|
|
|
Mondhatni, hogy annyira klasszikus és kultikus
ez a mozdony, hogy sikerdarabja lett a Tillignek mindazok után, amit a
bevezetésekor megélt a modell. Erről már esett szó, mint ahogy arról is, hogy
bizonyos időközönként némi ráncfelvarráson esett át az alapkonstrukció. A
legelső, Bttb fejlesztésű modell beszerzése óta érkezett egy ugyancsak kezdeti
konstrukció a 30 éves jubileumi szettben, amit jócskán ki kellett takarítani,
majd ezt követően sikerült teljesen felújítanom az eredeti modellt, minek az
lett az eredménye, hogy két db. tökéletesen futó példányom van a klasszikus DR
festésű változatból. Ezt követte az előző oldalon bemutatott, átmeneti, fehér
dobozos modell, majd egy nagyobb ugrással megérkezett ez, az ún. Kramermütze
kivitel, ami a Tillig szortimentjében követte az eredeti, orrlámpás változatot.
Tehát ez a modell az utolsó széria a teljes,
belső felújítás előtt, illetve újdonságként hatott a homloklámpa is. Szerencsére
a 2010-es modellévre a belső megújulás mellett kínálatba került a hagyományos,
orrlámpás kivitel is pontosan ugyan azon a gépen (119 120-4), amit a Berliner is
megépített anno.
A
219-esek az egykori 119-es sorozat, újraegyesítés utáni átszámozásának
eredménye. (ugye tudjuk, hogy a DB állományában éppen 2-essel kezdődtek a
dízelmozdony pályaszámai, ellentétben a DR gyakorlatával, ahol 1-es volt a
vontatási nem kezdőszáma)
A
084-es gép ma is üzemel, mint múzeumi példány és ebben is már a babelsbergi
művek által beépített, nagyobb teljesítményű erőművek dohognak.
Az 5. korszaknak megfelelő igen egyszerű,
Orientrot szín és csak a legalapvetőbb feliratok találhatók a mozdonyon és
ezáltal a modellen is. Természetesen a tamponozás tökéletes és minden apró
felirat tisztán olvasható.
A kép nem ismétlődik, csupán a funkcionálisan
egyszerű, mégis szépen kidolgozott üzemanyagtartály másik oldalát is
megnézhetjük. A teljes alváz és szerelvényei azonos, feketés barna színűek.
Már a Berliner idejében megcsodálhattuk, hogy
a testvérmozdonnyal (BR250) egyetemben az egyik legtetszetősebb alkatrész a
forgóvázmaszk. A szerszám minden bizonnyal maradt, de nem is volt szükség
frissítésre, hiszen nagyon részletes és élethű a kerekek környezete (is).
Ugyanezt láthatjuk a másik forgóvázon is. Az
apró lyukakba már a kezdetektől beragaszthatjuk a modellhez mellékelt kis
fékcsöveket. Kevesen tudják, hogy a BR119-es volt az első olyan modell, amihez
ZRT-t, azaz utólag felrakható, apró kiegészítőket csomagolt a gyár.
A
minden elemében tökéletesített orr. A Karmermütze, azaz homlok fényszóró. Ennek
kivitelezése azért volt nehézkes korábban, mert az egész vezetőállást meg
kellett kerülnie a fényvezető plexinek. És mivel a 119-esenél a világítás az
egyik legbonyolultabb megoldás volt (izzólámpás és LED-es technológia keverése,
egymásba fonódó és rendkívül törékeny fényvezetőkkel), ezért sokáig kerülték ezt
a változatot. Azóta, mióta a fényekről SMD LED-ek gondoskodnak és ezektől jóval
egyszerűbben lehet elvezetni a fényszórókig, már sokkal rugalmasabban tudják
megépíteni a különböző típusvariációkat. Egyébként volt egy idő, amikor kis
műgyanta alkatrésszel és némi faragással át lehetett alakítani a Berliner és
korábbi Tillig mozdonyokat az ilyen, homloklámpás változatra.
Megújult az ablak is, a finom ablaktörlőkkel, a szitázott kereteivel és a
furatok arról tanúskodnak, hogy számos kapaszkodót is fel lehet rakni a
mozdonyra.
A furatok persze a Tillignél uniformizált
kapaszkodó-távolságokra lettek kialakítva, de igazság szerint nincs értelme a
tized mm-eken morogni, hisz úgysem érzékeljük a valós eltéréseket. A fényszórók
fényvezetői már szépen fröccsöntöttek, sorja nem lóg ki a keret alól és korrekt
fényt biztosítanak.
A tető is teljesen megújult a Kramermütze
sorozatban. Már eltűntek a kis plexi rácsok és nagyon finom, maratott, áttört
szellőzőket találunk a megszokott helyen.
A Tillig legutóbbi formafrissítése előtti
sorozat tetszetős, méltóságteljes mozdonyt reprezentál. Szerintem fontos darabja
az egykori NDK mozdonyait is érintő gyűjteménynek. A mozdonyhoz való kötődést
erősíti, hogy volt szerencsém élőben is látni egy eredeti festésű gépet is,
melynek hatása a mai napig nem múlt el...
|
|
