavrral lett
rögzítve, a Kühn úgy oldotta meg, hogy egy enyhén kúposan szűkülő furatba
kell benyomni a cserealkatrész kis csapjait. Arról még nem tudok
nyilatkozni, hogy hosszú távon ez milyen problémát hordoz magában. Az
biztos, hogy elhagyni nem lehet a kotrót, mert a kapcsoló szára megfogja, ha
leesne. Itt forgóvázanként egy-egy tapadógyűrűt találunk átlósan
felhelyezve. Sok gyártó alkalmazza így, megoszlanak a vélemények arról, hogy
melyik megoldás a jobb.
Csoportképek
Itt az idő, hogy majd' egy hét után a végéhez érjek a cikk
írásával. :-) Itt már erősen a szubjektív élmények dominálnak, ha egymás
mellé állítjuk a teszt résztvevőit. Megint csak azt mondhatjuk, hogy a három
modell nem vallott szégyent a vizuális megmérettetésen. Ha már félprofilos
csoportkép, akkor érdemes megemlíteni, hogy mindhárom mozdony irányfüggő
világítással lett szerelve. Ugyan nem próbáltam, de a Kühn esetében van
lehetőség belső forrpontok átkötésével a tolatási fények variálására.
Egy ismét jellemző, oldalsó plán. Tán éppen a motortér
szellőző zsalusora végett próbáltam meg ellőni ezt a beállítást. A műanyag
fröccsöntés iparában nincs már sok meglepetés. Gyakorlatilag mindent meg
lehet csinálni, ha jó a szerszám konstruktőr és a felhasznált granulátum.
Tehát ezek alapján nagyon durva aránytévesztést nem láthatunk így oldalról
nézve sem.
Fontos állomás, amikor sikerült leszedni az egymástól eltérő
nehézséggel mozdítható kasztnikat. A belső kép feltárulásakor is
megbizonyosodhatunk arról, hogy az egyes fejlesztések nem nyúltak át a
másikhoz ötletekért. A Roco a jól bevált paneljét és a hattűs
dekóderfoglalatát szereli ide is. Custom megoldás a homlokfények panelezése,
ami értelem szerűen eltérhet modellenként. A Kühn nagyon összetett és
komolynak tűnő elektronikát tervezett. Lévén, hogy Torsten Kühn e területen
is nagyon ott van. A hattűs dekóderfoglalat körül bonyolultnak tűnik a panel
és ott vannak azok a forrpontok, ahol variálhatunk a fényekkel. Az MTB
panelje egyszerűen nagyszerű, kicsit későbbi tervezés, mint a kettő előbbi.
Már 12 tűs foglalatot kapott és ami messze túlemeli a többinél, van
beépített hangszórója. A most elérhető, TT méretre (is) optimalizált
dekóderek többsége belefér, ahogy bizonyítja ezt a képen is látható Lenz
példány. Az Esu, vagy a Tran kínál ide hangos elektronikát is.
Elektronikai szempontból is remekül teljesített a három
modell. Talán a PluX12-es foglalat, más gyártóknál is tapasztalható
tökéletlensége okoz gondot, amikor egy kicsivel rövidebb lábbal szerelt
dekódert rakunk be és az nem ér végig a foglalatban. Ilyenkor sajnos a
digitális üzem apróbb kellemetlenséget okoz, ami adott esetben egy másik
dekóderrel elkerülhető.
A kakukk tojása, avagy mi van?
Meglepő fordulatként bekúszott a képbe egy negyedik
versenyző. Na nem vetélytárs, mert nem indulhat azonos eséllyel lévén hogy
nincs benne motor és elektronika. A kék-szürke színezésű gép a másik három
megjelenése előtt érkezett a gyűjteménybe egy olyan felindulásomban, amikor
sikerült vennem egy (akkori szemmel nézve) szépen lefestett és matricázott,
cseh gyanta öntvényt. Mivel a csehszlovák mozdonyok többsége könnyedén
motorizálható a Tillig V100/BR110 modellek alapjaiból, így adta magát, hogy
ezen az úton én is végigbotorkálok. A gyanta öntvény áldásos sajátosságai
miatt a művelet nagyon sokáig tartott, hiszen a V100-as fém alvázát azon
túl, hogy el kellett vágni, majd hosszabbra kellett toldani, elég nehéz volt
összehozni a már megfestett kasztnival. Így is várat még magára a kapcsoló
kinematika beépítése, illetve a világítás fényvezetőinek kialakítása. A
hajtáshoz az eredetitől eltérően nem Mashima, hanem Bühler motort használtam
és ebben a fázisban meg is rekedt a fejlesztés. Elviekben és persze
gyakorlatilag is a modell járóképes, de közben olyan szépen köré fejlődött a
többi, hogy már nem éreztem a szükségét, hogy ebből tényleg egy asztalon is
járatható példány váljék. Azért nincs lezárva az ügy, most már "csak" a
kapcsolószerkezet szoknya latti kibújtatását kell megoldani...
Talán a festés, a felhasznált ablakplexik miatt is, de a
gyanta modell főként zömökségében tér el a többitől. Amúgy sok baj nincs
vele, eltekintve a festés minőségétől.
Záró sorok
És érkezzen a kinti terminológiával Fazit-nak, azaz
összegzésnek is aposztrofáló befejezés! Talán kiderült a sorokból, hogy
nagyjából milyen rangsorra számíthatunk. Már ha fontos bármilyen rangsort is
felállítani, hiszen a modellek azonos áron kaphatók, itt-ott persze
elcsíphető némi akció, de nagy eltérés nincs. A hozzávetőlegesen 80-120 euró
közé tehető beszerzési ár ma már olcsóbbnak mondható, hisz a hasonló
kvalitású dízelek 150-170 euró felé mozognak gyári árazás szintjén. Azt ugye
tudjuk, hogy az UVP csupán a "mihez tartás végett" kerül a katalógusba. A
valós eladási árakat úgyis az adott delaer és a gyár közti megállapodás
határozza meg. A csak UVP-n árusító üzletekben meg kevés gyűjtő vásárol.
Számomra mindenképp a Kühn mozdony jelentette a csúcsot.
Annak ellenére, hogy a Búvár sorozatban nála volt egy kis fiaskó, ugyanis az
első szirák hibás hajtással jöttek ki. Mára ezt a problémát sikerült
orvosolni. A Roco a fent említett lágyabb kasztni miatt szorulhat háttérbe,
de ez se vegye kedvünket. Úgy vagyok vele, hogy 100 euróért ezt tudjuk ma
kapni és valjuk be, nem egy csúnya konstrukció. Az MTB annyiban unkális,
hogy ez az AWT festés már nem kapható, akárcsak az Unipetrol Doprava kéksége
sem, ami a maga 30-50 db-os kisebb szériájával nagyon is sikeres kiadásnak
számíthat. Tehát konkrétan ezt a festést már nem lehet elérni, viszont
megannyi másik változat megtalálható a prágai cég kínálatában.
Mindhárom mozdonyt nagy kedvvel futtatom a modulokon, mert
egyaránt vállalhatóak.
A rend kedvéért következzenek a gyártók közvetlen
elérhetőségei, hogy onnan is kiegészíthessétek az itt leírtakat:
KÜHN
ROCO
MTB
Remélem tartalmas olvasmányon vagytok túl. Minden elsősorban
az ismeretterjesztés, a szórakoztatás és a szubjektív vélemények átadása
miatt fogalmazódott meg bennem. Ha bárkinek van jobbító, helyesbítő
javaslata a fent leírtakhoz, ne habozzon és küldje el nekem, hogy aztán
beemelhessem a cikkbe.
Köszönöm a figyelmet!
Tóth Gábor
masTTertape
|
