|
2014. május 23-25.
Erős túlzás lenne azt állítanom, hogy már nagyon sokszor
voltam Sebnitzben, a Tillig gyár nyílt napján. Amúgy pedig igen.
Negyedszerre utaztam el oda kimondottan a céges rendezvény miatt, de adódott
alkalom, hogy sima hétköznap is járhattam ott, úgy, hogy a napi rendes
teendőik közepette zargathattam a gyár ismerős dolgozóit.
De nem is ez a lényeg. Most, május 24-én egynaposra tervezték
a nyitott kapuk napját, hiszen az elmúlt évek kétnapos "fesztiváljai", no
meg a menetrendszerint érkező árvízek rendre veszteséges hétvégéket
produkáltak az amúgy sem sikerágazati vállalatnak.
Most kegyes volt az idő és csak rövid, ámde annál ütősebb
felhőszakadások tarkították az ott töltött napokat. Azért napokról beszélek,
mert ez is fontos momentuma egy ilyen utazásnak, valamint a következőkben
összefoglalt gondolatoknak.
Putz Attila a 2013-as utunkon, amikor még kopott és rozsdás volt a kis V10B
a gyár előtt
Putz Attila barátommal az elmúlt évek során elkötelezett
híveivé, illetve szószólóivá lettünk a minőségi vasútmodellezésnek, azon
belül is a minőségi vasútmodell turizmusnak. A kivülálló nyilván nem érti
ennek fontosságát, viszont a modellezésben, gyűjtésben jártasak pontosan
tudják, hogy miről beszélek. Persze mindez saját vélemény, lehet vele nem
egyet érteni, de távol álljon tőlem, tőlünk, hogy bárkit bántsunk ezzel.
Saját költségen utazunk, saját magunknak vásárolunk, ebből kifolyólag
szabadon alkothatunk véleményt. Aki nem értené e mondatok fontosságát, nézze
el nekem, de sajnos le kell mindezt írnom, mert ebben a szegmensben néha az
önérzet jóval erősebb, mint a szakirányú tudás, vagy tehetség... És ide
szúrom a biztosíték-mondatot: akinek nem inge, ne vegye magára...:-)
Idén már a kiglancolt, ámde annál büdösebb kismozdony előtt a csapat
Tehát a minőségi utazás része, hogy kevésbé nyomjuk hard
core-ban, azaz éjjel indulás, nappal ott lét és azonnal utazás haza. Régen
ment, most már nem akarjuk így. Igaz, az egy héttel korábbi, drezdai
kiruccanás közelített ehhez, de azért volt ottalvás. Erről majd külön
filmünk szól hamarosan a Vasútmodell TV-n.
Szóval kétéjszakás kalandra készültünk, melyhez jól jött
sebnitzi kolléganőnk hotelajánlata, ahol egy kétszobás, négy fős apartmanban
lakhattunk, összesen 200 euróért reggelivel, adóval. Emellé jó konyha és
nagyon jó, csapolt sör is kijárt nekünk esténként. A vacsora árak teljesen
normálisak, főétellel, min. két sőrrel, snapsszal és desszerttel 20-23
euróig csúszott a számla fejenként. No azt is el kell árulni, hogy az első
este kicsit jobban adtunk a sör ízének, meg a Kräuterlikörnek, így ott
vastagabb lett a végösszeg.
Erről beszélek
De hagy ugráljak az idővonalon és csapjak vissza az elejére!
Péntek hajnalban, olyan 4:15 fele hagytuk el a Fővárost és adtunk a
kétliteres Saab-nak, mert tudtuk, hogy Drezda még arrébb van. Igen Drezda,
hiszen számoltunk a péntek délutáni boltmustrával a sebnitzi nap előtt.
Annyiban szerencsések voltunk Attilával, hogy előző hétvégén már jártunk a
szász fővárosban, így friss képünk volt a boltok kínálatáról. Mostani
utunkon Zagyu és FriTTz baráTTaink voltak társaink és a terv része volt,
hogy délre már ott szeretnénk lenni. Közben egy kis eü megállás a mosoni
pihenőnél, majd Prága alatt a Ribicek halvendéglőben, ahol hamisítatlan,
csehszlovák hangulatú, salátás, rántotthalas reggeliben volt részünk. Ezután
tovább zakatoltunk a messze földön hírhedt cseh autópályán föl a drezdai
bekötésig, ahonnan már csak percek kérdése volt, hogy elérjük a pirnai
kihajtót, ugyanis első célpontunk Kovács Lajos úr volt, akit LaKo Modelle
néven ismerhetnek a kinti börzejárók és ebay-ismerők.
Kovács Lajos kerti műhelye Pirnában
Lajos hűs sörrel és kerti modellműhellyel várt bennünket.
Attila meg némi tepertőt és kolbászt vitt neki a Nagycsarnokból.
Látogatásunk rövid volt, mert ott volt a délután, meg a sok drezdai
modellbolt. Pirnához közel van a legkülső drezdai bolt, a Lok-Doctor.
Ismerősként toppantunk be a TT-ben igen erős szaküzletbe, ahol Wolfchild
barátom jellemzése szerint, maga Electro Wiking állt a pult mögött. A
boltról tudni érdemes, hogy az egyik "titkos" célpontja a hazai beszerző
turizmusnak és a címe csak kódolt üzenetekben osztható meg a kellően analóg
vasútmodellezők körében, míg persze az interneten, sőt a Google Earth-ön is
tisztán, csont nélkül fellelhető...:-)
Hát volt is mit venni, számomra főként régen letűnt
alkatrészek terén volt maga a kánaán, hiszen a bolt szerviz is egyben.
Ezután tovább gurultunk a bevezető úton és jött a következő
bolt, ahol nem termett számunkra babér.
Irány Drezda belvárosa. (bocs a többiektől, ha valamit
kihagynék, vagy összekevernék, sok volt most a német túra, viszont a kis
tévedések nem rontanak az összhatáson). A főutca elején, a pályaudvar
mellett található a Spiele Max játékáruház, jelentős TT-s kínálattal. Pár
kocsi, néhány építőkészlet és máris túl voltunk az üzleten, pláne hogy
érkezett a sötét felhős jégeső. A nagy égszakadás épp a pályaudvar sátra
alatt ért, így volt időnk egy kicsit bóklászni a nagy olvasztó tégelyben.
Az eső csitulása után irány Sebnitz, amit egy órányira
tartott nekünk a GPS és tudván, hogy péntek délután esetleg 5-kor zárnak a
gyár körüli boltok, így négykor már illendő volt a lovak közé csapnunk.
Ugyanis fontos zarándok-állomás a nyílt nap előtt benézni a gyári boltba és
az MBS-be. Ez utóbbi éppen ötkor bezárt, kedvenc kis vörösünk már elfele
tartott, így maradt a gyári shop a múzeum alatt. Ott is akadt vásárfia, de
hamar távoztunk, hiszen a kötelező fotó után már elkezdett csöpögni a jóidő,
így írány a szállás.
A megfáradt csapat némi szelfi-érzéssel a hangulatos verandán
Éhség és fáradság, na az volt. Rögvest irány az étterem
verandája, ahol egyet tüsszentett a szék, hiszen a hely macskája vigyázta az
asztalunkat. Mire a nagy cicabarát FriTTz leért, a macsek eltűnt sajnos.
Vörös volt ő is...
Nem sorolom el a menűt, jót ettünk és nem voltunk
szomjasak...
Spárga szezonja van. Ez nagyon fincsi volt így.
Kötelező a kajafotó: "Asszony, otthon ilyen várjon!"
Herr Putz mellett FriTTz felezi a jóféle barnát
És ez így ment tovább... Már nem voltunk szomjasak
Éppen kisorsoljuk, hogy kié legyen elsőnek a fürdőszoba
A gyári nap kilenc órás nyitását lekéstük. Pedig ott voltunk
pontosan. A kapuk nyíltak hamarabb. És becsöppentünk Kelet-Európába. Német,
cseh és meglepően sűrű magyar szó lengte át a termet 9:01-kor. A már akkor
érzékelhető emberszagról nem is beszélve. A gombostű megállt a levegőben,
annyian voltak bent a gyári étkezőben. Thomas Csapory barátunk és a kedves
mosolyú kolléganője ekkor még tiszta tekintettek néztek a nap elé a pénztár
pultnál. Bent viszont állt a bál. Tolongás, lökdösődés, szándékos összezárás
és ami a legjobb, minden második csávón bazi nagy hátizsák, hogy még
megfordulni se tudjon rendesen, vagy ha igen, akkor garantáltan kilökje a
másik kezéből a papírdobozba összegyűjtött apróságokat. Volt öregember, aki
a remegő lábú kutyájával vágta át magát a tömegen, szegény eb lábán
többszörösen megtekeredve a póráz és úgy kellett kiráncigálni a kotorászók
lábai között, alatt.
Rögtön ismerős arcokat láttunk és hamar bekapcsolódtunk a
turkálós asztalokon átívelő magyar diskurzusba. Mindenki ismer mindenkit,
tudjuk egymásról, hogy ki, miben "utazik" miért van ott, miért éri meg neki
a 16 órányi utazás, vagy a céges szabadjegy a vaspályán, mégis hamar
átsuhant a gondolat az agyamon: magyar, magyarnak a farkasa.
Az összes magyar vonatkozású modellkasztni egy honfitársunk dobozában, védve
azt, mint az utolsó, még meleg tojást a dinoszauruszok kihalásának napján.
Nehogy más is kapjon csupán csak egyet mutatóba, otthoni barkácsoláshoz. A
másik jóbarát feltornyozott, magyarítható konténerekkel egyensúlyoz a tömeg
közepén, volt vagy 40 db a dobozában. Kérdésre, hogy van-e még, ahonnan
hozta, laza a válasz: biztos van még az asztalon, a doboz alatt... Hacsak az
asztal nem TT-s konténerekből készült, akkor ne is kezdjünk neki a
kutakodásnak...
Kedvelt gyűjtőtárs a kolibri szárnycsapását meghazudtoló
tempóval kapta el a kiszemelt teherkocsit honfitársa elől, nehogy az akár
csak szemügyre vehesse, mindennemű vételi szándék nélkül.
Rövid öt perc után sóhajtva néztünk egymásra ismerős
gyűjtőtőrsammal, mert hogy éppen akkor ment el a kedvünk az egésztől. Ezért
semmi értelme a szabadjegynek és a társasútnak. Hova lett az összetartás, a
hobbinkban oly büszkén viselhető segítőkészség...?
Épp nem esett az eső. Forgott a szerencsekerék és virágott kapott Marina
De a minőség iránti vágy itt is elhozza a jutalmat. Délben
ugyanis elfogytak honfitársaink. Kinek indult a ráhordó vonat, ki pedig
rájött, hogy aznap még haza is kellene érni. Így, persze a cseh és a német
félnapozókkal együtt a magyarok tömege is megritkult és kezdett emberi
formát ölteni az akciós turkáló terme is. Én nem védem az "értékes"
információinkat, ezért itt elárulom, hogy a türelmes nyíltnapozó kb. 2-3
óránként szinte új kínálattal találja szembe magát, ha vissza-visszatér a
Sonder Verkauf termébe. Így vehettünk szemügyre magannyi, utolsó darabos,
gyári modellt, dobozok mélyéről előkerülő újabb kasztnikat, alkatrészeket,
sőt még jópár, Bttb-s modell is előkerült egy nagyobb kartonból, amik ki
tudja kinél és hol kallódtak addig a gyárban. A slusszpoén pedig az, hogy
délután 5 fele minden kis alkatrész féláron volt elvihető. És mindezt
nyugodtan, tülekedő hátizsákosok nélkül, már jóval tisztább levegőben,
kényelmesen át tudtuk böngészni.
Kedves kolléganőnk, Marina Petau, aki mindig jó kedvvel, önzetlenül segít,
ha kérdés van és igény itthonról
Hogy mivel telt a nap többi része? Az ujoncoknak
gyárlátogatás, a kitartóknak várakozás az egyik fröccsgépnél, ahol éppen a
fent említett, bordás konténert köpte ki magából a gép, mintegy ingyenes
ajándékként. Igaz, hogy az öt perc/db sebesség nem a nagytételes
beszerzőknek kedvez, mégis hosszan kígyózó sor állt a grátisz, ámde annál
forróbb műanyag darabért. Ezt azután meg lehetett tamponoztatni az emeleten,
ahol ugyancsak hosszú sor várt a szűk folyosókon.
Sorok a fröccsöntő műhelyben
Itt mindenki türelmesen, hangos szó nélkül várja a megszülető konténereket
Itthon példát vehetnénk a hőzöngésmentes sorbanállásról
Azt mondod FriTTz, hogy ezt nem várod végig? Nem is lett konténered...
A speciális dolgok iránt érdeklődők pl. a lengyel
disztribútor, az AMC pultját is szemügyre vehették, ahol többnyire PKP-s
különkiadású modellek és szettek voltak megvásárolhatók, de akadtak ott
egyedi kiadású, egyéb nemzetiségű modellek is - nem drágán. (Bejczi Gabi,
visszaköszöntek a lengyel kocsik...:-))
A gyár udvarán tombola, szerencsekerék és szülinapi köszöntés
ment. A kitelepült nyugdíjas szervezet partyszervize meleg sört és füstös
kolbászt adott, de rendkívül kedvező áron. A tombolán nem nyertünk, a meleg
sörtől még szomjasabbak lettünk. Viszont a melegben kiízzadtuk, így a WC-hez
nem kellett sorba állnunk.
Óránként egy kis portya a gyári shop-ban, az MBS tömegében,
majd vissza a Sonder Verkauf terembe. Öt előtt kicsit ottfelejtettük
magunkat a főtér egyetlen sörözőjében, ahol a tavaly megénekelt Sebnitzer
Schmugglert, azaz a csempészt ittuk üvegből. De legalább hideg volt. Hatkor
elcsendesedett a party és bezártak a kapuk.
Jó fáradtan értünk vissza a szállásra, de a szakadó eső
meghiúsította a beszerzések instant felhordását a lakosztályunkba. Ilyenkor
ugyanis megszokott, hogy a megvásárolt kincseket terítékre tesszük és
büszkén szemléljük a vadászat eredményét. Türelmetlenül toporogva vártunk a
zuhé végére, de csak nem akarta abbahagyni. Már csak szitált, amikor
rászántuk magunkat és majdnem bőrig ázva, de kihalásztuk a kocsiból a több
tucatnyi Tillig-szatyrot.
Ki-ki a maga vérmésrsékletének megfelelő zsákmánnyal zárhatta
a napot. A tapasztaltabbak elégedettek voltak, de a most kezdők is széles
mosollyal sommázhatták a gyári nyílt nap felhozatalát.
Eső után teríték: Herr Putz a szatyor mélyébe téved
A nagypapa-fotel elégedetett gyűjtők alá dukál. Az asztal kicsinek bizonyul
Zagyu: hopp ezt visszateszem, hogy többnek lássék a zsákmány...
Herr Putz már lelki szemei előtt látja a matricás kocsikat
FriTTz és az ő újdonsült, DRG-s postakocsija
A kiadós vacsora után kijárt nekünk egy séta az eső utáni
vidéken. Sebnitz olyan táján jártunk, ahol azelőtt még soha. Nyugalom,
tehénszag és hihetetlen harmónia kísért bennünket a cirka három kilóméteres
sétánkon. Nagyon fontos egy ilyen levezetés a modellezés által erősen
penetrált életvitelben.
Tudom, hogy sokan erősen megfontolnak egy akár egynapos
külföldi utazáson való részvételt, de tiszta szívből ajánlom minden
hezitálónak, hogy egyszer egy évtizedben érdemes megpróbálni a nyugodt és
minőségi vasútmodell-turistáskodást.
Üdvözlünk minden vasútmodellezőt Sebnitzből!
|
