|
A forma utolsó fellángolása. Katalógusban nem találtam sehol,
viszont egy bizonytalan forrásból az derült ki, hogy 1997-ben, a hasonlóan
ritka, 002-es számozású gép modelljével egy időben szerepelt a Tillig
kínálatában.
Felix Huhne fényképén együtt áll a két eredeti, melyek még ma
is fellelhetők a német vasúti rendezvényeken. Amellett, hogy mennyire
láthatóak a 130-asok és a 132-esek közötti alapvető különbségek, meg kell
említeni, hogy a 234-eseket a korábbi 132-esek "felturbózásával" építették
át, elérve a 140 km-es óránkénti sebességet, mellyel lehetővé tették a
mozdonyok gyorsvonati alkalmazását is a nem villamosított szakaszokon. A
menta zöld festéssel igyekeztek a hasonló színezésű személykocsikhoz
igazítani a mozdony színvilágát.
A modell teljesen megegyezik az 1974-től gyártott 2640-es
katalógusszámú alapmodellel. Persze ebben már kocka motor "dohog", de az
összes mechanikai elem a régi. Már nem is pazarolnék egy szót sem a Nohab
kotróra, az elforduló ütközőgerendára és a megoldáshoz elengedhetetlen,
illúziórombolóan nagy résekre.
Viszont ki kell emelni, hogy egy nagyon szép és jó állapotú
modellről beszélhetek.
A Tillig dobozban helyet foglaló modell olyan, mintha most
került volna ki a gyárból. Ellentmondásosnak hat a kasztni és a
főkeret-alváz. Míg a felső rész tökéletes színt és tamponozást képvisel,
addig az alsó főelem magán viseli a konstrukció elavultságát: a repedésre
hajlamos súlyrögzítő hornyokat, eleve a fém öntvény középsúly
tökéletlenségét.
A teljesen fekete alváz és forgóváz maszkok kissé becsapósak,
mert az alsó résznek végig olyan barnás-szürkének kellene lennie, mint a
kasztni alján végigfutó főkeret résznek.
Bár jól eltalált az orra a modellnek - ezt láthattuk már a
korábbi színvariációknál is - mégis mindig szembe ötlik, hogy csak a
homloklámpa funkcionál.
A tető semmitmondóan konfekcionált. A jelentős eltéréseket
ismét megmutatnám a modell Roco változatának leírásánál.
Ettől függetlenül ez a mozdony kell a gyűjteménybe, hogy
láthassuk a 130-asok TT-s evolúcióját, hiszen ez a példány remekül
reprezentálja a gyártó adott állapotát, amikor már tökéletes
fröccstechnológiával és tamponozási eljárással makulátlan kasztnit tudtak
gyártani, de még fel kellett használni a raktárban álló, töménytelen
mennyiségű, elavult technológiát magában hordozó hajtást és alépítményt.
|
